Akarja-e ön, hogy Balatonfűzfőn, az ipari parkban működő veszélyes üzemekben további kapacitást bővítő fejlesztéseket hajtsanak végre; valamint hogy megvalósítsák a speciális haditechnikai intermodális logisztikai és felújító központ néven ismertté vált lőporgyár és hadianyag-raktárbázist? – ilyen tartalommal nyújtott be két fideszes balatonfűzfői képviselő helyi népszavazási kérelmet a Nitrokémia területén létesítendő lőszergyár ügyében. A kérdések ellen március 2-ig lehetett felülvizsgálati kérelmet benyújtani, és amint arról Marton Béla független polgármester lapunkat tájékoztatta, mindkét feltett kérdés ellen érkezett kérelem. Ezeket a helyi választási bizottság továbbította a Veszprémi Törvényszékre.
– A bíróság döntését 30 napon belül meghozza, ami ellen nem lehet fellebbezni; a törvényszék vagy helybenhagyja a helyi választási bizottság korábbi döntését, vagy megváltoztatja úgy, hogy nem írható ki a kérdésben népszavazás. Ha a bíróság úgy határoz, hogy a népszavazás kiírható, akkor a testület elé terjesztem március közepén, majd a grémium áprilisban dönthet arról, mikorra írja ki a népszavazást. A határozatot követő 50–70 napon belül kell megtartani a helyi népszavazást – mondta el lapunknak a fűzfői polgármester.
A helyi választási bizottságot három helyi lakos alkotta, akik korábban átengedték a kérdéseket, noha a jegyző arról tájékoztatta őket: ezekben a kérdésekben nem lehet kiírni helyi népszavazást, mert a mindez nem a képviselő-testület kompetenciájába tartozik – teszi hozzá Marton Béla –, mivel az építési és egyéb hatósági engedélyeket nem a település adja ki. – Az a kör kezdte el a lőporgyár ügyének feszegetését, amely polgármestert akar buktatni. Piros bögréből iszom, köztudott, hogy baloldali érzelmű vagyok, ezért támadtak nekem a helyi fideszesek: döntsem el, támogatom-e a projektet vagy sem. Azt feleltem: lehet, hogy népszerű lehetnék, ha azt mondanám, nem támogatom, de polgármesterként azt kell támogatnom, amit az emberek képviselnek. Azt viszont nem tudom, azt meg kell ismerni. Ezért nincs értelme állást foglalnom – emlékszik Marton Béla.
A beruházó Mil-Exim Kft. 2,4 milliárd forint összköltséggel, ezen belül a gazdaságfejlesztési operatív program egymilliárdos támogatásával hozna létre lőpor- és lőszergyártó üzemet az egykori Nitrokémia telephelyén.
A településvezető hangsúlyozza: a gyártás a húszas évek óta zajlik a városban (lásd keretes írásunkat), és a most idetelepülni kívánó vállalkozás sem szeretne mást tenni, mint ami 2011-ig amúgy is folyt az ipari parkban.
– Nekem polgármesterként azt kell mérlegelnem, mi milyen következménnyel jár. Arra tettem esküt, hogy döntéseimmel a település érdekeit képviselem. Kérdés, mi lesz a településsel, ha ezek a veszélyes üzemek nem fejlődhetnek. Egyébként a projektet a magyar állam egymilliárd forinttal támogatja – ismétli meg Marton.
A Nitrokémia egykori gyárterületén számos vállalkozás bérel telephelyet, ezek közül az egyik, a Haltech Kft. most is gyárt lőszert vadászfegyverbe.
– Miért kell ipar a Balaton közvetlen közelébe, miért nem koncentrálnak a turizmusra? – érdeklődünk a polgármestertől.
