Jól vizsgáznak Pavlov mentőkutyái

A mentőkutyák általában természeti katasztrófák idején kerülnek fókuszba, a hétköznapokban e magasan képzett négylábúak sokkal inkább elcsatangolt gyerekek vagy zavart állapotú idősek felkutatásában jeleskednek. Magyarországon immár harminc éve.

Ciliben láthatóan még tombol az adrenalin, de Szabó Gábor vezényszavára engedelmesen visszavonulót fúj Fotó: Havran Zoltán

Ha azt halljuk, mentőkutya, a legtöbbünknek valószínűleg Mancs jut az eszébe. A hős németjuhász, aki a húsz évvel ezelőtti törökországi földrengés során vált híressé azzal, hogy mások mellett egy kislányt is kimentett a romok alól. Csakhogy nem Mancs volt az egyetlen, aki akkor és ott bizonyította rátermettségét. A mentést több magyar négylábú is hatékonyan segítette, köztük Zénó, akinek szintén sokan köszönhetik az életüket. Gazdája, Szabó Gábor most Cilivel és Gogóval dolgozik.

Az ötéves, ordas színű németjuhász és a kétéves ­belga malinois elnyúlva fekszik a mellettünk álló autó szállítóbokszában a Kutyákkal az ­Életért Alapítvány jászberényi telepén. A helyszín nem véletlen: a hatalmas füves terület egyik végében található az ország legnagyobb és legprofibb, mentőkutyák képzésre alkalmas műromja. A mesterséges katasztrófa sújtotta területen tégla-, beton- és kőhalmok, kiégett autók, autógumik, kisiklott vonatszerelvény, de még lezuhant helikopter, valamint nagyjából negyven olyan rejtekhely található, amellyel a mentés imitálható.

– A kutyákat kölyökkoruktól arra tréningezzük, hogy kutassa fel az embert és ugatással jelezze, ha megtalálta. Ha így tesz, akkor kap egy játékot vagy jutalomfalatot. A kutya tehát nem segíteni akar, hanem jutalmat kapni, de ez a vágya csak akkor teljesülhet, ha megteszi érte, amire kondicionálva van – oszlatja el mindjárt az elején a született kutyahősökről alkotott naivan romantikus elképzeléseket Szabó Gábor.

Az ebeket kölyökkoruktól fogva arra készítik fel, hogy keressék meg az embert
Fotó: Az ebeket kölyökkoruktól fogva arra készítik fel, hogy keressék meg az embert

A kiképző – aki egyben az alapítvány első embere is – ugyanakkor rögtön hozzáteszi: nem tudni, hogy csak a gazda felfokozott lelkiállapotát érzékelik-e, de tapasztalataik szerint éles bevetéseken élénkebben, aktívabban dolgoznak a négylábúak. Hogy az ember megtalálása és a jutalom milyen pavlovi mélységű reflexszé rögzül a kiképzett állatoknál, azt Szabó Gábort hamarosan be is mutatja nekünk Cilivel.

Előtte azonban még megtudjuk, hogy mentőkutyáknak leginkább a középtermetű négylábúak alkalmasak, a legtöbb egyed a labradorok, a németjuhászok, a malinois-k és a border collie-k közül kerül ki, de a lényeg, hogy a kutyának legyenek olyan ösztönei, amelyekre építkezni lehet, akarja annyira a jutalomfalatot vagy a játékot, hogy azért szó szerint bármire képes legyen, amire kondicionálva van. Ettől függetlenül előfordul, hogy már hosszabb ideje képezik, amikor találkozik egy olyan helyzettel, amivel nem tud mit kezdeni. Ezért is fontos, hogy folyamatosan tréningezzenek az állatokkal, mert az ilyen helyzetek jobban megmérik a kutyát, mint az éles bevetések – magyarázza a szakember.

Azt is hozzáteszi: ő már az alomban figyeli, melyik kölyök a legéletrevalóbb; számukra nem az a szempont, hogy az állat nyugodt legyen, hiszen nem terápiás kutyákat képeznek. Az, hogy egy kutya mikortól vethető be éles helyzetben, teljes mértékben egyedfüggő, de általában két-három éves korukra érnek meg erre. Fajtánként és egyedenként változik az is, meddig dolgozik egy-egy mentőkutya: a labradorok általában tízéves korukban nyugdíjba mennek, de a malinois-k még akár 12-13 évesen is aktívak.

