Kátyús úton zötykölődünk Lakitelek felé, amikor egyszer csak megpillantjuk a népfőiskolát. Pontosabban először a munkagépeket és a munkásokat, amint dolgoznak a Lezsák Sándor országgyűlési alelnök által alapított intézmény épületein. Még néhány kilométer a keringés a kátyúk között, és már ott is vagyunk a 10 ezres Bács-Kiskun megyei nagyközségben.
Ez a kis jelenet, mint cseppben a tenger, úgy szolgál magyarázatul arra, ami a rendszerváltás falujában történt május 8-án. Időközi helyhatósági választást tartottak a településen, mert a fideszes alpolgármester, Madari Andor kezdeményezésére januárban feloszlatták a képviselő-testületet. Az esztergomi modellből ismerős patthelyzet jött létre ugyanis: 2014-ben mindössze négy százalékponttal, 72 szavazatos előnnyel a független Zobokiné Kiss Anita lett a polgármester, de a testületben a kormánypártiak alkották a többséget.
A kampányban és az időközi választáson – ahol a Fidesz és a Lezsák Sándor által fémjelzett Nemzeti Fórum polgármesterjelöltje Madari Andor lett – aztán az történt, ami Ózdon, Veszprémben, Tapolcán és Salgótarjánban. Vagyis a kampányt meghatározta az ígérgetés, a fenyegetés és a személyeskedés, az ezt követő voksolás pedig a kormánypárti jelölt vereségét hozta.
Zobokiné Kiss Anita jelentősen növelte 2014-ben szerzett előnyét, ugyanis míg rá 1377-en szavaztak, addig Madari Andorra 827-en, a képviselő-testületbe pedig csak független jelölt jutott be, fideszes egy sem. Mindez ráadásul komoly részvétel mellett történt. A közel négyezer választásra jogosult lakos közül 2320-an mentek el szavazni, márpedig a rendszerváltás óta Lakiteleken legfeljebb 1700-an járultak az urnákhoz, és ebbe az országgyűlési választások is beleszámítanak.
Ezt már Zobokiné Kiss Anitától halljuk irodájában. Elmeséli, számított rá, hogy a fideszesek korábban megpróbálják majd feloszlatni a testületet, de csak sejti, miért most éltek ezzel a lehetőséggel. Szerinte ugyanis ez volt a fejlesztési források érkezése előtti utolsó pillanat, ezért volt fontos lépnie az alpolgármesternek. Ő maga persze mindenképpen törekszik majd rá, hogy függetlenként minél több pályázati pénzt tudjon hozni a falujának. Szerinte egyébként ez a függetlenség, ha közvetve is, de a sikerében szerepet játszott. Noha a testület felosztása után minden ellenzéki párt megkereste, ő következetesen mindegyiknek nemet mondott.
– Azt pedig itt is tudják, hogy a nagy pártok emberei egy ilyen kis településen is tartoznak valamivel a támogatásért cserébe – teszi hozzá.
Zobokiné Kiss Anita szerint ezenkívül az eredményben visszaköszönt az emberközeliség is. Tizenhat éve van az önkormányzatnál, szinte az összes osztályon dolgozott már, így túlzás nélkül állítható, hogy mindenki ismeri. Éppen ezért visszájára fordult a Fidesz vele szemben alkalmazott lejáratókampánya. Bevetették a plágiumvádat, sőt még Gyurcsány Ferenccel egy szórólapon is szerepelt. Érzi, érezte a polgármester asszony is, hogy mindennek elsősorban szimbolikus jelentése van: de nagyon csodálkozik az olyan bombasztikus internetes címeken, hogy „Lakiteleken orrba verték a Fideszt”, ahogy azt sem érzi helytállónak, hogy győzelme valamiféle „új rendszerváltás” kezdete volna. Olyan „királypártinak” tartja magát, akinek minden hatalmon lévő politikai erővel jóban kell lennie a faluja érdekében. Mikor néhány fénykép erejéig kisétálunk a hivatal elé, hárman intenek oda a településvezetőnek, egy asszony meg is áll, hogy gratuláljon az újraválasztásához. Nevét nem akarja megmondani, és közös képen sem szerepelni a polgármesterrel, „ezután a kampány után”. Azt azért elmeséli, hogy azért szavazott Zobokiné Kiss Anitára, mert emberi hangot üt meg, „még a közmunkásoknak is odaköszön, nem hordja fenn az orrát”. Szinte szó szerint ezt halljuk vissza a pár utcával odébb található Csillag presszó asztalánál üldögélő Kerecsényi Erzsébettől.
– Hátha jó polgármester lesz, a Május 1. utcában szinte mindenki rá szavazott – mondja az asszony, aki szerint nagyon rossz volt a Fidesz kampánya.
– Miközben az Anita szóba állt mindenkivel az utcán, ott az Andornak csak a plakátos autója ment fel-alá – hozzáteszi azonban, hogy a korábbi alpolgármester házról házra járt, elmondása szerint még a közeli tanyákra is „kiment magyarázni”. A szomszédos asztalt támasztó Szabó Ferenc pedig így foglalja össze, miért oda húzta az ikszet, ahova:
– Ez a nőszemély volt a legrendesebb, más meg nem volt.
A Szeszmenhely csaposa életében először elment szavazni; őrá így hatott a túlfűtött kampány, amelynek egy elemével nap mint nap szembesült: kocsmájával szemben a LED-falon megállás nélkül Madari neve világított. Zobokinéra szavazott. Lezsák és a nagyközség viszonyáról a vendégek úgy nyilatkoznak, hogy a politikus magáért a településért nem sokat tett, mindig inkább a népfőiskolára koncentrált. Az pedig kiesik nekik, a rossz utakat emlegetik.
Egy férfi is a messzi távolba mutat, amikor a helyi politikáról kérdezzük: – Arról kérdezzék a Sanyi bácsit, én erről nem beszélek inkább.
– Tart tőle, hogy előveszik, ha elmondja a véleményét?
– Tartani nem tartok. De jobb félni, mint megijedni.
Végül saját álláspontja helyett is inkább egy barátja választási bon mot-ját idézi nekünk: „Anitával nyert az igazság, Andorral a pénz győzött volna.”
Madari Andor mindenesetre a veresége után gratulált vetélytársának.
