„Táskahordozók világa lettünk, amelyben polkorrekt fiúk utasítanak rendre az ilyen írások miatt.”
Tiffán Zsolt Facebook-bejegyzése
2015. június 24.
Orsós József, Sumony cigány származású polgármestere hajszálcsíkos pantallója farzsebéből előveszi a zöld fésűjét, megigazítja a haját, de amikor nyilatkozni kezd, akkor nem fogja vissza magát. Felindultan beszél arról, hogy eddig is sok betörés volt a településen, de az utolsó csepp az volt a pohárban, amikor a templomba betörtek, és elvitték a szintetizátort, ráadásul pont akkor, amikor Sumonyba érkezett a megyéspüspök. A százötven éves templom a falu büszkesége, szintetizátor – amely a bűncselekmény után egyébként megkerült – pedig azért van benne, mert nincs pénze Sumonynak arra, hogy megjavíttassa az orgonát.
Orsós tehát elfogadta a közeli szentlőrinci Jobbik-szervezet felajánlását, amely a párt Baranya megyei szervezetével közösen a rendpártiságon alapuló, a kisebb szabályszegéseket elkövetőkkel szemben szigorúan fellépő, úgynevezett érpataki modellt szeretné meghonosítani a településen. Hangsúlyozza, hogy a közbiztonság kapcsán nem a rendőrökkel van problémája, az zavarja őt és a sumonyiakat is, hogy a tolvajok egy-két nap alatt újra szabadlábon vannak.
Szőcs Norbert, a baranyai Jobbik elnöke meg is jegyzi, megjelenésük hírére sokkal többször jönnek ki a rendőrök a településre. Hozzáteszi, hogy „megdőlt az a liberális paradigma, miszerint ellentét van a cigányság és a Jobbik között”. Érvelését azzal támasztja alá, hogy az ötszáz fős Sumony hetven százaléka cigány származású, de az „építőkkel” (Érpatakon építőkre és rombolókra osztották a lakosságot, attól függően, hogy hasznosak vagy károsak a helyi közösségre nézve) nekik semmi dolguk nem lesz, különösen úgy, hogy „rombolóból” mindössze kétcsaládnyi van a faluban. Ugyanakkor elmeséli, hogy a hír hallatán több ormánsági falu cigány származású polgármestere is megkereste őket, a segítségüket kérve. Szőcs Norbert egyelőre nem árulta el, mely településekről van szó. Az együttműködés a Jobbik és az Orsós vezette Sumony között nem új keletű, a szentlőrinci szervezet vezetője, Kovács Henrietta elmondása szerint többször tartottak már közösen Mikulás-ünnepséget, idősnapi rendezvényt, ruhaosztást is.
El is kél a segítség, mert Orsós szerint Sumonynak komoly problémája, hogy a szegénységgel és munkanélküliséggel küzdő Ormánságnak is éppen a peremén fekszik. Nyolcvan ember dolgozik közmunkásként a faluban, a többiek vagy segélyt kapnak, vagy utazniuk kell, de az sem egyszerű, mivel többszöri átszállással lehet eljutni Pécsre például. Az sem segített a falun, hogy be kellett zárni az iskolát és az óvodát, úgyhogy a gyerekeknek muszáj ingázniuk. Az épület megvan ma is, udvarán sörösdobozok és borosüvegek jelzik, hogy valóban rég jártak már erre a diákok. A helyi, egykor országos hírnek örvendő halastó már csak két embernek ad munkát, a királyegyházi cementgyárban pedig csak egy falubeli dolgozik, pedig reménykedve várták a megnyitását a sumonyiak.
Orsós József úgy fogalmaz, négyévente, a választások környékén persze jönnek a nagy pártok és az ígéretek is, amelyekből viszont nem valósult meg semmi. Írtak Hegedűs Zsuzsa miniszterelnöki megbízottnak, de a Minden Gyerek Lakjon Jól! Alapítvány vezetője válaszra sem méltatta a levelet, az Országos Roma Önkormányzat Híd a munka világába programjáról pedig azt mondja Orsós: azokat a pénzeket elosztották odafent, ők pedig kimaradtak. A Tiffán Zsolt vezette, 25 milliárd forintos Ős-Dráva programból sem láttak sokat a helyiek errefelé. Kérdéseinket elküldtük a térség kormánypárti képviselőjének, cikkünk publikálásáig nem válaszolt rájuk.
Ezek után nem csoda, hogy a közmunkáról a polgármesteri hivatalba bőrdzsekiben és focicipőben érkező Csütörtök László azzal magyarázza fia tettét, hogy a szegénysége miatt lopta el a szintetizátort. Szégyelli a történteket, „a templomba tényleg nem kellett volna betörnie”, de szerinte ez egyrészt „nem kegyeleti bűncselekmény, mert nem a keresztet vitte el”, másrészt „egyáltalán nem bűncselekmény, mivel a gyereknek kellett enni adni a szintetizátor árából”. Bűncselekmény az, ha valaki az anyját öli meg vagy bankot rabol ki – mondja Csütörtök. Úgy gondolja, hogy 19 éves fia így is meg fog bűnhődni a tettéért, mert visszaesőként most már biztos, hogy börtönbe kell majd vonulnia, és így lehet, hogy nem fogja látni néhány hónapos gyermekét, amint járni tanul.
A falu egyetlen kocsmája környékén találkozunk ifjabb Csütörtök Lászlóval, a tettes testvérével. Ő úgy látja, hogy fel lett fújva a „templomos lopás”. Azt sajnálja csak, hogy nem tudták így megtartani a nőnapi bált, mert hiányzott a szinti. Egy őszes öregúr közbeszól: őt csak az érdekli, hogy mennyibe kerül a házi őrizet. László nem tudja, de szerinte biztos sokba, mert mindennap kijönnek az öccséhez a rendőrök. Helyzetjelző lábbilincset ugyanis nem tudnak rátenni, mivel lefogyasztaná a kártyás áramot.