– Jó lenne, ha a turisztikai ágazatból befolyó összeg elég volna a város működtetésére. Az ipari parkban működő vállalkozások viszont több száz millió forint adót fizetnek. E bevételek nélkül ellehetetlenülne a település működése. De megfordítom a kérdést: miért baj, ha a tótól nyolc kilométerre az erdőben, senkit nem zavarva ipari tevékenység folyik? – érvel a polgármester.
Hangsúlyozza azt is, hogy a törvényalkotók a Balaton-törvényben kitérnek rá: ezen a területen folyhat ipari tevékenység.
– Nem én engedem ide a vállalkozásokat, hanem a törvény. Ha mi úgy módosítanánk a rendezési tervet, hogy azzal kitiltanánk a vállalkozásokat, azok joggal perelhetnének be bennünket, aminek milliárdos következményei lehetnek – fest komor jövőképet Marton Béla.
Tömör István, a szomszédos Balatonkenese fideszes polgármestere felidézi: többször történt korábban robbanás a gyárban, igaz, akkor a nitroglicerin okozta a bajt, ami borzasztó veszélyes. Emlékszik még mindenki azokra a tragédiákra, amelyek során szülőket, gyermekeket veszítettek el hozzátartozóik. A robbanásokban több száz kilós vasdarabok repültek nagy távolságra, nem egy ember így veszítette életét, sokaknak csak darabjait találták meg a szerencsétlenség után, idézi fel Tömör István.
– Egy januárban rendezett lakossági fórumon többen is megjelentek azok közül, akik átélték a robbanást. Itt Csala József, a Mil-Exim egyik tulajdonosa igyekezett meggyőzni a hallgatóságot, hogy a gyártani kívánt lőpor nem fog felrobbanni, mert nedves, mire azt mondtam: ez esetben értelmetlen gyártani, mert a lőpornak az a dolga, hogy felrobbanjon. Ha nem robban fel, már most a veszteséget termeli. A Balaton-törvény miatt egyébként is igen problémás az ipar telepítése a tó körül, nekünk ezért (is) inkább a turisztikára kellene koncentrálnunk, de nem a katasztrófaturizmus elősegítése a célunk – mondja Tömör.
Leszögezi: nem teszi boldoggá az a tudat, hogy tőlük nem messze egy robbanóanyaggyár működne majd, ahol nemcsak gyártanák, de raktároznák is a lőszert, méghozzá irdatlan mennyiséget. – Ehhez jön még a migránshelyzet, a terrorveszély: először mindig a stratégiai pontokat keresik. Támogatnám, hogy legyen lőpor-, fegyver- vagy lőszergyár Magyarországon, de ne a Balaton mellett, hanem telepítsék lakatlan területre, mondjuk a Bakony egyik völgyzugába – állt elő ötletével Kenese első embere.
Megkérdeztük a beruházó Mil-Exim Kft.-t, ám lapzártánkig hiába vártuk reakciójukat, ezért egy korábban kibocsátott közleményükre támaszkodva ismertethetjük álláspontjukat. Ebben hangsúlyozzák: a balatonfűzfői hadiipari beruházás nem hatalmas, nemzetközi mértékkel mérve igen csekély volument jelent. A sajtóban megjelentekkel ellentétben nem új beruházásról van szó, hanem egy a fennállása alatt csupán az utóbbi négy évben nem működő, 1921 óta a területen a magyar állam által kiépített és üzemelő létesítmény újraindításáról.
Gyimesi Erzsébet tulajdonos állítja: a beruházás nagyobb része tárolási tevékenység, amely nem veszélyes anyagra vonatkozik, és csak kis része gyártás. Az újraindítás 50-100 fős üzemmel számol, míg a korábbi időszakban négyezer alkalmazott dolgozott a gyárban, érvel a cég. Gyimesi rámutat: a területen jelenleg is működik hadiipari és feketelőpor-gyártás. Igaz, ezeket nem magyar vállalkozások, hanem külföldiek, olasz és svájci tulajdonosok jegyzik. A tulajdonos hangsúlyozza: a beruházás minden, a hadiipari gyártáshoz szükséges szakhatósági állásfoglalást beszerzett. A nemzetközi és a magyar viszonyok közt sem óriási beruházásnak számító gyártási kapacitás működése tehát semmilyen érezhető változást, veszélyt nem okoz a jelenleg a területen üzemelő hadiipari jellegű üzemekhez képest.
