– Nem szokott félni a büntetésektől?
– Soha nem teszek olyat, ami miatt félnem kellene bármiféle büntetéstől.
– De most interjút ad nekünk. Tekintve, hogy a Magyar Nemzet lényegében tiltólistán van a Fidesznél, ezzel a tilosban jár, nem?
– A fideszes barátaim beszélgetnek az ATV-vel is, a Népszabadsággal is, nekem pedig családi újságom a Magyar Nemzet. Amikor még nemhogy Fidesz nem volt, de a rendszerváltás hajnala se, akkor az én családom már Magyar Nemzetet olvasott. És ez a jó szokásunk megmaradt. Az a tény, hogy a Magyar Nemzet erősen kritikus hangnemet vett fel a kormánnyal szemben, ugyanakkor nemzeti és jobboldali is maradt, számomra hézagpótlónak tűnik. A kormánypárti média elég jelentős mértékben létezik, de azt gondolom, hogy az értelmes, okos és minket támogató közönség jelentős része értékeli, ha nemcsak a balliberális, vagy ahogy én szeretem mondani, a nemzetközi társaság az, amelyik hírt ad a kormány dolgairól, hanem hírt ad egy nemzeti orgánum is.
– Az említett fideszes barátai nem feltétlenül így gondolják
– Megértem, ha egyeseknek erős averziója van a Magyar Nemzettel szemben, bizonyos dolgokkal kapcsolatban nekem is, de azt egyértelművé teszem, hogy álláspontom szerint a Magyar Nemzet érték, amely minden bizonnyal akkor is létezni fog, amikor – Isten tudja, mikor – majd jó későn, a kormányváltáson is túl leszünk. Mindenki azt gondolja, hogy a Fideszen belül kifejezetten diktatórikus helyzet van.
– Pedig nincs?
– Nincs. Én bármit és bármikor, a parlamentben vagy azon kívül is, ami a meggyőződésem, elmondhatom. És miután kértem, hogy hozzám járjon ez az újság is meg egy másik lap is, jár mind a kettő. Itt semmiféle tilalmat vagy retorziót nem érzékelek.
– Ha már a sajtóról beszélgetünk, mit szól ahhoz, hogy újságírókat tiltottak ki a parlamentből azért, mert nem a kijelölt helyen tettek fel kérdéseket?
– Számomra egyértelmű helyzet, hogy ha létezik egy olyan tilalom, amely törvényes tilalom, akkor azt be kell tartani. Hogy ez a tilalom jó-e, kellő mértékű-e a korlátozás vagy a szükségesnél jóval nagyobb, azt nem kívánom megítélni. Sok mindenben egyébként az ellenzék jelenlegi tehetetlenségét látom. Így például abban is, hogy a parlament működése nem kerül igazán a közvélemény elé.
– Miért lenne az ellenzék hibája, hogy a Ház vezetése például megtiltja a forgatást a tévéstáboknak? Még az ülésterembe sem mehetnek be.
– Való igaz, hogy csak zárt láncú közvetítés van, és az interneten keresztül is követhető. Ez nekem, kisgazdának azért régi fájdalmam, mert a mi támogató közösségünk finoman szólva sem használja az internetet. Van egy honlapunk, a Kisgazda Polgári Egyesület oldala, a Kpe.hu, amit ott leírunk, az néha erősebb kritika, mint amit önök leírnak, máskor meg nyilván támogató, amikor egyetértünk. De még ezt a honlapot is csak a nálunk lévő értelmiség olvassa, azokhoz pedig, akikhez szeretném, hogy eljutna, nem nagyon jut el.
– A most kitiltott újságírók a jegybanki alapítványok pénzköltéseiről próbálták faggatni a képviselőket és magát Kövér László házelnököt. Sok részlet nyilvánosságra került már. Mi a véleménye ezekről a pénzköltésekről?
– Nem vagyok gazdasági szakember, jogász vagyok, meg botcsinálta agráros. De azt kell mondanom, hogy ha felügyelet alatt működnek az alapítványok, a célokat pontosan megjelölik, és a célok keretén belül működnek, akkor tartok minden alapítványt helyesnek. Akár a Magyar Nemzeti Bank alapította ezeket, akár más.
– Azt sem tartja problémásnak, hogy az alapítványok érdemi kontroll nélkül költöttek el tízmilliárdokat, hiszen a felügyelőtestületekben barátok, rokonok is helyet kaptak?
– Szükség lenne az egész alapítványi törvény átvizsgálására. A pénzek felhasználásánál, mivel ezek jelentős része a többi alapítványnál is ilyen vagy olyan formában közpénzekből kerül ki, mindenképpen pontosítanám azokat a célokat, amelyek alapján egyáltalán pénzt költhetnek, és pontosítanám, szigorítanám azokat az ellenőrzéseket, amelyeket pénzügyi ellenőrzésként meg kell tenni.
