A kora este Budapestről induló EuroCity vonattal könnyen ki lehet jutni Bécsbe, hogy onnan az EuroNight járattal másnap reggelre már Velencében legyen az utazó. Ez a remek kaland pár hete a szokásosnál jobban bevéste magát Erikáék emlékezetébe, a velük szomszédos fülkében ugyanis bűncselekmény történt. A fiatalasszony és unokanővére nem hálókocsiban, hanem egy hatszemélyes ülőkabinban utazott, az ajtajuk elvileg zárható volt. Csakhogy ha valaki úgy akarja, akkor kívülről is ki tudja nyitni. A szomszéd fülkében utazók sokáig égették a lámpát, volt náluk laptop is, be lehetett hozzájuk látni. Idővel lekapcsolták a fényt, nyugovóra tértek. Erikáék ekkor fura alakokat láttak a folyosón: hozzájuk is benéztek, de az ajtót nem nyitották ki, vagy legalábbis nem vették észre. Egyedül az volt nekik gyanús, hogy a férfiak egyből továbbálltak, amint fölnéztek rájuk. Unokanővére még annyit látott, hogy az egyik alak a szomszédos ajtónál picit leguggol – akkor nem feltételezett komolyabb dolgot, csupán furcsállta a mozzanatot, utólag viszont már azt gondolja, az illető vélhetőleg akkor használhatta az altatógázt. A fiatalasszony ilyen esetnek tíz évvel ezelőtt áldozatként maga is részese volt: akkor arra ébredt, hogy utastársaihoz hasonlóan erősen fáj a feje. Nála nem voltak komolyabb értékek, viszont a mellette ülő két lányról levágták a keresztpántos táskákat.
Mint ahogy arról az Indóház vasúti magazin beszámol, az altatógázos vonatrablások már a kriminalisztika történetébe is bevésték magukat: 1996 novemberében az előbbieknél lényegesen durvább módon rabolták ki a Dacia expresszt. A járatot Újszász és Tápiógyörgye között a nyílt pályán fosztották ki oly módon, hogy altatógázt juttattak szellőzőrendszerébe, majd amíg mindenki aludt, kirabolták a kupékat. A rablók a vészféket meghúzva próbáltak elmenekülni, a rendőrség végül kilenc gyanúsítottat tartóztatott le. Ilyesmi a norvég vasúton is előfordult, pedig a skandináv állam az egyik legbiztonságosabb ország Európában. Ezekhez képest a mostani elkövetők igazán kispályások.
Azzal, hogy most is altatógázos, de persze sokkal enyhébb bűncselekmény történhetett, Velencében szembesültek az utasok: a tárgyak eltűnését vélhetőleg csak ébredésük után, leszálláskor észlelték a szomszédos fülkében utazók, így csak akkor kértek segítséget. Viszont míg a célállomásig elértek, addig a Bécs után Linz, Salzburg és Udine városát is érintő vonatról bőven lehetett lehetőségük leszállni az elkövetőknek. A kalauz az eseten egyáltalán nem volt meglepődve, csupán gondterhelten nézett, majd intézkedni kezdett. Erika unokahúga gondolkodott azon, hogy jelezze, a félhomályban látott valamit, de mivel személyleírást úgysem tudott volna adni, nem tette meg. Az ügy kimenetelét nem ismerik, de a visszaúton egyértelmű volt, hogy a vonat komolyabb biztonsági intézkedések mellett közlekedik: az osztrák–olasz határnál nagyon sok rendőr fölszállt, elemlámpájukkal a fülkékbe is bevilágítottak.
A pár héttel ezelőtti esetről sem Magyarország bécsi nagykövetsége, sem pedig a milánói főkonzulátus nem értesült, ami nem meglepő, hiszen hazai érintettje nem volt. Mint azt a Külgazdasági és Külügyminisztériumtól megtudtuk, vonaton történt hasonló rablásról az előző években más külképviseletek sem szereztek tudomást. Azt ugyanakkor kiemelte a tárca, hogy vonatokon, főleg az éjszaka is közlekedő nemzetközi járatokon Európán belül is előfordulnak lopások. Azokról azonban a konzuli szolgálat nem feltétlenül értesül: csak akkor kap róluk információt, ha az érintett vagy a rendőrség valamilyen oknál fogva – például ha tolmácsolásra van szükség, pótolni kell az úti okmányokat, esetleg egészségügyi ellátást kell intézni – külön jelzi ezt. Egyéb esetben kizárólag az illetékes rendőrség jár el az ügyben.
