Lassan gyógyulnak a sebek Gyöngyöspatán

Háromszorosan meg kell dolgoznia Gyöngyöspata vezetésének azért, hogy az ország ne a 2011-es botrányok alapján ítélje meg a várost, hanem a természeti adottságokat, az elért eredményeket értékelje — derült ki helyszíni riportunkon. Egy-egy felfújt negatív hír, rosszindulatú sajtómegjelenés hosszú évek munkáját teheti tönkre, pedig sokan és sokat dolgoznak azért, hogy a város fejlődő pályán maradjon. Ha rajtuk múlik, Gyöngyöspatának nemcsak régmúltja, jövője is lesz.

A településen sorra újítják fel a közintézményeket, az óvodában már európai körülmények között nevelik a gyerekeket Fotó: Mirkó István

A 2014-ben megválasztott új vezetés a pozitív változás elérése érdekében először igyekezett mindenkiben tudatosítani: együtt kell élniük, lehetőleg minél erősebb közösséget alkotva.

– A törekvéseinket segítette a közfoglalkoztatás, mert munkát tudtunk adni az embereknek, és jól jött az is, hogy a munkaerő jelentős részét felszívták a környékre települő vállalkozások. Aki most hajlandó dolgozni, az kap munkát – hangsúlyozza a polgármester. A településen a közfoglalkoztatásra épülve önkormányzati tanyát alakítottak ki, de az időközben fellépő munkaerőhiány miatt az állattartást fel kellett számolniuk, már csak az évelő növényeket – a málnát, a gyümölcsfákat – gondozza egy ötfős társaság. Emellett tucatnyi közfoglalkoztatottat alkalmaznak még karbantartási feladatokra.

A múlt lezárásához és a változáshoz szükség volt fejlesztésekre is. Az elmúlt négy évben új bölcsőde indult, és az idősklub is új helyre költözött. Most újítják fel az iskolát és a tornacsarnokot, és hamarosan energetikai fejlesztés lesz a polgármesteri hivatalban és a művelődési házban is. Utóbbi intézményre nagy szükség van, mert ott működik a könyvtár, a labdarúgó- és az asztalitenisz-egyesület is. A sport komoly kitörési pont, mert talán ez hozza leginkább össze a magyar és a roma közösséget. Kézműves-foglalkozásokat, egészségmegőrző programokat, jógát is tartanak, a felújított óvodában pedig balett- és néptáncoktatás folyik. A művelődési ház és a polgármesteri hivatal belső felújítására a Magyar falu programban kívánnak pályázni, amihez nagy reményeket fűznek.

A közintézmények rendbetétele mellett turisztikai beruházásokat is indítanának. Meg szeretnék ismertetni az országgal a gyöngyöspatai szőlő- és gyümölcstermesztést, valamint a helyi borokat. A hétszintes pincesornál uniós pénzből a tervek szerint egy ötven fő befogadására alkalmas konferenciatermet építenek, és kialakítanának egy hely- és vallástörténeti múzeumot, valamint egy helyi termékeket kínáló boltot. Abban bíznak, ha ezek megnyitnak, az emberek szívesen jönnek majd a településre, és nemcsak a templomot és a benne található Jessze-fa oltárt tekintik meg, hanem hosszabban elidőznek Gyöngyöspatán. A fejlődés máshol is tetten érhető, a közbiztonság évről évre javul, de a polgármester megjegyzi: ha egy bűncselekmény van, az is sok.

Az új bölcsőde és a felújított óvoda a település gyöngyszemei. Az utóbbihoz tartozó udvar hatalmas, ahol rengeteg játék kapott helyet, máshol csak álmodnak ehhez hasonlóról. Az intézmény vezetése nemcsak az épített környezetre büszke, hanem az óvodában folyó munkára és a hangulatra is. Mi is teljes nyugalmat tapasztalunk, az intézmény manapság valóban a béke szigete.

– Amikor a településen feszültség volt, néhány szülő furcsa kéréssel állt elő, de mi nem adtunk teret a szegregációnak – emlékezik vissza Fodor Márta óvodavezető.

– Azt szorgalmaztuk, hogy mindenki fogadja el a másikat, éljünk együtt békében; ez a törekvésünk sikerre vezetett. Sokat dolgoztunk, és a szülők beálltak mögénk. Nincs gyűlölködés, sőt a családok segítik egymást, akár használt ruhát is hoznak a nehéz sorsú gyerekeknek, és sok közös programot szervezünk. Ma már bejáró gyerekeink is vannak, olyan településről is, ahol nincs roma gyerek. Elismerést is kapunk: az Emberi Erőforrások Minisztériumának Kincses kultúróvoda programjába az elsők között kerültünk be – tette hozzá. Emellett az óvoda az egyéni fejlesztésre koncentráló módszertani központ is lett.

Miközben a nyolc évvel ezelőtt történtek miatt sokakban elképesztően negatív kép él a településről, vannak, akik éppen azóta döntöttek úgy, hogy Gyöngyöspatán telepednek le és kezdenek új életet. A szabadkai származású Bata Miklós története egészen különleges. A Délvidéken született férfi gyermekkorában az édesanyjával költözött ki Svédországba, majd az egyetem befejezése után, több mint húsz éve tért haza.

– Előzőleg szinte semmit nem tudtam Magyarországról, a nyelvet is csak alapszinten beszéltem, soha nem tanultam magyarul írni és olvasni, de mégis nagyon kíváncsi voltam a szülőhazámra – mondja a férfi. Bata Miklós Budapesten létrehozott egy informatikai és biztonságtechnikai céget, sikeresen felépítette, majd 2014-ben, negyvenévesen váltott. Eladta a vállalkozását, és a megkeresett pénzét borászatba fektette. Egy véletlen folytán került Gyöngyöspatára, ahol a nagylánya javaslatára vette meg az első szőlőterületet 2014-ben.