– Még márciusban, amikor a kormány el akarta titkolni a jegybanki alapítványok pénzköltéseit, éppen ön fogalmazott úgy, hogy a Fidesz-frakció jó néhány tagjának megkönnyebbült a lelkiismerete, amikor az államfő vétózott. Miért szavazta meg a törvényt, ha mást diktált a lelkiismerete?
– Igyekeztem a frakcióban hangot adni ennek, de amíg ebben a frakcióban ülök, addig engem is köt a frakciófegyelem. Kivéve persze olyan esetekben, mint például a földügynél, ahol meg tudom tenni azt, hogy ha valamivel végképp nem tudok egyetérteni, akkor nem veszek részt a szavazásban.
– Ez nem ilyen eset volt?
– Nem tisztességes, ha az ember egy frakcióban jelen van, és elkezdi a gombot ellenkező irányba nyomogatni. Ez nem működik. Nem lehet megengedni, hogy frakciófegyelem nélkül működjön a parlament. A Fidesz egyfelől egy párt, másfelől egy szövetség. Egy olyan politikai család, amiben különböző nézetek jelennek meg. A keresztény, nemzeti, polgári értékeket ma hatékonyan képviselni csak egy ilyen szövetségi rendszeren belül lehet. És ez válasz arra is, hogy a kisgazdák miért nem pártként vannak jelen. Azért nem, mert meggyőződésem, hogy az értékeinket sokkal inkább tudjuk képviselni, ha kvázi civil szervezetként vagyunk jelen, máskülönben a pártok közötti szerződések és a pártok közötti fegyelmi rendszerek erőteljesebben kötnének.
– Még 2006-ban, miután szintén Fidesz-listáról jutott be a parlamentbe, többen követelték, hogy legyen kisgazdafrakció. Akkor azt mondta, hogy ez nem időszerű. Most is ezt gondolja?
– Ehhez pártként kellene megjelenni, mert amelyik párt nem indul a választáson pártként, annak frakciója sem lehet. A jogi akadályon túl nem is lenne szerencsés, ha mi, kisgazdák frakcióként működnénk. Akkor azok az észrevételek, amelyeket én megteszek, minden alkalommal egyfajta szakítópróbát is jelentenének. Így viszont nem. A jelenlegi helyzetben, amikor erőteljesen fellépek mondjuk a földügyekben, akkor az nem szakítópróba, hanem egy vélemény a szövetségi rendszeren belül. És ezt senki nem tekinti a szövetségi rendszer megsértésének.
– A Fidesz ugyanúgy be tudná vinni a kisgazdákat, ahogy a KDNP-t. A közös lista miért nem járható út, hiszen akkor lehetne önálló párt és frakció is?
– Ha három párt indul együtt, akkor a választáson már 15 százalékot kell elérniük, ennyi lenne a bejutási küszöb. Ez alatt az összes listára leadott szavazat elvész. Ez az, ami a baloldalt is visszarettenti attól, hogy több párt induljon el.
– Nagy bajban lenne a Fidesz, ha gond lenne ennek elérése
– A Fidesznek ma bőven megvan ez a 15 százaléka. De tegyük a kezünket a szívünkre, vajon ki kockáztatja ezt egy olyan esetben, ahol a nagy erősségünk az egyéni választókerületekben elért eredmény? Az, hogy a listás eredmény mit hoz, nagyon fontos, de nem az a döntő, hanem az egyéni választókerületek. Ez nem hasonlítható össze azzal, hogy ha valaki egy virtuális pártot működtet, amelyik párt el is indul a választáson, de az eredménye mélyen az egy százalék alatt van.
– A KDNP-re céloz?
– Általánosságban nyilatkoztam. De kérdezem én, hogy mi az eredményesebb: az, hogy ha képviselőkkel, polgármesterekkel képviselünk egy ügyet, vagy ha kurucosan elindulunk a választáson, el is viszünk a jobboldaltól másfél-két százalékot? Ez utóbbi esetben mit érünk el? Némi állami támogatást. De mi állami támogatás nélkül működünk 15 éve, és nem vagyunk senkinek kiszolgáltatva.
– A napokban a Magyar Nemzet Magazinban megjelent egy interjú Torgyán Józseffel, aki a többi között azt mondta, hogy feltámasztaná az FKGP-t, azt a pártot, amelyből annak idején önt is kizárták. Mit szólna ehhez?
