Megdöbbentő hír járta be a világsajtót: egy huszonéves holland lány lelki betegségre hivatkozva választhatja önként a halált. A fiatal öt és tizenöt éves kora között rendszeres szexuális bántalmazás áldozata volt, az életét tíz éven keresztül pokollá tevő abúzus poszttraumás stresszt okozott nála, ami később komoly mentális zavarhoz vezetett. A fiatal – dacára a különböző terápiáknak – kilátástalannak látta életét, majd eutanáziáért folyamodott. Miután több orvosi szakvélemény is egyértelműen kijelentette, hogy a lány pszichés betegsége gyógyíthatatlan, az illetékes holland bizottság helyt adott a kérésnek.
A közelmúltban vált biztossá az is, hogy júniustól életbe lép a segítséggel elkövetett öngyilkosságot engedélyező törvény Kaliforniában, ami szintén indulatokat keltett. A jogszabály olyan gyógyíthatatlan betegek előtt nyitja meg a „kegyes halál” lehetőségét, akikről két egymástól független orvos megállapítja, hogy fél évnél több nem lehet hátra az életükből. A törvény életbelépését követően Kalifornia már az ötödik amerikai állam lesz, amely engedélyezi az öngyilkosság eme formáját.
Magyarországon a fent említettekhez hasonló helyzet elképzelhetetlen, és ez a következő tíz évben még biztos így lesz – mondta az MNO-nak Hantos Ádám orvosjogász. Hazánkban csak a passzív eutanázia (tehát nem a halálba segítés, hanem az életben tartás visszautasítása - a szerk.) engedélyezett, és az is nagyon szigorúan, törvényben meghatározott kikötésekkel alkalmazható. Az kérheti, akinek betegsége az orvostudomány aktuális állása szerint rövid időn belül halálhoz vezet és gyógyíthatatlan, még megfelelő ellátás mellett is. Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény kimondja: az orvos nem köteles elvégezni az életmentő vagy életfenntartó kezelést, ha a páciens azt a jogszabályban rögzítetteknek megfelelően kéri. Csak közokiratban vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban, írásképtelenség esetén két tanú jelenlétében lehet kérvényezni a passzív eutanáziát.
Ezt követően háromtagú orvosi bizottságnak kell megvizsgálnia a beteget, és egybehangzóan megállapítania, hogy a passzív eutanázia elvégzésének feltételei fennállnak – mondta portálunknak az orvosjogász szakértő. A beteg nem utasíthatja vissza az életfenntartó vagy életmentő beavatkozást, ha várandós, és előre láthatóan képes a gyermek kihordására. A törvény még azt is rögzíti, hogy meg kell kísérelni a passzív eutanáziát kérő álláspontjának megváltoztatását a döntés hátterében álló okok feltérképezésével. Ha ez nem sikerül, és továbbra sem szeretné a páciens, hogy az életét meghosszabbítsák, úgy három nap múlva meg kell ismételnie kérvényét, ha mégis meggondolta volna magát, bármikor visszakozhat.
A cikkünk elején említett (mentális zavarokban szenvedő) holland lány példája is felveti a kérdést: megeshet-e, hogy valaki nem egészen beszámítható állapotban kéri, hogy ne hagyják élni, és ezt teljesítik is? A magyar törvény ezt az eshetőséget teljesen kizárja. Úgy fogalmaz: \"cselekvőképtelen beteg, korlátozottan cselekvőképes kiskorú és a cselekvőképességében az egészségügyi ellátással összefüggő jogok gyakorlása tekintetében részlegesen korlátozott beteg esetén a(z ...) ellátás nem utasítható vissza.\" (Zárójelben egy érdekesség: a jogszabály egyszer sem említ eutanáziát, ez a kifejezés nem is szerepel benne, végig az iménti idézetben is olvasható ellátás visszautasítása formulát használja.) Mint azt Hantos kifejtette, az orvos vagy a kórház bírósághoz fordulhat, amely a cselekvőképtelen beteg helyett megadhatja a beavatkozáshoz szükséges beleegyezést. Közjegyzői okiratban lehetőség van egyébként úgynevezett helyettes döntéshozó megjelölésére is, aki szükség esetén a beteg helyett határozhat az életmentő vagy életfenntartó kezelés visszautasításáról. Ilyenkor a háromtagú orvosi bizottság azt hivatott megállapítani, hogy a kijelölt személy a következmények teljes ismeretében hozta-e meg döntését.
A közvélemény egyre kisebb hányada látja helyesnek az eutanázia lehetőségét, legalábbis ez olvasható ki a HVG kérésére végzett 2013-as Medián-felmérésből. Míg 2003-ban a megkérdezettek 62 százaléka támogatta a kegyes halál valamely formáját, addig 2013-ban már csak az 55 százalékuk. 2003-ban a válaszolók 40 százaléka mondott igent az aktív, 20 százaléka a passzív halálos segítségre, tíz év alatt azonban ezek az arányok 20 illetve 22 százalékra módosultak. Korábban a 18–29 éves korosztály körében, később a 30–39 és 50–59 közöttieknél volt a legelfogadottabb az eutanázia, 73 illetve 62-62 százalékos aránnyal. Érdekes, hogy nem változott viszont az eutanázia támogatottsága a felsőfokú végzettségűek körében: ebben a körben a megkérdezettek 66 százaléka helyeselte 2003-ban és tíz évvel később is az önként választott halál jelenségét.
