Ez csak egy történet. Egy igaz történet. Nem több, nem kevesebb. A helyszín a Jászai Mari téri McDonald’s. Mivel Budapest belvárosában évtizedek óta nem nagyon van nyilvános, közterületi vécé, a lányok és az asszonyok egész nap sorban állnak a gyorséttermekben, hogy bejuthassanak a mosdóba. Így történt ez kedden is, este fél kilenc felé. Három középiskolás lány, H. K., V. D. és W. L. már alig bírta kivárni a sorát. A nagy sietségnek meg is lett az ára: egyikük, miután végre sorra kerültek, a vécében felejtette a hátizsákját.
Amikor észrevette, hogy ott maradt a zsák, már más foglalta el a helyiséget. H. K. nagyon megijedt, hiszen az értékei is ott maradtak. A pénztárcája, az igazolványai, az okostelefonja. Kétségbeesett. Visszaszaladt, és bekiabált a fülkébe, hogy ott felejtette a hátizsákot, és hogy aki bent van, adja ki neki. A bent lévő résnyire kinyitotta az ajtót, és kedves szavakkal kinyújtotta a zsákot. A lány megkönnyebbült, megköszönte. Igazán hálás volt. Már indult volna a többiekkel tovább, amikor észrevette, hogy a tárcája és a telefonja hiányzik. Újra visszafordult, és akkor már hangosan követelni kezdte az értékeit is. A fülkéből az a válasz érkezett, hogy ilyenek nincsenek. A barátnője ekkor föltárcsázta a számát, és a fülke zárt ajtaja mögül hallatszott, hogy csörög a telefon. Ekkor mindannyian megértették, hogy a bent tartózkodó ember hazudik.
A lányok beléptükkor észlelték, hogy a gyorsétterem előtt rendőrök állnak. Ezért hát kiszaladtak hozzájuk, hogy elmeséljék, mi történt velük. A két fiatal egyenruhás azonnal kapcsolt, a lányokkal együtt bementek a női mosdóba. Szólongatni kezdték a bent lévőt, mondván, nyissa ki az ajtót, és adja át H. K. értékeit. A bent lévő nő azt válaszolta, hogy mivel nála nincsenek ilyen dolgok, szálljanak le róla. A rendőrök ekkor már követelték, hogy nyissa ki az ajtót. Amikor az némi erőszak nyomán kitárult, kiderült, hogy mögötte egy sovány, városiasan öltözött, hajléktalannak tűnő, középkorú asszony rejtőzik.
Ruhájában ült a lehajtott fedelű kagylón, egyik kezével a falnak támaszkodott, a másikban valami löttyel teli, koszlott műanyag palackot szorongatott. A rendőrök kihúzták a fülkéből. Kérdéseikre mindent tagadott. A vita egyre hevesebb lett. Váltig állította, határozottan, hogy sem telefon, sem semmi más nincs nála a lány hátizsákjából. Ekkor az egyik rendőr mobilján föltárcsázta H. K. számát, mire az eltulajdonított telefon ismét megcsörrent a táskájában.
Ezután a nő minden ellenkezése ellenére átkutatták a táskáját. Előkerült a telefon, a tárca, az igazolványok és még sok minden más: a lányok számára ismeretlen tárgyak és tárcák. A rendőrök az azonosítás után átadták H. K.-nak a telefonját, az iratait, a tárcáját, és megkérdezték tőle, hogy akar-e följelentést tenni. A kiskorú H. K. nem akart, azt sem tudta pontosan, hogy mit jelent ez. Leginkább boldog volt, hogy mindene előkerült. A stressz miatt pityergett ugyan keveset, a barátnői megvigasztalták, és végül továbbálltak. A tanulság? Mindenki levonhatja maga.
