Heteken át lángolt a gázfáklya

Negyven éve volt a zsanai gázkitörés, amikor huszonhárom napon át hétszázötven ember próbálta elfojtani a nyolcvan méter magas lángoszlopot, tankkal is lőtték a beomlott vasroncsokat, míg végül sikerült az égő gázt visszazárni. Ez volt az első alkalom, amikor egy katasztrófához kivonult a teljes magyar sajtó. „Égsz, mint Zsana!”, „Gáz van, mint Zsanán!” — mondogatták az iskolákban évtizedekig a rosszul felelő nebulóknak. Ma már alig emlékszik a történtekre valaki — mondja lapunknak Lajkó Lajos, Zsana egykori tanácsi vb-titkára, aki többnyire csak az unokái­nak mesél a történtekről.

A tűz közelébe merészkedő olajbányászok védőruházatát vízfüggönnyel hűtötték Fotó: MTI/Karáth Imre

Zsanán zárva van az Olajos kocsma. A munkába menők már hajnalban felhörpintették kávéikat, feleseiket az italkimérésben. Furgonnal járó postás dugdossa a leveleket a postaládák réseibe. A tavasz már korai rügyekben, néhol meleg szellővel érezteti közelgő jövetelét. A portákról az egészségház felé áramlanak az idős emberek, beszélgetni, panaszkodni, gyógyírt íratni nyavalyáikra.

– Hajnalban hatalmas zúgásra riadtam. Megböktem a mamát, kelj már föl, mert én hallok valami félelmetes zúgást! Kimentünk a teraszra szétnézni, s a Petőfi utcáig látszott az öt kilométerre található gázkút félelmetes lángcsóvája. Akkor már pizsamában járkáltak az emberek az utcán – idézi fel a történteket az egészségház felé vezető úton a hetvenes éveiben járó Kálmán Mihály.

A tűz közelébe merészkedő olajbányászok védőruházatát vízfüggönnyel hűtötték
Fotó: MTI/Karáth Imre

– Kigyulladt az erdő, elégett egy tanya is. Szkafanderben jártak a tűzoltók, vízzel locsolták őket, hogy meg ne perzselődjenek. Három hétig rettegtünk, mert hozzá nem értvén azt is feltételeztük, hogy akár berobbanhat a falvak alatt ezernyolcszáz méter mélyen nyugvó gázréteg.

Ez itt elképzelhetetlen, de az a földgolyónak egy ártatlan hangyaszúrás lett volna… Megnyugtató, hogy ma már nem történhet ilyen. Azóta sok helyen volt kitörés, de az elfojtás technikáját már tökéletesre csiszolták – fogalmaz a férfi, majd receptekkel a kezében integet.

Ilovai Károlyné 1943-ban Kiskunhalason született, s már kisgyermekként egy zsanai tanyára került. Kézzel aratott, marokszedő is volt, két gyermeket nevelt fel, a fia Svédországban kamionozik – tudok meg róla igen rövid idő alatt néhány életrajzi adalékot. A Napsugár, Zöld Mező, Haladás, Igazság termelőszövetkezetből létrejött Egyetértés téesznél dolgozott a zsanai gázkitörés idején.

– Bár majd megsüketültünk, a nagy fáklyának haszna is mutatkozott, olyan fény volt nálunk alkonyatkor, hogy nem kellett felkapcsolni az udvari világítást az állatok ellátásához… „Égsz, mint Zsana!” „Gáz van, mint Zsanán!” Ezerszer hallottuk mi, helybeliek a történtek után ezeket az országot járva. Pár éve temetésen voltam Dorozsmán, és a virágboltban a sírcsokorkészítő megkérdezte, hogy merről tetszett jönni. Mondom: Zsanáról. Óh, ahol az a nagy gázkitörés volt, kiáltott fel a hölgy – meséli Ilovai Károlyné.

A zsanai gázkitörés 1979. január 25-én, csütörtökön hajnali negyed háromkor történt. Az olajbányászok a kútban béléscsövezést végeztek, amikor a közel két kilométer mélyen lévő földgáz egyszer csak önálló életre kelt, a nyomás az egekig dobálta a korábban elhelyezett csöveket. A helyszínen dolgozó szakemberek azonnal elzárták a kitörésgátlót, de a gáz utat talált felfelé, és belobbant.

A magasra csapó lángcsóva fénye messzire világított, a gáz dübörgő hangja pedig félelemmel töltötte el azokat, akik hallották. A Kőolaj- és Földgázbányászati Vállalat úgynevezett Északi 2-es kútja a következő három hétben a híradások középpontjába került. A tévéhíradó minden este 19.30-kor úgy kezdődött, hogy beszámolt az ipari katasztrófa aznapi eseményeiről, így ismerte meg a kicsiny Bács-Kiskun megyei falu nevét Magyarország.

