A reformáció koncentráció, nem elszakadás, hanem ragaszkodás Krisztushoz – mondta igehirdetésében Bogárdi Szabó István, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke a debreceni református Nagytemplomban rendezett ünnepi istentiszteleten. A zsúfolásig megtelt templomban a Dunamelléki Egyházkerület püspöke hozzátette: Krisztus az egyetlen reményünk, az, hogy Ő eljön, majd magához ölel, új életre szül, hogy boldog lehessen az egész anyaszentegyház.
A reformáció 500 éves jubileuma kapcsán feltette a kérdést: vajon ötszáz éve volt, vagy ma lenne könnyebb „reformációt csinálni”? Akkor vagy ma nehezebb kereszténynek lenni? Akkor, amikor vallásos, vagy amikor vallástalan a világ? Amikor becsülték Krisztus tanítványait, vagy amikor megvetik? – Nekünk itt van dolgunk, most van feladatunk, nem a múltban, Krisztus is azt mondja: „Íme, az ajtó előtt állok” – adott feleletet Bogárdi Szabó István.
– A magyar reformáció szinkronban haladt az európaival, beírta magát a református világtörténetbe. Hálát adhatunk az eltelt öt évszázadért – hangsúlyozta ünnepi beszédében Fekete Károly, a Tiszántúli Egyházkerület püspöke. Ugyanakkor a magyar protestantizmus a török elnyomás miatt sajátos jelleget öltött, mert a majdnem ötszáz éve élt magyarok azt kérdezték, „miért engedi Isten a nemzet összeomlását”.
A kommunizmus évtizedei alatt szovjet, ateista, búra alatti, zárt világban vegetáltunk, negyven évig nem járhattunk be olyan szellemi utakat, mint nyugati testvérein – hangoztatta a püspök. A majd fél évszázados szocializmus után felébredtünk ugyan a hibernációból, de úgy tekintettek ránk, mint a múltból érkező időutazóra. A jubileum arra is lehetőséget ad, hogy ne csak formális résztvevői legyünk a protestantizmus 21. századi eseményeinek. A kettős jubileum kapcsán a lelki megújulás találjon ránk – kérte Fekete Károly.
A jubileum arra is lehetőséget ad, hogy ne csak formális résztvevői legyünk a protestantizmus 21. századi eseményeinek, mondta Fekete Károly. A reformáció 500., jubileumi emlékévének kapcsán számos rendezvény kezdődött Debrecenben. A Déri Múzeumban megnyílt a Bethlen Gábor fejedelem, Debrecen patrónusa című kiállítás. Az évforduló alkalmából Németországból útnak indított, úgynevezett reformációs vándorkamionban – amely hétfőn érkezett a városba – interaktív kiállítást rendeztek be. A jármű 19 ország 68 városát köti össze, útjának legkeletibb pontja Nagyszeben, legnyugatibb pedig Dublin. A kamion február 3-án Sárvárra, 4-én Sopronba érkezik.
A rendezvénysátorban egész nap ismerkedhettek az érdeklődők a Magyar Református Egyház iskoláival, programjaival (így például a Cigánymisszió vagy a Öko-gyülekezet munkájával). Ugyanitt több nemzet képviselői tanulságtételt tettek. Dimitrisz Boukis, a görög református egyház képviseletében azt hangsúlyozta: fontos, hogy tudjuk szeretni embertársainkat, szomszédainkat. Felelősségünk, hogy amit Istentől kapunk, tovább tudjuk adni. A dél-európai országon nagy a migrációs nyomás, ezért Boukis kiemelte: a menekülteknek is tanúságot kell tenniük, mit jelent számukra az evangélium. – Keresztényként emberségesnek kell lennünk, minden tőlünk telhetőt meg kell tenni, az evangéliumért – húzta alá a görög egyházfi. Zán Fábián Sándor a Kárpátaljai Református Egyház püspöke kiemelte: reformátusnak lenni jó, élményt jelent, mert e közösségnek megtartó ereje van.
Az ünnepi istentiszteleten kérő és közbennjáró imákat mondott Csomós József, a Tiszáninneni, Steinbach József, a Dunántúli, Csűry István, a Királyhágómelléki és Zán Fábián Sándor a Kárpátaljai egyházkerület püspöke. Köszöntőt mondott Bas Plaisier, a Református Egyházak Világközösségének alelnöke, Soltész Miklós államtitkár és Papp László, Debrecen polgármestere.
Bethlen Gábor, Debrecen jótevője
Krankovics Ilona, a Déri Múzeumban nyílt tárlat kurátora elmondta: Bethlen nemcsak tekintélyes fejedelem, hanem azt megelőzősen kiváló diplomata is volt a török udvarban, kiváló diplomáciai érzékének (is) köszönhetően uralkodása alatt biztonságban lehetett a város. A fejedelem megerősítette Debrecen Mátyás király idejében szerzett kiváltságait – például a vámmentességet, a harmincad alóli mentességet – a céheknek új kiváltságleveleket adott. Adományaival támogatta a debreceni református kollégiumot, amely ontotta a hitben erős, tanult fiatalokat. Dotálta a magyar fiatalok európai egyetemi tanulmányait, lényegében neki köszönhető, hogy megteremtődött a magyar értelmiség alapja. Bethlen Gyulafehérváron nyomdát alapított, negyven könyv nyomtatását finanszírozta. A református papságot nemesi címre emelte, megerősítette és adómentességben részesítette őket.
