Kőbányán, a Jegenye utca környékén járva az embert furcsa érzés keríti hatalmába: olyan, mintha turista lenne a saját hazájában. A kerület ezen része ugyanis egy sajátos világot rejt: Budapest eldugott, de nem rejtőzködő kínai negyedét. A hirdetőtáblákon és feliratokon kívül a boltok és az éttermek – és a bennük dolgozók is – mind arról tanúskodnak, hogy itt kínaiak élnek és dolgoznak. Az az általános vélekedés a kínai negyedekről, hogy zajosak és zsúfoltak, tele emberrel és soha meg nem szűnő nyüzsgéssel.
Viszont a budapesti Chinatown – ahogy azt a negyed lakói is nevezik – pont ennek az ellentéte: egy átlagos hétköznapon az éttermekben ücsörgő néhány vendégen és a boltokban dolgozókon – na meg a hozzánk hasonló „turistákon” – kívül szinte teljesen üresek az utcái, mégpedig azért, mert a munka java az épületeken belül történik: a legtöbb bolt ugyanis nagykereskedés, ami komoly áruforgalmat bonyolít. Itt, Kőbánya közepén van ugyanis Magyarország legnagyobb kínai kereskedelmi központja.
Gazdasági kistigris
– Igazából nemcsak Magyarországé, hanem egész Közép-Európáé – magyarázza lapunknak Henry, a Monori Center munkatársa. Ő és kollégája, Ann felelnek a környék legnagyobb cégének marketingtevékenységéért, de az egész negyedet érintő programokat is ők szervezik. A pár utcányi területen ugyanis minden épület a Monori Center tulajdona: bérbeadóként a cég koordinálja a területfejlesztést, és segíti a náluk székelő vállalkozások mindennapjait. Henry hozzáteszi: Magyarország központi elhelyezkedése miatt remek elosztóközpont. Nem ritka, hogy a Romániában, Szlovákiában, Ausztriában vagy akár a Balkánon eladott termékek hazánkon keresztül érkeztek meg a célországba. A nagykereskedések főként ruházati cikkekkel foglalkoznak, de akad háztartási eszközöket és irodaszereket árusító bolt is.
Erről elsőre a kérdéses minőségű kínai ruhák juthatnak eszünkbe, amiket csupán néhány utcával odébb, a Kőbányai úti piacon árusítanak, de Henry gyorsan helyesbít: a Monori Center semmilyen kapcsolatban nem áll a néhai józsefvárosi piac utódjával. Vannak ugyan olyan bérlőik, akik ottani árusoknak is adnak el, de ennyiben merül ki a kettő közötti összefüggés. – A negyedben két nagy üzlet is található – teszi hozzá Ann. Ezekben élelmiszereket és olyan cikkeket lehet kapni, amik fontosan az itt élő kínaiak számára. – A kínai konyhában több olyan eszközt is használunk, amit Európában nem könnyű beszerezni, ezeket az itt élők megvehetik a szupermarketben – magyarázza érdeklődésünkre.
A Monori Centernek szemmel láthatóan fontos, hogy a bérlőik otthon érezzék magukat: a nagykereskedéseken és a szupermarketeken kívül 18 étterem és három templom szolgálja a kényelmüket. Ezeken jól látszik, hogy nem az idetévedő magyarokra, hanem a helyi közösség igényeire vannak szabva.
Az éttermekben a legtöbb menüsor csak angol és kínai nyelven érhető el, az ételek pedig nem a városszerte megszokott kínai gyorsbüfék világát idézik.
Ez persze nem azt jelenti, hogy a helyiek nem fogadják nagy vendégszeretettel a betévedőket: a nyelvi akadályok ellenére ők is ugyanolyan bőséges és udvarias kiszolgálásban részesülnek, mint a kínaiak.