Ciliben láthatóan még tombol az adrenalin, de Szabó Gábor vezényszavára engedelmesen visszavonulót fúj
Fotó: Havran Zoltán

Gogó még kiképzés alatt áll, nyomkövetési, területkutatási és romkutatási tréningen is részt vesz, aztán majd kiderül, melyikből a legjobb, és arra használják. Cili viszont már most első osztályú mentőkutya, aki már attól csaknem eksztázisba kerül, hogy a romterülethez közelítünk. – Gyakorlatilag bekapcsoltam a kutyát azzal, hogy idehoztam. Gogónál még csak ez a rom vált ki ilyen reakciót, Cilinél már mindegyik – magyarázza Szabó Gábor. Aztán leülteti Cilit, irányba állítja, és kiadja a parancsot: „Keresd!” A kutya fél percen beül hangosan és határozottan csaholni kezd ott, ahol az „áldozat” van.

Azonnal érkezik is a jutalom, a zsinóros labda már ott lóg a kutya szájában, amikor visszaér hozzánk. A gazdája játékból huzakodik vele, de az állatnál már bekapcsolt a zsákmányszerző ösztön, erősen megragadja, nem adja a labdát, csak amikor elhangzik az „Ereszd!” parancs. A kiképzés során erre az ösztönre építenek, fiatal korukban folyamatosan és egyre többet játszanak a kutyákkal, de amikor már kondicionálták őket, erre a játékra már csak akkor van lehetőségük, ha teljesítették a feladatot. Ciliben láthatóan még mindig tombol az adrenalin, de amint elhangzik a „Helyedre!” vezényszó, nem kérdés, hogy engedelmesen visszaugrik a szállítóbokszba.

Az autó oldalán az egyik felirat a Magyar Mentőkutyás Szervezetek Országos Szövetségét népszerűsíti. Mint megtudjuk, ennek alelnökeként Szabó Gábor a munkatársaival most éppen azon dolgozik, hogy egységes szakmai keretet adjanak ennek az immár harminc éve és kizárólag civilek által végzett tevékenységnek. Ennek részeként elkészítették a nemzeti mentőkutya-vizsgaszabályzatot, benyújtották az Országos Rendőr-főkapitányságnak (ORFK), ahol pozitív fogadtatásra talált. A cél, hogy csak azok a kutyák vehessenek részt éles bevetésen, amelyek alkalmasságukat ezen a vizsgán bizonyították.

– A magyar mentőkutyák jelenleg kizárólag a Nemzetközi Mentőkutyás Szervezet szabályzata alapján tehetnek vizsgát, ám annak fókuszában a katasztrófa sújtotta területek átkutatása áll, míg Magyarországon a mentőkutyákra sokkal inkább eltűnt személyek felkutatásánál van szükség. De azt semmi sem szabályozza, hogy ki és milyen feltételekkel vehet ebben részt, így elvileg akár Fifikével is odaállíthat ma valaki egy keresésnél, a rendőr nem küldheti el – mondja az alelnök, aki négylábú társaival több tucatszor segített már elcsellengő gyerekek, zavart idősek, öngyilkosjelöltek vagy akár bűncselekmények áldozatainak felkutatásában.

Orlik Zoltán, a szövetség elnöke pontos adatokkal szolgál a tevékenységükről. Arról, hogy a hozzájuk csatlakozott 15 mentőkutyás alapítvány és egyesület valamelyikét tavaly 97 esetben riasztotta a rendőrség, 41 ember volt, akit vagy konkrétan a kutyák találtak meg, vagy ők vezettek a nyomára, míg húsz esetben az eltűntek holttestének megtalálásában voltak eredményesek. Sokszor előfordul, hogy az állatok egy adott terület átfésülésével „csak” annak kizárásában segítenek, hogy ott biztosan nincs a keresett személy. Ilyenkor nem mindegy, hogy egy képzett kutyával végzik-e a keresést vagy nem, mert az utóbbi bizony könnyen elmehet mellette, míg aki érti a dolgát, az akár azt is jelezni képes a gazdájának, hogy élő vagy holt ember szagát érzi-e – teszi hozzá Orlik Zoltán.

Szerinte ezért is fontos a nemzeti vizsgaszabályzat bevezetése, ami újabb komoly előrelépés lesz a magyarországi mentőkutyás tevékenység egységesebbé és szabályozottabbá tételében. Az elnök idesorolja az ORFK-val 2017 augusztusában kötött együttműködési megállapodást és azt is, hogy ők az első civil szervezet, amelynek tagjai közvetve elérhetők a ­112-es egységes segélyhívón keresztül.

Végül szóba kerül az is, hogy a magyar mentőkutyások nemcsak az életmentésben jeleskednek, de általában dobogós helyen végeznek a nemzetközi versenyeken is. Szabó Gábornak és kutyáinak is több alkalommal játszották már a magyar himnuszt, így jogosnak tűnik a kérdést: – Minek köszönhető, hogy ebben ilyen jól szerepelünk? A válasz másodpercnyi gondolkodás nélkül érkezik: – Mi, magyarok mindent jól csinálunk, amibe beleszerelmesedünk. A mentőkutyázást pedig nem lehet másként csinálni, csak szerelemből.