– Jiddisül mondjad – szólt oda egy pufidzsekis férfi Juhásznak, aki nem hallotta a zsidózást, és folytatta a nyilatkozást. Volt olyan Együtt-szimpatizáns, aki már a kultúrprogram alatt fütyülni kezdett, ám társa rászólt, hogy majd csak Orbán alatt vegye elő a sípját.
– Az Orsóst fogom kifütyülni – mondta a bőrdzsekis férfi. A cigányozás sem maradt sokáig válasz nélkül, ugyanis amikor a demonstrálni érkező Sándor Máriáék együtt szavalták a Nemzeti lépcsőjén álló színésszel, hogy „rabok tovább nem leszünk”, akkor nagy derültséget kiváltva odavetette neki egy Fidesz-szimpatizáns, hogy „arabok vagytok ti, nem rabok”.
Amikor pedig Tarlós István köszöntötte a Lengyelországból érkezetteket, akkor indult be igazán először a füttykoncert. Ekkorra már a Juhász mellett a tömegbe beosonkodó valtonos berendelte neonmellényes társait, hogy két sorfallal válasszák el a fütyülőket a kormánypártiaktól.
Ennek köszönhetően Orbán Viktor beszéde alatt már hiába harsogott a „viktátorozó” kórus, hiába volt a szűnni nem akaró füttykoncert, jelentősen csökkent az esély arra, hogy komolyabb verekedés törjön ki a polgári oldal és a demokraták között.
Próbálkozások persze azért voltak: egy hol somolygó, hol durcásan grimaszoló úr például a nemzeti színű trikolórjával akarta eltakarni a Juhászt rögzítő kamerákat, de csak annyit ért el, hogy a zászlóval megcirógatta a tudósítók és az operatőrök fejét. Például az enyémet, kétszer is.
Vér legalább nem folyt, csak a villamosmegállóban éneklő népdalos nótájában esett szó a véres magyar földről. De a feszültség az ünnepség végeztével sem múlt el. Egy férfi például azért ordítozott az Együtt-hívőkkel, mert ő háromszáz kilométert utazott, hogy hallhassa Orbánt, de nem értett belőle semmit.