Az óriási tűztengerben a kút tornya megrogyott, bedőlt. Nyolc lánctalpas traktort kellett a helyszínre vezényelni, hogy a lángok közé esett toronydarabot ki tudják vontatni a tűzből.

Gyorsan olyan kutakat kellett fúrni, amelyből majd sok ezer köbméter víz nyerhető. Pár nap elteltével már két egymástól független lángoszlop világította meg a horizontot. Az egyikben a feketés lángok azt jelezték, hogy egyre több kőolaj tör a felszínre, a másikban a kékes lángok a földgáz jelenlétét mutatták. A tűzoltók két turbóreaktoros berendezést a helyszínre vontatva megkezdhették a kút körüli vízfüggöny kialakítását. A lángok közé speciális védőruhában bemerészkedő olajbányászoknak volt szükségük erre a vízfüggönyre, mert öltözetük csak 500 Celsius-fokig bírta a hőséget.

Zsanán akkor Lajkó Lajos volt a tanács végrehajtó bizottságának titkára. Az idős férfi éppen keresztrejtvényt fejt a konyhájában. Jegyzeteivel telerótt papírtömböket is látok, de mosolyogva jegyzi meg, hogy nem a visszaemlékezéseit írja. Hellyel kínál az unokák fényképeivel dekorált helyiségben az étkezőasztalnál.

– Mint a legtöbb zsanai, én is a rettentő dübörgésre ébredtem, és láttam a félelmetes lángoszlopot. Egymás hangját is alig hallottuk itt az udvaron. Összeálltunk néhányan, és autóval kihajtottunk a helyszínre. A katonaság akkor még nem zárta le az utakat, s nem volt ott a rendőrség, tűzoltóság, be lehetett menni addig, amíg a hőség engedte. Kegyetlenül szeles, esős idő volt, a fákról csepegett az olvadt hólé, távolabb pedig a folyékony, el nem égett gáz ráfagyott a fákra – idézi fel az első szürreális hajnalt az egykori elöljáró.

– Kaptak telefonokat?

– Itt akkor társadalmi megbízatású tanácselnök volt, úgyhogy gyakorlatilag én irányítottam a települést. A hivatali telefon éjszaka nálam csörgött, mondhatni csak nekem volt otthon telefonom. Leginkább a tartalékosok mozgósításához szükséges riadólánc elindítása miatt létesítettek nálam készüléket. Már az 1964-es vb-titkári megválasztásom óta precízen meg volt szervezve: ha én szóltam volna egynek, az szólt volna kettőnek, azok megint sokaknak, hamar felállt volna a rendszer… A gázkitörésnél nem volt erre szükség. Később már mi sem mehettünk a közelébe, elzavarták a kíváncsiskodókat. Telefonon leginkább szakértő tanácsokat kapott a falu, Komlóról, Tatabányáról hívtak mérnökök azzal, hogy egy hatalmas vaslemezt kellene a nyílásra fektetni. Volt, aki erőszakoskodott, hogy küldjek érte autót, mert csak élőben mondhatja el a százszázalékos javaslatát.

– Kapott feladatot a hadseregtől, az oltás irányítóitól?

– Azért, mert Zsana volt a legközelebbi falu, én meg a vb-titkár, senki sem esett hanyatt tőlem. Amikor már hétszázötven ember foglalkozott az oltással, az én jelenlétem, véleményem senkit sem érdekelt, sőt engem se engedtek be az ipari területre. A rendőrök az ingatlanok azonnali elhagyására szólították fel az embereket, de azok az állatállományt féltve megmakacsolták magukat, ezért rám testálták a feladatot, hogy néhány tanyáról költöztessem ki őket. A termelőszövetkezettől kapott traktorral bejártam a környéki tanyákat, s kioktattam a férfiakat, hogy csak éjszaka fűtsenek, nappal ne füstöljön a kémény, és ki se mozduljanak, így nem veszik észre, hogy ott maradtak.

Lajkó Lajos elmondásából kiderül, hogy egy hét elteltével a bajai laktanyából közúton egy T 34-es tank érkezett hozzájuk Zsanára. Mivel a berobbanás pillanatában a kitörésgátló teteje a gázcsőre dőlt, azt onnan emberi erővel nem lehetett eltávolítani, így más megoldáshoz kellett folyamodni. – A tankkal lőtték le a kitörésgátlót a csőről 12.45-kor. Megállították a lővonalban közlekedő Kiskunmajsa–Kiskunhalas vonalon járó személyvonatot is – mondja az idős férfi.

