Ünnep cigányozással, zsidózással, arabozással

A feszültség talán a legjobb szó, ami leírja azt a hangulatot, amely március 15-én uralkodott a Múzeum körúton.

Tompos Ádám
2017. 03. 15. 14:15
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A feszültség talán a legjobb szó, ami leírja azt a hangulatot, amely március 15-én uralkodott a Múzeum körúton a délelőtti órákban. Pedig adott volt minden a békés ünnepléshez is: kint voltak a népviseletben sétálgató perecárusok, az egy helyben ácsorgó kokárdaüzérek, a focisálban sörözgető és az aranyozott Krisztus-szobrot emelgető lengyelek, a fáradhatatlan népdalénekesek a színpadon és a közönség soraiban egyaránt. De nem ők, hanem a kordonokra ügyelő marcona biztonsági őrök, a megtermett civil és egyenruhás rendőrök, a sípokat osztogató Együtt-stand és a Fidesz-szimpatizánsokat a fővárosba szállító buszflotta látványa uralta az idén a nemzeti ünnepet. Ott állt egyébként a Rákóczi úton a felcsúti Puskás Ferenc Labdarúgó-akadémia busza is.

Feszült volt a hangulat Juhász Péter sajtótájékoztatóján is. No nem azért, mert az Együtt elnökének Orbán Viktort ostorozó és a szólásszabadságot éltető szavai alatt lovas huszárok és rézfúvósok vonultak el, hanem mert már ekkor kormánnyal szimpatizáló asszonyok kiabálták oda a balliberális politikusnak, hogy „szégyellje magát”. Ő és csapata ehelyett sípokat fogott össze nejlonba csomagolt kokárdákkal, és azt osztotta ki azoknak, akik tiltakozni kívántak Orbán Viktor ellen. De voltak hivatalos ellentüntetők is: a kormánypárt ifjúsági szervezete, a Fidelitas „Soros fizet, Juhász fütyül” feliratú egyentáblákkal vonult fel.

Juhász Péter és követői végül is óriási médiafigyelem által kísérve, a Valton Security alkalmazottai által megmotozva, némi szóváltást követően csak átjutottak az első kordonon. Megmotozták a sajtó munkatársait is, engem mindjárt kétszer egymás után. Az 50-100 főre tehető tüntető látványa a Fidesz szimpatizánsait egészen feltüzelte. Két fonott kokárdás idős hölgy például mosolyogva, lábujjhegyen próbálta lefotózni Juhászt, de pont a fotósok hada akadályozta őket ebben.

Más kevésbé volt szívélyes: a szokásos hazaárulózó, sorosbérencező rigmust egy napszemüveges úr ízes anyázással fejelte meg, ezalatt az Együtt épp a mobil vécék bűzfelhőjén suhant keresztül. A hangszórókból közben a Bánk bán betétdala, a Hazám, hazám szólt. Közben folyamatosan zajlott a „nemzeti konzultáció”: kölcsönösen szidalmazták és bérencezték egymást és egymás felmenőit a megemlékezni és a tüntetni vágyók. A Himnuszt atrocitás és fütyülés nélkül énekelte végig mindenki. De utána már beindult a szópárbaj.

– Jiddisül mondjad – szólt oda egy pufidzsekis férfi Juhásznak, aki nem hallotta a zsidózást, és folytatta a nyilatkozást. Volt olyan Együtt-szimpatizáns, aki már a kultúrprogram alatt fütyülni kezdett, ám társa rászólt, hogy majd csak Orbán alatt vegye elő a sípját.

– Az Orsóst fogom kifütyülni – mondta a bőrdzsekis férfi. A cigányozás sem maradt sokáig válasz nélkül, ugyanis amikor a demonstrálni érkező Sándor Máriáék együtt szavalták a Nemzeti lépcsőjén álló színésszel, hogy „rabok tovább nem leszünk”, akkor nagy derültséget kiváltva odavetette neki egy Fidesz-szimpatizáns, hogy „arabok vagytok ti, nem rabok”.

Amikor pedig Tarlós István köszöntötte a Lengyelországból érkezetteket, akkor indult be igazán először a füttykoncert. Ekkorra már a Juhász mellett a tömegbe beosonkodó valtonos berendelte neonmellényes társait, hogy két sorfallal válasszák el a fütyülőket a kormánypártiaktól.

Ennek köszönhetően Orbán Viktor beszéde alatt már hiába harsogott a „viktátorozó” kórus, hiába volt a szűnni nem akaró füttykoncert, jelentősen csökkent az esély arra, hogy komolyabb verekedés törjön ki a polgári oldal és a demokraták között.

Próbálkozások persze azért voltak: egy hol somolygó, hol durcásan grimaszoló úr például a nemzeti színű trikolórjával akarta eltakarni a Juhászt rögzítő kamerákat, de csak annyit ért el, hogy a zászlóval megcirógatta a tudósítók és az operatőrök fejét. Például az enyémet, kétszer is.

Vér legalább nem folyt, csak a villamosmegállóban éneklő népdalos nótájában esett szó a véres magyar földről. De a feszültség az ünnepség végeztével sem múlt el. Egy férfi például azért ordítozott az Együtt-hívőkkel, mert ő háromszáz kilométert utazott, hogy hallhassa Orbánt, de nem értett belőle semmit.

Kövesse velünk élőben a március 15-i ünnepi megemlékezés élő hírfolyamát!

###HIRDETES2###

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.