Az újabb infrastruktúra-fejlesztéssel lehetővé válik, hogy a 2009-től Magyarországon állomásozó, magyar lajstromozású három repülőgépnek időszakos javításokra ne kelljen rendszeresen az Egyesült Államokba repülnie, ami idő- és pénzmegtakarítással jár, ugyanakkor növeli a – különösen az európai tagországok számára hiánypótló – katonai képesség hadrafoghatóságát, azaz hogy egyszerre hány gépet tudnak bevetni a flottából. A létesítmény fenntartását végző ATCO Frontec Europe cég 38 új munkahelyet hozott létre a dunántúli városban. A 9,5 milliárd forintba került építmény, melynek megalkotásában magyar részről az Uvaterv, a CEH és a KÉSZ cégek vettek részt, annak az újabb jele, hogy a nehéz légi szállító ezredet (HAW) fenntartó országok közössége hosszú távon elkötelezett jelenlétük fenntartása mellett. Ez egyben válasz a NATO afganisztáni jelenlétének csökkenése után a program jövőjével kapcsolatban felmerült kérdésekre, ugyanakkor azt is mutatja, hogy az Oroszországgal szembeni, hidegháborút idéző viszonyrendszer közepette ismét nagy szükség van légi szállító kapacitásra. Mint arról korábban hírt adtunk, a NATO új, nagyon gyors reagálású erőinek (VJTF) 48 órán belüli települési helyükre juttatásában a pápai C–17-eseknek főszerepet szánnak, különösen, ha az éppen aktuális VJTF-váltást adó országok köre nagy átfedést mutat a SAC-tagországokéval.
Bár a jövőkép mindezzel biztosítottnak látszik, kérdés, hogy a SAC-program kapacitásának bővítését nem tartják-e szükségesnek idővel a tagországok. Mint az eredeti elgondolás, ez azért is célszerű lenne, mert ugyan emelkedni kezdtek a védelmi költségvetések Európában, az újabb gépek százmillió eurós nagyságrendű beszerzését jószerével csak közösen engedhetik meg maguknak. Elméleti síkon már korábban felmerült, hogy újabb gépekkel bővítenék a pápai flottát: mivel a C–17-esek gyártása a Boeing Long Beach-i üzemében lezárult, jelenleg csak az Airbus A400-asai jöhetnek szóba ebben a kategóriában, esetleg az amerikai Lockheed C–130-asai, de új gyártású ukrán Antonovokat sem lehet kizárni, főleg ha a kelet-európai ország a jövőben még szorosabbra fűzi kapcsolatait a Nyugattal.
Mint egyik forrásunk rámutatott, nemcsak a szállítórepülő-kapacitás bővítése kínálhat fejlődést a pápai bázisnak. Az is felmerült, hogy szintén nemzetközi keretek között repülőkiképző létesítményt is ide lehetne hozni, bár kérdéses, hogy a magyar légtérben zajló jelentős átrepülő forgalom mellett ki lehetne-e alakítani olyan, jelentős méretű légtereket, melyekben a képzési tevékenység hatékonyan és biztonságosan végezhető lenne. Tény, hogy a tengerparttal rendelkező, esetleg ritkábban lakott kelet-európai országok (például a NATO-tag Lengyelország és Románia) ebben nagyobb mozgástérrel rendelkezik Magyarországnál, arról nem is beszélve, hogy politikailag az ilyen közös projekteknek inkább a terítése, mint a koncentrálása lehet a cél.