Komoly arccal próbálja elmondani a következő mondatot, de a végére mosolyogva köpködi a szotyihéjat a kocsma udvarán: „Nem vagyok olyan fajta, mint a testvérem, ő nem olyan családból származik, mint én.” László nem lop, hanem állatokat tart, amihez „úgy böngészi a kukoricát”. Ő nem különösebben örül a Jobbik érkezésének, bár neki nem volt összeütközése a törvénnyel, úgyhogy nem fél tőlük. Beszámol egy néhány nappal ezelőtti esetről, amikor bozótvágó késsel verekedtek össze a polgármesteri hivatal előtt, abból viszont nem lett ügy. Az őszes öregúr azonban csendre inti: „Hagyd abba ezeket a történeteket, mert már így is lement a sumonyi telkek ára!”
Bogdán Gyula nemzeti érzelműnek mondja magát, a magyar címer is oda van ragasztva a postaládájára, ennek ellenére nem örül a Jobbiknak. Pedig ő sem követett el bűnt, sőt épphogy elszenvedője annak, hogy szomszédai zsákszámra lopják tőle a kukoricát – hogy aztán eltüzeljék. Szerinte ha itt megjelennének a radikálisok, akkor felborulna az a viszonylag békés együttélés, amely eddig megvalósult Sumonyban. Pénz kellene ide, nem a Jobbik, mondja, és elkezdi sorolni azokat a településeket, „ahol olyan sok a cigány, hogy oda biztos nem merne bemenni egyetlen jobbikos sem”, illetve ahova vitt forrást, munkahelyet a polgármester. Időközben megérkezik a mobilpék is Sumonyba. Bogdán Gyula felesége szalad kenyeret venni a kisbuszhoz, amely egy film zenéjét harsogja hangszórójából: A Kincs, ami nincs címűét.
A budapesti liberális értelmiségnek nyilván érdekes, illetve riasztó, hogy egy cigány polgármester a Jobbikhoz fordul – mondta el kérdésünkre Forgács István. A romaügyi szakértő hozzáteszi, hogy minderre egyébként nem most kellett volna rádöbbenni, hiszen ez a helyzet sem egy nap alatt, hanem hosszú évek alatt jutott el idáig. Szerinte vidéken sokszor olyan viszonyok uralkodnak, amelyek felülírnak minden fővárosi pártdirektívát, így nem meglepő, hogy bizonyos településeken a szocialista, az LMP-s vagy a jobbikos képviselő nemcsak hogy ugyanúgy gondolkodik cigányügyben, de ugyanúgy is szavaz. Azaz nem biztos, hogy a külső elvárások szerint reagálnak a helyi politikusok és a helyi közösségek. Forgács úgy véli, ezekben a falvakban a problémákat helyben kell megoldani, az ottani embereknél ráadásul senki nem tudja jobban megmondani, hogy nekik mi a jó. Ha döntést hoznak, önmagukért teszik, vállalják is a felelősséget érte.
Arra a kérdésünkre, hogy akkor mi a garancia arra, hogy az ormánsági Sumonyban beválik a négyszáz kilométerre lévő, szabolcsi Érpatakon alkalmazott módszer, azt a választ kaptuk a romaügyi szakértőtől, hogy ez ebben a pillanatban biztosan nem látható előre, de ez a helyiek döntése kell hogy legyen, és bár lehet véleményezni, a döntés jogát a polgármestertől senki nem veheti el. Mint ahogyan a felelősséget sem, ha a településen nem válik be az érpataki modell. De ugyanígy szinte lehetetlen azt is elmondani, hogy miből is áll valójában a szóban forgó modell, mindenki beszél róla, csak azt nem tudja szinte senki megmondani, hogy mi a tartalma. „Orosz Mihály Zoltán külsőségeit és harsányságát persze lehetne napestig sorolni, de ha arról akarunk beszélni, hogy mit is csinál tulajdonképpen, akkor jóval nehezebb dolgunk van” – mondta Forgács. Szerinte az ilyen településeknek az állam részéről kellene segítséget nyújtani, szinte minden területen. Példaként akár a rendőri erők megerősítését, a helyi közösség összetartásának kiszélesítését és az uniós források lehívását említette.
Megkerestük az üggyel kapcsolatban Bogdán Lászlót, a közeli Cserdi független polgármeseterét. Szerinte ideje lenne, ha „a polgármester nekiállna kezén fogható munkát és értéket teremteni”. Azzal folytatja, hogy tudja, a „rossz szokásokat nehéz lecserélni, hiszen minden emberben uralkodik a vágy, hogy a maga feje után menjen, mondván »nekem senki nem mondja meg, hogyan éljek«”. Bogdán szerint új igényeket kell megteremteni a szegényekben, és törekedni kell arra, hogy belássák, „nemcsak jogok vannak, hanem kőkemény kötelességek is, amelyek nélkül nem lesz tartás bennünk”. Cserdi polgármestere szerint egészen biztosan nem a Jobbik a megoldás az „elvett huszonöt évre”, hiszen erővel és talpveréssel nem lesz változás. Szerinte a közmunka mint jelenség nagyon lenézett lett a köztudatban, ezért úgy látja, hogy sokat kell tenni a cigány polgármestereknek annak érdekében, hogy jobb legyen a cigányság megítélése. Az úgynevezett érpataki modellről azt mondta, hogy „ma Magyarországon nincsenek modellek, emberek vannak, akik mélyen csalódottak, és ezt kell feloldani bennük, új reménnyel és hittel, valamint személyes párbeszéddel és közös élménnyel”.