A gazdaság ma már 18 hektáros, de bővíteni szeretnék. Mintegy 340 millió forintos beruházással hamarosan családi borászati üzem épül, a faluban pedig egy vendéglátóközpontot alakítanak ki, ahol főként svéd turistacsoportokat fogadnak majd. – Nem én vagyok az egyetlen befektető, aki komoly fantáziát lát a településben. Hozzám hasonlóan több borász és vállalkozó sem a sajtóban megjelent elferdített híreknek hitt, hanem a szemének. Folyamatosan jönnek ide, földet vásárolnak, és elkezdenek borászkodni. Az embereknek van jövőképük. Ez nem véletlen, egyre jobb itt élni. Bármit állított a sajtó, nem rossz a közbiztonság, nálam a kapu egész nap nyitva van, és még egy csavart sem vittek el – fűzi hozzá a férfi, aki előbb büszkén mutatja meg a birtokrészeket, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a kisvárosra és a Mátrára, majd körbevezet a leendő vendéglátóközpontban is. Az épület alatti, csaknem száz méter hosszú pincében óriási lehetőség rejlik.

Szintén a rendszerváltás után, de még a 2011-es botrány előtt települt vissza Gyöngyöspatára Molnár László festőművész. A férfi itt született 1941-ben, majd 18 évesen jelentkezett a budapesti Képzőművészeti Főiskolára, de mivel nem vették fel, fizikai munkásnak állt a Csepeli Vas- és Fémművekbe, és le is telepedett a fővárosban. A családjával ott lakott közel ötven évig.

– Meghaltak a szüleim, üresen maradt ez a ház, így a feleségemmel úgy döntöttünk, hogy visszaköltözünk. Azóta megkedveltek minket, mert a hetvenedik születésnapomra kialakítottak nekem egy galériát – jegyzi meg a művész.

A településen sorra újítják fel a közintézményeket, az óvodában már európai körülmények között nevelik a gyerekeket Fotó: Mirkó István

A cigány–magyar együttélésről megjegyzi: gyerekkorában nem volt konfliktus a helyiek között, sőt akkoriban nagyon sokat segítettek a romáknak. Ha a cigányok meg voltak szorulva, a magyaroktól kaptak élelmet és ruhát.

– Mást tapasztaltam, amikor visszaköltöztünk, de a 2011-es balhét kívülről gerjesztették, mert bár voltak bűncselekmények, betörések, de a rendőrség ura volt a helyzetnek. Csak kitalálták, hogy egy helyi férfi a romák miatt lett öngyilkos, az igazság senkit nem érdekelt. Ehelyett bujtogatták az embereket, amire sajnos sokan kaphatók voltak – emlékezik vissza a művész. Szerinte a romák most minden segítséget megkapnak a kitöréshez, de nem igazán élnek vele.

– Ezzel együtt nincsenek nagy gondok, de egyesek mégis ennek az ellenkezőjét próbálják bizonyítani, ők valamiért nem akarnak rendet a településen – fűzi hozzá.

Egy gumiszervizt üzemeltető vállalkozó osztja a művész véleményét. Erdész Gábor azt mondja, a szervizben soha nem volt atrocitás, semmit nem loptak el, pedig az üzem nincs bekamerázva.

– A balhét nyolc éve a sajtó szította, és alaptalanul lejáratták a települést. A valóság az, hogy a helyzet folyamatosan javul, nagyon jó közösség formálódik, az önkormányzat sokat tesz a fejlődésért – mondja a vállalkozó.

A délutáni órákban nyugalmat tapasztalunk a településen, amelynek páratlanok az adottságai, a központja nagyon hangulatos. Sok takaros házat látunk, de a város egyes részein jó néhány romos, elhagyatott portával is találkozunk. A járókelők készséggel beszélnek a helyi mindennapokról. Romák és nem romák is békés együttélésről és mesterségesen gerjesztett indulatokról számolnak be. Ezzel együtt a rendőrség kiemelt figyelmet fordít a településre, az utcákon sétálva egy járőrautóval legalább fél tucatszor találkozunk.

Sokan dolgoznak azért, hogy a város élhető legyen.

Nem mindenki akar békét

Hiába sokak igyekezete, mindig akad, aki gerjeszti az indulatokat Gyöngyöspatán. Legutóbb egy 17 éves lány írt botrányos cikket a településről, többek között azt állította: az iskolában „a romáknak külön ki van jelölve egy hely a pincében, ahol tanulásnak nehezen nevezhető tevékenységeket folytatnak, fűtés, folyó víz és mellékhelyiségek nélkül”. A csúsztatásoktól és hazugságoktól hemzsegő írás hatalmas felháborodást váltott ki a lakosokból, ezért a helyi közösség nyomására a cikket törölték. A hasonló jelenségek ellenére Forgács István romaügyi szakértő – aki 2017-ben maga is tartott fórumot a városban – úgy látja: helyben minden adott ahhoz, hogy előbbre jussanak. – Ehhez szót kell érteni és mértékletesen hozzáállni a dolgokhoz. A fórumon felszólalók többsége sem festett fel világvége-hangulatot. Nincs olyan mértékű szembenállás, amely a párbeszédet, az előbbre lépést gátolná – fogalmaz a szakértő, aki szintén úgy látja: az együttműködés és az összefogás lehet a fejlődés alapja.