Kunhalmi Ágnes nem tudta, kinek a fotójával él vissza

„Ma reggel Pestszentimrén kampányoltam, mert újra elindulok a választáson. Megható a támogatás, tudom, hogy együtt sikerülni fog ismét” – írta szerdai Facebook-bejegyzésében Kunhalmi. A csatolt képek egyikén az MSZP társelnöke Sebes Emillel szerepel együtt,

a férfi Dicsőség a hősöknek! feliratú, a kitörés napi emléktúra emblémájával ellátott pólót visel, a baloldali politikus pedig mosolyogva mutatja neki a kampánykiadványát.

Az egyik kommentelő a bejegyzés alatt ironikusan meg is jegyezte: „Ágnes, ez jól sikerült, éppen a potenciális szavazó.”

A szocialista politikus egyébként szerdán Sebes Emilék háza közelében kampányolt, a férfi hazafelé menet találkozott Kunhalmival, akit nem ismert fel, de mivel egy mosolygó, csinos hölgy szólította meg, megállt egy kis időre, ekkor készült az ominózus fénykép.

Kunhalmi Ágnes engedély nélkül használta fel a közös fotót Sebes Emillel Fotó: Facebook/Kunhalmi Ágnes

Az, hogy Sebes Emil finoman fogalmazva sem szimpatizál a baloldallal, lapunk tavaly készített riportjából is kiderül. A most 89 éves Sebes Emil harminc évig repülőmérnök volt a Honvédelmi Minisztérium állományában, édesapja pedig Horthy Miklós Nemzeti Hadseregében volt repülős összekötő tiszt. Az egész falat beborító könyvespolcán több mint hatszáz könyvet őriz a második világháborúról, gyűjti ezeket. Nyolcvannyolc évesen is beöltözött második világháborús egyenruhákba, hagyományőrző találkozókra járt, sőt részt vesz harckocsis katonai bemutatókon, ahol pár évvel ezelőtt Erwin Rommel tábornok unokájával is találkozott, aki szintén hagyományőrző. De

Sebes Emil rendszeresen végigjárta a hatvan kilométeres Kitörés Emléktúrát is, hisz mély nyomot hagyott benne az ostrom,

amit az Attila úton és a Sziklakórházban vészelt át, és fiatal kora ellenére nem csak passzívan élt át egy légoltalmi óvóhelyen.

– Minket hazaszeretetre neveltek az iskolában, tizenhárom évesen pedig már minden vasárnap vittek leventekiképzésre. A szovjetek már elfoglalták a város nagy részét, amikor jött a leventeoktatónk, és közölte, hogy riadó van, ezért mindenki egyenruhában gyülekezzen a tornateremben – emlékezett vissza.

Az ostrom alatt a budai Vár alatti Attila úton laktak, 1945 januárjában a Várnegyedbe visszaszorult német–magyar alakulatoknak szinte minden élelmük, lőszerük és benzinük elfogyott. Mindenki kapott egy nagy akkumulátoros lámpát, ezeket az Attila út mentén kellett elhelyeznünk, hogy a budai hegyek felől érkező gépek lássák, hová kell leszállni – idézte fel korábban lapunknak az eseményeket.

– Megdöbbentem, amikor a rendszerváltás után megtudtam, hogy engem 1984-ig még figyeltek! 1948-ban vádoltak meg a „Magyar Népköztársaság megdöntésére irányuló csoportos fegyveres szervezkedéssel”, pedig csak annyi volt a bűnünk, hogy cserkészkedtünk. Titokban jártunk kirándulni, ahol a világháború idején összegyűjtött fegyverekkel néha lőttünk is. Nem tudtuk, hogy beépült közénk valaki. Két cserkészbarátomat felakasztották, a többiek 15 évet kaptak, nekem meg azt üvöltötték az arcomba az Andrássy út 60-ban, hogy „Nyakkendőt kapsz, úgyis megdöglesz, te fasiszta!”. Sebesékhez hajnal háromkor csöngettek be a bőrkabátos ávósok, akik házkutatást tartottak. Emil ezután huszonnyolc napot töltött vizsgálati fogságban, majd kilenc hónapot a kistarcsai internálótáborban, a pribékek gumibottal verték szét a jobb mutatóujját, azzal a megjegyzéssel, hogy „ezzel már nem fogsz az elvtársakra lőni, ezentúl mindennap manikűrözünk.”

A Magyar Nemzet érdeklődésére Sebes Emil azt mondta:

felháborítónak tartja, hogy egy politikus a személyiségi jogokat megsértve, a megkérdezése nélkül tette ki róla a fényképet.

Mint mondta, bizonytalan a tekintetben, hogy mit tud tenni annak érdekében, arcképét ne használják marketingcélokra. Megjegyezte, hogy minderről a közértből hazafelé menet egy bajtársától értesült, sem a szocialista politikustól, sem az MSZP-től nem kapott semmilyen tájékoztatást.