Magyarok altatógázos lopásnak vagy kifosztásnak sok éve nem voltak itthon sem áldozatai: a rendőrségnek nincs tudomása arról, hogy vonalainkon akár nemzetközi, akár belföldi járatokon történt volna mostanában ilyen bűncselekmény. Másfajta viszont igen, nem is kevés: éves szinten ezres nagyságrendben van szükség rendőri eljárásra lopás, rablás, kifosztás és egyéb esemény kapcsán. Tavaly például 881 vonatos lopásos ügyet zárt le a rendőrség, míg az idén októberig 706 esettel végzett. Bőven foglalkoztak kifosztással is: a lopásnál súlyosabb, ám a rablásnál enyhébb bűncselekményből tavaly 197-et, az idén októberig 136-ot dolgoztak fel. Rablás jóval kevesebb volt, a múlt évben 9 ügyet zártak le, míg az idén 11 került be a nyomozó hatósági és ügyészségi statisztikába. Noha csak egy esetben, de az idén regisztráltak vasúti járművön emberölési kísérletet, tavaly pedig erőszakos közösülést is. Mindkét évre jutott 10-20 garázdaság, nagyságrendileg húsz ellenőr ellen pedig erőszakosan léptek fel – egyéb bűncselekményből, így például rongálásból vagy testi sértésből viszont nem regisztrált évi tíznél többet a rendőrség.
A hatóságtól kapott adatok úgynevezett követő statisztikák, a már lezárt eljárások számát mutatják. Talán ez magyarázhatja azt, hogy a MÁV jóval kevesebb bűncselekményről számolt be portálunknak, mint amennyiről a rendőrség. A másik lehetőség, hogy a vasúttársaság nem szerez tudomást minden esetről. Akárhogy legyen is, információik szerint járataikon 2015-ben jóval kevesebb, mindössze 151 lopás és 9 rablás történt, míg az idén 81, illetve 4 esetről szereztek tudomást. Azt, hogy a bűncselekmények száma nyilvántartásuk szerint csaknem a felére csökkent, egyebek mellett a hatékonyabb ellenőrzéseknek – éves szinten csaknem 80 ezer vonatot biztonsági személyzet, 8000-8500 vonatot pedig a Készenléti Rendőrség kísér – és az új motorvonatokon található fedélzeti elektronikus megfigyelőrendszereknek tudják be. Tapasztalataik szerint az elkövetők elsősorban az utasok figyelmetlenségét használják ki, főként alvás közben károsítják meg őket, de könnyen eltulajdonítják a kézközelben hagyott értékeket is.
Ha valaki bajba került, vonaton lopták meg vagy rabolták ki, még akkor sem reménykedhet könnyű kártérítésben, ha volt általános utasbiztosítása. Mint azt a Magyar Biztosítók Szövetségétől (Mabisz) megtudtuk, olyan felelősségbiztosítással a belföldi és a külföldi vasúttársaságok is rendelkeznek, amely ilyen esetekben bizonyos összeghatárig térít, viszont ez is csak rablásnál van így: azt, hogy valakit alvás közben meglopnak, senki nem téríti meg. Csak akkor, ha a kabinba valóban erőszakos behatolás történt – ez esetben ugyanis már rablásról van szó, így annak megfelelően fizetik meg a kárt. Ilyenkor mindig szükség van az adott vasúttársaság és a rendőrség jegyzőkönyvére, a történteket csak azzal bizonyíthatják a sértettek.
A Mabisztól érdekes választ kaptunk arra is, hogy minek minősül, ha valakit altatógázzal kábítanak el: álláspontja szerint a kabinba való erőszakos behatolás nyomának ez esetben is látszódnia kell, mivel a hálófülke zárható. Ülőfülkében ugyanez a helyzet: ha valaki elbóbiskol, az ajtón pedig nincs nyoma erőszakos behatolásnak, akkor nem igazán bizonyítható, hogy erőszakkal vették el az értékeket. Ezekben az esetekben „őrizetlenül hagyott tárgynak” minősül az elveszett csomag, hasonlóan a besurranó tolvajlással elcsent értékekhez vagy a repülőn, illetve a buszon, a kalaptartóban elhelyezett, onnan eltulajdonított tárgyakhoz. A gond csak az, hogy a kabinok ajtajait nem minden esetben lehet bezárni, és ha mégis, biztonsági okok miatt akkor sem lehet annyira bereteszelni, hogy minimális trükknél többre legyen szükség a kinyitásukhoz.
