Nem javult a legelesettebbek helyzete

Az egyedülálló szülők, a romák és a gyerekek a legsebezhetőbbek.

Bár 2014-hez képest 1,9 százalékponttal csökkent a szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek aránya, a kedvező tendenciák ellenére még mindig minden negyedik magyar embert érint a szegénység. A gyermekek és a romák, azaz a legsebezhetőbb csoportok nagyon magas arányban vannak kitéve ennek a veszélynek, sőt az egyedülálló szülők helyzete még romlott is – derül ki a Központi Statisztikai Hivatal legújabb jelentéséből.

A háztartások életszínvonala, 2015 című kiadványban a hivatal kiemelten kezelte többek között a szegénység és társadalmi kirekesztődés kérdését. Egyrészt javulni látszik az összkép, de még mindig több mint két és fél millió ember van kitéve a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának. Másrészt érdemben továbbra sem változott a legkiszolgáltatottabb csoportok sorsa, például sokan még mindig nem engedhetik meg maguknak, hogy legalább kétnaponta húst fogyasszanak.

A KSH szegénységi mutatójának három kategóriája van: a relatív jövedelmi szegénységben élők (ők azok, akik a mediánjövedelemnél kevesebből, azaz fejenként havi 74 ezer forint alatti összegből tengődnek); a súlyos anyagi nélkülözésben élők, akik nem rendelkeznek bizonyos vagyontárgyakkal (autó, televízió stb.), vagy bizonyos szolgáltatásokhoz nem férnek hozzá; a harmadik kategória pedig a nagyon alacsony munkaintenzitású háztartásban élőké, más néven a munkaszegényeké. Ők azok, akik a lehetséges munkaidő 20 százalékánál kevesebbet dolgoznak.

A felsorolt három szegénységi dimenzióból a lakosság több mint 26 százalékára, 2 541 000 emberre legalább az egyik igaz. A relatív jövedelmi szegények táborába 1,4 millió ember tartozik. De olyanok is vannak – a lakosság majdnem 2 százaléka, 185 ezer ember –, akiket mindhárom probléma sújt, noha a KSH szerint az ő számuk jelentősen apadt az elmúlt évben.

A legveszélyeztetettebb csoportok pedig – értelemszerűen az alacsonyan iskolázottak és a munkanélküliek mellett – a gyermekek, az egyszülős háztartások és a romák: az ő helyzetük a javuló összkép ellenére is kifejezetten rossz. A statisztikákból látható, hogy a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázata az életkor előrehaladtával csökken. 2015-ben a 0 és 17 éves kor közötti lakosság több mint egyharmadát, 33,6 százalékát érintette ez a kockázat, ez az aktív korúak – a 18 és 64 év közöttiek – 27 százalékára, a 65 év fölöttieknek pedig alig 15 százalékára volt csak igaz. Azaz minél fiatalabb valaki, annál veszélyeztetettebb.

Ráadásul a 18 év alattiak körében a társadalmi juttatások, azaz pótlékok és segélyek nélkül ténylegesen elszabadulna a pokol. Ha ezeket megvonnák, már nem „csak” minden ötödik gyermek (19,9 százalékuk) lenne szegény, hanem több mint duplájuk, 43,6 százalék.

– Mindez nem véletlen: általában az ország szegényebb vidékein, iskolázatlanabb, sokszor munkanélküli szülők nevelnek sok gyereket, ezek a fiatalok nyilván fokozottabban veszélyeztetettek – mondta Herczog Mária szociológus, szegénységkutató. Hozzátette: az ilyen településeken sokszor az önkormányzat és az iskola is forráshiánnyal küzd, hiányos az egészségügyi és szociális ellátás. Eközben a kormány évek óta nem emelt a családi pótlékon, a szociális segélyeket csökkentette, így bünteti ezeket a családokat és a gyerekeket. Jól látszik a KSH adatain is, hogy a háromnál több gyereket nevelő párok több mint harmada, 38,4 százaléka veszélyeztetett.

A családok közül a legelkeserítőbb az egyedülálló szülők helyzete, akiknek 2014-ben is több mint felét – 56 százalékát – fenyegette a szegénység. Ez az arány ráadásul tovább romlott, 2015-ben már 62,3 százalékuk volt érintett. Ennek legfőbb oka a szociológus szerint, hogy a kormány ideológiai alapon nem támogatja a nem hagyományos, nem egész családban élőket, ezzel azonban nem a szülőket, hanem a gyermekeket bünteti.

Érdekesség: a költséges gyermekvállalás miatt – a Generali biztosító 2013-as felmérése szerint egy gyermek felnevelése 13-15 millió forintba kerül a családnak – sokan gondolhatják, hogy a gyermektelen párokat kevésbé fenyegeti a szegénység. De ez nincs feltétlenül így: a gyermektelen pároknak 23, az egyedülállóknak pedig 30 százaléka veszélyeztetett, míg a legnagyobb biztonságban két felnőtt-két gyerek felállásban élnek (20,3 százalék). Herczog szerint azért, mert sok közöttük a klasszikus középosztálybeli, sokszor két keresővel, még elviselhető anyagi helyzetben, bár itt is nagy a szórás.

Ami a romákat illeti: elképesztő tömegük, 82,8 (!) százalékuk szegény, bár a kiadvány megjegyzi, hogy ezen 2014 óta egy százalékot már sikerült faragni. A súlyos anyagi nélkülözés és a relatív jövedelmi szegénység pedig jelentően csökken a körükben. A kiadvány ezért a közmunkaprogramot élteti, ugyanakkor míg – országosan talán pont emiatt – a munkaszegénység 7,1-ről 6,1-re csökkent, a cigányság esetében ennek ellenkezője látszik: mintha egyre kevesebb háztartásban élnének munkából. Míg 2014-ben a háztartások 26,7 százalékára volt igaz a munkaszegénység, egy évvel később ez 35,9 százalékra ugrott.

A súlyos anyagi nélkülözésben élők helyzete is érdekes: míg váratlan kiadások fedezésére a nélkülözők fele képtelen lenne, vagy nem jár nyaralni, ötödük kétnaponta sem lát húst az asztalon, csaknem tizedüknél pedig nincsen fűtés sem, szinte mindenkinek van tévéje, mobiltelefonja és mosógépe. De mivel egy nulla forgalmi értékű, tízéves mobil is telefonnak számít, és egy harmincéves Lada is autó, ezek az adatok félrevezetők – mutatott rá Herczog –, nem ezek miatt nem futja valakinek húsra, és nem igénytelenségből nem fűt be télen az otthonában.

A kiadvány meglehetősen vegyes képet fest hazánk helyzetéről az uniós átlaghoz képest: míg munkaszegénységben némiképp megelőzzük az EU-t (6,1 százalékon állunk az uniós átlag 10,5-hez képest), relatív jövedelmi szegénység terén pedig például Belgiummal vagyunk egy szinten, addig a 8,1 százalékos uniós átlagnak pontosan a duplája, 16,2 százalék az anyagilag súlyosan depriváltak aránya. Arra viszont maga a kiadvány is felhívja a figyelmet, hogy a szegénység relatív fogalom, és mindezek a számok nehezen hasonlíthatók össze. Hiszen a 2012-es Eurostat szerint például Belgiumban a szegénységi küszöb, a mediánjövedelem 60 százaléka mintegy havi ezer eurónak felel meg, ami négyszerese a magyar 74 ezer forintnak.