Sugárcsövekkel, haboltókkal, vízágyúkkal, gépjármű-fecskendőkkel támadták a lángokat. A tűzoltók percenként 16 ezer liter vizet lőttek a két lángoszlopba. 1979. február 1-jén érkezett meg Zsanára a szovjet Alekszej Kutyepov tanácsadó, aki Szevasztopolból utazott oda. Már Simon Pál nehézipari miniszter és Szekér Gyula miniszterelnök-helyettes is Zsanára utazott.

Február 14-én az új kitörésgátló három és fél tonnás szerkezetét egy daru emelte be a gázcső fölé, s egy nappal később, délelőtt 11.50-kor „kialudt” a tűz. „Ezzel a kitöréssel úgy voltunk, akár a falusiak az elszabadult bikával.

Nem volt szabad ingerelni, még kevésbé a közelébe menni, viszont meg kellett fogni. Hát, megfogtuk” – nyilatkozta diadalittasan Trombitás István, a Kőolaj- és Földgázbányászati Vállalat vezérigazgatója a köztévé aznapi híradójának.

– Furcsa volt a csend, hogy mindent hallunk, még a tücsök ciripelését is – mondja Lajkó Lajos. A volt végrehajtó bizottsági titkár emlékei szerint a zsanaiak egy ideig ordibálva beszéltek egymással, aztán minden visszatért a régi kerékvágásba. Bekerültek a Szabó család című sorozatba és a kabaréba is azzal a kérdéssel, hogy ki fizeti meg Zsanán a gázszámlát?

Szerinte a mai fiatalokat nem érdekli, hogy mi történt negyven éve Zsanán. Polgármestere is volt a falunak 1994 és 2002 között, sokat viaskodott a zsanai közelmúlt megismertetéséért a pedagógusokkal, mindhiába. Ráadásul Zsanán már nincs is felső tagozat, a kiskunmajsai iskolában pedig még kevésbé foglalkoznak az üggyel. Öt lány- és két fiúunokája van, azoknak beszél a történtekről. Az unokák nagy megelégedésére, akik ilyenkor tágra nyílt szemmel hallgatják.

Lajkó Lajos kitüntetésként a Tűzrendészeti Érem arany fokozatát kapta, de azt más értékekkel együtt eladta egy kiskunmajsai ékszerésznek.

A zsanai lelőhely jelenleg naponta egymillió köbméter gáz kitermelésével járul hozzá Magyarország földgáz-ellátásához.

Harminc év alatt tizennégy szénhidrogén-kitörés történt

A Kádár-korszakot végigkísérte az energiahiány fenyegető réme, amelyen a hazai szénhidrogénipar fejlesztésével, a Barátság I. és II., az Adria-olajvezeték megépítésével, a szovjet és közel-keleti kőolaj- és földgázimport fokozásával és a paksi atomerőmű megépítésével sikerült csak úrrá lenni. Hazánkban az elmúlt harminc év során tizennégy gáz- vagy olajkitörés volt fúrókutaknál. Például Algyőn, Pusztaszőlősön, Füzesgyarmaton és Gellénházán is.

Az Alföldön földtörténeti szempontból fiatal, porózus, laza, üledékes kőzetekben található az ásványkincs, a Dunántúlon idős, töredezett, karsztos kőzet rejti. A különbség oka az, hogy a Kárpát-medence két nagy kéreglemez találkozási pontján fekszik: az egymásba préselődő kontinentális lemez és az afrikai lemez határán – olvasható a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem internetes archívumának szakanyagában.

Az óceánoknál és a kontinenseket alkotó lemezek széleinél is a földkéreg elvékonyodik, míg a szárazföldek belsejében vastagabb. Magyarországon az említett sajátságok miatt a kéregben lefelé haladva sokkal gyorsabban növekszik a hőmérséklet: 100 méterenként 4-6 Celsius-fokkal, ennek köszönhető hazánk rendkívül gazdag termálvízkészlete.

Ugyanez a jelenség azonban megnehezíti a bányászkodást. Magyarországon a legnagyobb mélységet, 5842,5 métert Hódmezővásárhelyen érték el egy fúrás során, s az ott mért belső hőmérséklet 237 Celsius-fok volt. Az alföldi kitörések általában veszélyesebbek, mert az olaj és a szénhidrogéngáz éghető, a legkisebb szikrától is könnyen belobban, s fáklyaként lángol. A Dunántúlon kisebb az esély rá, hogy belobbanjon egy kút, mert a föld mélye szén-dioxid-gázt is rejt, ami nem ég.