Nyilvánosságra kerül, hogy az 1918. október 31-én meggyilkolt Gróf Tisza István volt miniszterelnökről kívánják elnevezni a debreceni tudományegyetemet. A Budapesti Hírlapban Rákosi Jenő vezércikkben üdvözli a döntést február elsején. „Tisza István becsülete nemcsak a halott emberé, nem is csak a családé már, hanem a nemzeté is. […] Ilyen gondolatokkal tépelődünk, amikor Debrecenből egy megható hírt veszünk. A debreceni egyetem tanácsa fölterjesztést tett a kormányzóhoz, melyben engedelmet kért arra, hogy az egyetem fölvehesse Tisza István nevét. Íme egy nagy intézménye a magyar műveltségnek, egy tudós egyetem Tisza nevével kívánja magát feldíszíteni. Mikor egy léha elme mérgezett leheletét fújja egy nagy magyar emlékére, akkor a magyar tudomány egy jeles grémiuma (bár a kettő közt semmi oki összefüggés nincs) lépéseket tesz, hogy e nagy magyar nevét, emlékét, szellemét és becsületét telepítse be a debreceni fiatal főiskolába. Mikor Budapesten ezt a becsületet sárba akarja valaki fojtani, akkor ez a becsület a magyarság egyik tudományos empóriumából kikél s a halott nagyság szelleme beállítódik újra a hazáért, a nemzetért, a magyarságért való küzdelembe. […] A Tisza István-egyetem fiatalsága Tisza emberi, férfiúi, hazafiúi és magyar erkölcseinek kultuszában fog nevelődni. Az igaz ember, a talpig férfiú, a tiszta jellem, az önzetlen közszolgálat hőse, a magyarságában meg nem tántorítható hazafi, a halált megvető vitéz katona és a gyilkosok csapatától meg nem félemlett vértanú: megannyi ideál az új nemzedék értékesebb része számára.”
Az aznapi számban Kacziányi Géza miniszteri tanácsos, író tagadja a neki tulajdonított szavakat, miszerint a MOVE rendezvényén azt mondta: „Tisza István 40 millióért eladta az országot a zsidóknak és a szabadkőműveseknek”. A szerkesztőség közlése szerint viszont „négy előkelő úriember” a bíróság előtt esküvel megerősítve is kész tanúsítani, hogy lényeges részeiben szó szerint azt mondta Kacziány Géza: Khuen-Héderváry Károly, Lukács László és Tisza István „csinálták a munkapártot, amely tűrte a szabadkőművesek és a Galilei-kör munkáját. Az ügyészség nem indíthatott eljárást, mert Balogh Jenő igazságügyminiszter – ki szintén szabadkőműves – nem engedte meg; nem engedte meg pedig azért, mert a Khuen-Héderváry–Tisza–Lukács-féle hármas egység által megteremtett munkapárt negyvenmilliót kapott a szabadkőművesektől és zsidóktól pártcélokra.”