Gyimesi Erzsébet arra hivatkozik: a Mil-Exim tisztában van azzal, hogy a jelenlegi piaci helyzetben az üzem elindulása külföldi piaci érdekeket sért, hiszen a gyártási kapacitás képes kiszolgálni a Magyar Honvédség és a fegyveres testületek eleddig importforrásokból beszerzett lőszerigényét. – Valljuk azt is, hogy az ország nemzetbiztonsági és katonai képességeit alapjaiban érintő beruházásokat nem nyilvános sajtópolémia útján kell megvitatni, mert ez minden ellenérdekelt szereplő érdekét szolgálhatja, kivéve az országét – áll a Mil-Exim közleményében.
A Veszprémi Napló nemrégiben közvélemény-kutatást készített olvasói körében. A kérdésre, amely így hangzik: „Ön szerint létesüljön-e lőszergyár Fűzfőn?” az olvasók 54 százaléka elutasító választ adott, mert életeket veszélyeztet, rombolja a környezetet, és rontja az idegenforgalmat. Igennel felelt ugyanakkor 42 százalék, mert fontosnak tartja az új munkahelyek létrejöttét, és biztonságosnak tartja a technológiát.
Kepli Lajos (Jobbik) országgyűlési képviselő kérdésére, miszerint „hozzájárulhat-e a Belügyminisztérium a Balatonfűzfő lakossági ellenállását kiváltó lőpor- és lőszergyár megvalósulásához?” Pintér Sándor tárcavezető úgy reagált: a gyártás engedélyeztetésére kizárólag akkor kerülhet sor, ha a beruházónak sikerül megteremtenie a gyártáshoz szükséges – minden biztonsági előírásnak megfelelő – feltételrendszert.
Ám aki ettől nem nyugodna meg, azt Pintér biztosította: ha a beruházás létrehozásával összefüggésben bármilyen biztonsági, közbiztonsági kockázat, esetleg környezeti ártalom vetődne fel, akkor az érintett szervezetek és hatóságok az engedélyezés egyes fázisai során meg fogják tenni a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy az érintett területeken az élet-, környezet- és egészségvédelem maximálisan biztosítva legyen.
Kepli Lajos arról is érdeklődött, nem szabálytalan-e a projekt, erre a kérdésre Tállai András (Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter megbízásából) úgy felelt: ha az elszámolások ellenőrzése arra az eredményre vezet, hogy a projekt nem valósult meg szabályszerűen, a támogatási szerződéstől való elállásra, a már kifizetett támogatás visszakövetelésére kerülhet sor.
Érdekes az ügyben Kontrát Ká-roly belügyi államtitkár megnyilvánulása, aki az említett januári lakossági fórumon biztosította a helyieket: Balatonfűzfő országgyűlési képviselőjeként a város lakói számíthatnak rá. Fontosnak tartja, hogy a városban élők véleményt mondjanak e nagyon fontos kérdésről. Kontrát kijelentette: azt az álláspontot fogja képviselni, amit a helyiek eldöntenek.
– Számíthatnak rám ugyanúgy, ahogy a várpalotaiak az azbesztügyben is – mondott ellent saját kormánya akaratának, igaz, a helyi fideszes képviselőknek tetszően. Kontrát Károly azt is kijelentette: Magyarország alaptörvénye mondja ki, hogy joguk van az embereknek népszavazást kezdeményezni; ami, lássuk be, a Nemzeti Választási Irodánál történt múlt heti sajátos események ismeretében legalábbis mosolyt fakasztó. Igaz, az államtitkár januárban nem láthatott a jövőbe.
