A felmérés vizsgálta azt is, hogy az egyes pártok szavazóinak ideológiai megosztottsága hogyan alakult, és itt is találni meglepő dolgokat. Ilyen például, hogy a Fidesz szimpatizánsainak mindössze 15 százaléka nevezte magát polgárinak, többségük jobboldaliként, egy részük konzervatívként tekint magára. A Jobbiknál ugyanakkor egyáltalán nincs – a felmérés szerint – polgári gondolkodású, táborának háromnegyede jobboldali, negyede pedig konzervatív értékrendet vall. Az LMP-s tábor produkált érdekességet, a kutatás alapján ugyanis szavazóik többsége polgárinak, egyharmada pedig konzervatívnak vallja magát, más ideológia képviselője jelentős számban nem jelenik meg.
A kutatás összegzése szerint Orbán Viktornak másfél-két éve élete talán egyik legnehezebb stratégiai döntését kellett meghoznia: beáldozza-e a polgári szavazóit, hogy megállítsa a Jobbikot, és visszaszerezze Vona Gábortól a jobboldali szavazók támogatását? Végül e mellett a stratégia mellett döntött, így a polgári szavazók elhagyták a Fideszt, és a pártot választani nem tudók közé vonultak. A Fidesz talán legnagyobb szerencséje, hogy ezt a tábort a jelenlegi pártok közül egyik sem képes megszólítani.
A baloldalt tekintve az MSZP igen összetett szavazói bázissal bír: szociáldemokraták, konzervatív baloldaliak, baloldaliak és balliberálisok egyaránt megtalálhatók nála. A Demokratikus Koalíció ennél sokkal homogénebb: támogatóinak fele konzervatív baloldaliként, másik fele pedig balliberálisként határozza meg önmagát.
Ezt a felmérés úgy értelmezte, hogy az MSZP és a demokratikus ellenzék lassan tíz éve képtelen visszaszerezni legnagyobb bázisát, a konzervatív baloldaliakat.
Talán meglepő, hogy a Kétfarkú – amely egyébként a kutatás szerint a teljes népesség körében már négy százalékon áll – az értékrendeket tekintve vegyes támogatói bázissal bír. Ugyanúgy van köztük polgári, mint szociáldemokrata vagy éppen konzervatív baloldali.