Varázslatos éjszakai piac
Ilyen belső igény szülte a budapesti Chinatown legnépszerűbb programját, a nyári Night Marketet is. Ez egy olyan, egész nyáron át tartó piac, ahol a környékbeli éttermek standokat és asztalokat állítanak fel a negyedhez tartozó parkolóban, a látogatók pedig mindenhonnan rendelhetnek valamit. Az ételeket vagy a standok mögött, vagy az éttermekben készítik el, mindig frissen. A piac délután nyit ki, de igazán aktívvá este válik: azoknak a látogatóknak, akik szeretnék az igazi, keleti nyüzsgést megtapasztalni, hétköznap késő este érdemes meglátogatni a helyet, mert olyankor garantáltan tele lesz kínaiakkal. – Lényegében honvágyunk volt – válaszolja nevetve Henry arra a kérdésre, hogy honnan származik az éttermi kitelepülés gondolata.
Ann elmeséli, hogy Ázsia bizonyos országaiban, például Kínában és Vietnamban rengeteg ilyen éjszakai piac van. A Távol-Keleten ugyanis a kis területű otthonok és a hosszú munkaórák miatt teljesen általános szokás, hogy késő este az éjszakai piacokon ülnek össze a családok és a barátok vacsorázni.
Ekkor mindenki mindenfélét rendel, amit aztán közösen fogyasztanak el. Az étkezés rítusa nemcsak arról szól tehát, hogy mindenki jóllakjon, hanem ez sokkal inkább egyfajta közösségi program, amihez hagyományos ételek is fűződnek. – A sör, a grillezett húsok és tengeri herkentyűk például nagyon tipikusak az éjszakai piac kínálatában – részletezi Ann. Bár Kínában egész évben működnek az ilyen piacok, Budapesten csak átmeneti jelleggel, nyaranta szervezik meg a Night Marketet.
Mostanra a magyarok is felfedezték
A tíz éve indult programot egyébként az első években szinte csak az itt élő kínaiak ismerték. – Magyarok csak akkor jártak ide, ha volt kínai ismerősük vagy valamilyen kötődésük Kínához – emlékszik vissza Henry a kezdetekre. A reakciók viszont egyértelmű sikerről árulkodnak: bárki, aki járt itt, megszerette a helyet.
Bár már a pandémia előtti időszakban is egyre több magyar jelent meg a vásáron, hogy kipróbálja az autentikus ételeket, az igazi változást – érdekes módon – a világjárvány hozta meg: 2020 nyarán vált ugyanis igazán felkapottá a program. Ekkor kezdtek róla először írni az újságok és találták meg maguknak a helyet a gasztrobloggerek.
– A Chinatown Night Market a közösségi médiában is egyre népszerűbb lett – magyarázza Henry. – Ez különösen jól jött – teszi hozzá Ann –, ekkor ugyanis a helyiek körében a szokásosnál kisebb volt az érdeklődés, mivel a kínai közösség a magyar lakosságnál sokkal komolyabban vette a járványügyi intézkedéseket, így a szociális távolságtartás intézményét is, ami miatt kevesebben mentek ki a piacra. Emellett a gazdasági helyzettől tartva a vállalkozók egy része egyszerűen felszámolta a magyarországi üzletét, és visszatelepült Kínába. És hogy mégis mi vonzza a külváros eldugott sarkán lévő kínai piacra a magyarokat? Erre a Monori Center munkatársai szerint a válasz a különleges atmoszférában rejlik. – Ez egy minden az egyben élmény – mondják. A hely ma már olyan nagy népszerűségnek örvend, ami a kezdetek kezdetén elképzelhetetlen volt a kínai közösség számára.
A nyolcvanasztalos piacon rendszeressé vált a telt ház, és az éttermek alig bírják a nagy nyári érdeklődést. Bár pontos számaik nincsenek, az biztos, hogy az elmúlt években magyarok tízezrei látogatták meg a piacot nyaranta. Henry szerint a séfek teljesen kimerülnek a végére, de még így is megéri, mert sok idelátogató „turista” annyira megszereti az ételt, hogy törzsvendéggé válik.
