Stumpf az esszében a 2010-es alkotmányozási folyamat kapcsán úgy vélekedik: „az alkotmányozó többség magabiztosságával, rohamtempóban törvények százait fogadtatta el, a korábban oly fontosnak tartott jogállami értékek alárendelődtek a vegytiszta hatalmi érdekeknek és rendszerépítő politikai célkitűzéseknek”. Az így kárba veszett jogállami értékekre példaként a hatalommegosztás követelményét, a visszamenőleges hatályú jogalkotás tilalmát, a parlamenti döntéshozatali szabályok betartását és a tulajdon szentségét hozta fel.
Az alkotmánybíró kritikáira azért is érdemes odafigyelni, mert oktató volt a Bibó-szakkollégiumban, ahonnan a Fidesz jelenlegi vezetői gárdája került ki. Maga is elismeri az esszében, hogy elfogult ezzel a generációval szemben, és közölte: még nehéz egyértelműen állást foglalni abban, hogy milyen pályára állították az ország fejlődését.
A 2010-es választások utáni Fidesz–KDNP-vezetésről leírja: az alkotmányozó többség birtokában új Alaptörvényt léptettek életbe, kiterjesztették a politikai zsákmányrendszer tradicionális határait: a kormány a fontosabb közjogi pozíciókba a saját jelöltjeit juttatta be.
Stumpf hosszan értekezik a rendszerváltás utáni magyar politikai élet viszontagságairól, hozzátéve: a kudarcok arra tanították meg a Fidesz vezérkarát, hogy a politikát elsősorban harci terepnek tekintse, és ellenfeleivel szemben kíméletlenül érvényesítse a választásokon megszerzett erőfölényét. A szerző szerint egyébként 2010-re Orbán Viktor számára nyilvánvalóvá vált, hogy a „rendszerváltás rendszerét” meg kell dönteni, mert a régi struktúrában a problémák újratermelődnek, és a „hitelszivattyú” révén az ország pénzügyi függése tovább fog növekedni, és hogy a liberális alkotmányt egy új, a nemzeti közösség érdekeinek védelmére alkalmas alkotmánnyal kell felváltani.
A már említett, alkotmányosságot érintő anomáliákkal kapcsolatban azonban a szerző úgy látja: „a csúcsra járatott hatalomkoncentráció megnövelte a kormány cselekvőképességét, de jelentősen erodálta az alkotmányos demokráciába vetett hitet”, az emberek elégedetlenségét azonban az ellenzéki pártok nem tudták kihasználni.
Noha Orbánék bankok és multik elleni küzdelme mára alábbhagyott, az ellenőrizhetetlen migrációs hullám kezelésével kapcsolatban pedig a kormányfő a világpolitika színpadára lépett – ledöntve ezzel a korábban köré emelt liberális karantént – Stumpf számos negatívumot is felhoz a mai magyar állapotokkal kapcsolatban.
Mint írja, sok jól képzett szakember és fiatal hagyja el az országot, a polgári erények, mint szorgalom, tehetség és tudás megbecsülése, mértéktartás, tisztesség helyét egyre inkább a féktelen karriervágy és gazdagodás hajszolása veszi át. „Az értékalapú elkötelezettség helyébe mindinkább a feltétlen lojalitás lép, a racionális érvelést pedig háttérbe szorítja az olykor demagógiába hajló populizmus” – jelenti ki.
Stumpf István alkotmánybíró, egykori kancelláriaminiszter esszéje „A magyar polgár” című kötetben jelent meg.