– Valóban Torgyán doktorék zártak ki, de hadd tegyem hozzá, hogy én Torgyán Józseftől nagyon sokat tanultam annak idején, amikor a politikába kerültem, kiváló képességű embernek tartottam mindig. De volt egy alapvető tévedése, amely ma is fennáll azok esetében, akik szorgalmazzák, hogy a Független Kisgazdapárt – amely nekem is szívügyem – pártként induljon a következő választáson. A helyzet ugyanis az, és ezt ő sem vette számításba, hogy Magyarországon az a bázis, az a fajta agrárvilág, amelyre eredetileg az FKGP épített, megszűnt. Ma Magyarországon aki ténylegesen a földművelésből él, és nem tőkésként művelteti a földjét, az nem több, mint 200-250 ezer ember. És nekik is megosztott nézeteik vannak. Tehát annak a pártnak, amelyet így indítanánk el, a korábbi alapokon, nem sok esélye lenne a parlamentbe jutásra. Csak szövetségi rendszeren belül lehet érvényesülni, úgy, ahogy Nyugat-Európában valamennyi agrárerő is így teszi, hiszen valamennyien valamelyik néppárthoz tartoznak.
– A földárverések harmadik körénél tartunk már. Ön vagy a hozzátartozói vettek földet?
– Nem.
– Meg sem fordult a fejükben, hogy követik a sok Fidesz-közeli ember példáját?
– Falusi ember vagyok, Gyomaendrődön születtem, oda kötődöm, ott vagyok most is díszpolgár. Van is földem, amit örököltem. A nagyapámé meg a dédnagyapámé volt, az a terület a jobbágyfelszabadítás óta a miénk. A rendszerváltás idején, a kárpótláskor szerezhettem volna földet, hiszen ügyvéd voltam. Akármennyi kárpótlási jegyet vehettem volna. De ha az ember elvi politizálást folytat, akkor az elvek betartása a minimum. Nem vettünk egy négyzetcentiméter földet akkor sem, és nem vettem most sem. Viszont nem ítélem el azt, aki vett. A rendszer olyan, hogy tudott venni. Minden tiltakozásom ellenére olyan törvényt fogadtunk el, ami alapján csak 104 ezer földműves vehet földet, de nem biztosított minden magyar ember számára ez a lehetőség. Fontos lenne bevezetni az általános iskolákban a mezőgazdasági ismeretek oktatását. Amikor a fiatalok befejezik az általános iskolát, mindenki tehetne egy külön vizsgát, és akkor a 300-400 ezer forintos kamu vizsgák helyett lenne a kezében egy okmány, ami segítené abban, hogy földet vásároljon.
– Ha már elvekről beszélünk, a Fidesz azzal érvelt a földárverések kezdetekor, hogy a nagybirtokok helyett a kis családi gazdaságokat kell előtérbe helyezni. Ehhez képest például Mészáros Lőrinc és hozzátartozói, ismerősei érdekeltségeibe állítólag már 6500 hektár került. Hogyan értékeli ezt?
– Valós veszélynek érzem, hogy nagybirtokok állnak össze. Az átlag számok senkit ne tévesszenek meg. Eddig az állami földek értékesítésénél hatezer ember vásárolt három hektár alatti területeket, ezek olyan vásárlások, amelyeket mi is támogattunk. Az állami földeknek azokat a zárványrészeit, amelyeket nem lehetett jól hasznosítani, eladták. Ez rendben van. Egyébként szerintem a jelenlegi törvények csak erre jogosítanak. Az ezt meghaladóan eladott területekre durván négyezer vevő jut. Csak az sem annyi. Ha egy családon belül négyen-öten vásárolnak a törvényes háromszáz hektár mértékig földet, ők mind külön vevőként jelennek meg a statisztikában, valójában azonban egy családról van szó. Azt csak akkor fogjuk tudni, hogyan néz ki a magyar földbirtok, ha a családi gazdaságoknak is tisztességes bevallást kell tenniük.
– Földügyben az MSZP népszavazási aláírásgyűjtést indított annak érdekében, hogy tiltsák meg az állami tulajdonban lévő termőföldek értékesítését. Jónak tartaná, ha népszavazáson dőlne el, hogy legyenek-e árverések vagy sem?
– Ha úgy szólna a kérdés, hogy eladjuk-e a húsz hektár fölötti, egyben lévő állami földeket, akkor arra azt írnám rá, hogy ne. Ha úgy szólna, hogy eladjuk-e az öt hektár alatti földeket, arra azt írnám rá, hogy igen. A bajom az ezzel az aláírásgyűjtéssel, és azért nem veszünk részt a gyűjtésben sem, mert ilyen pontatlanul meghatározott kérdésre nem lehet jó választ adni.
– Ha megkeresik, aláírja az ívet?
– Az elnökségünk döntést hozott, hogy nem veszünk részt a gyűjtésben, de mindenki a lelkiismerete szerint ír alá vagy nem ír alá.
– Vagyis aláírja?
– Ezt majd a lelkiismeretem szerint eldöntöm, ha hozzám kerül az ív.
