Az integráció mint „elit projekt” mára már nem elégséges, hiszen a jelenkor migrációs, piacvédelmi, energetikai vitáit látva egyre erősebb a nyomás, hogy az európai szinten létrejövő döntések mögött épüljön ki olyan közösség, amely a polgárok összességét jelenti, és képes hangot adni az európai emberek véleményének. Az uniós intézményeknek is koncepciót kell váltaniuk – mondta Navracsics Tibor a Századvég Alapítvány Kihívások és értékek – Az Európa projekt-kutatás eredményei 2022-ben című konferenciáján.
A miniszter szerint az Egyesült Királyság kilépése a közösségből olyan vészjelzés volt, amelyre nem lehetett csak legyinteni, a mozzanat az európai integráció identitásának „szívébe hatolt”. Ez a lépés is egyértelműen jelezte, hogy az uniós intézményeknek a polgárokkal együtt újra kell gondolniuk Európa jövőjét – emelte ki.
Hozzátette: a migrációs és klímaválság, az ukrajnai háború és az annak következtében fellépő energiaválság feszültségpontokat keletkeztetett az együttműködésen belül, amelyek nemcsak az uniós szint és a tagállamok közötti együttműködésben, hanem az európai polgárok életében is jelen vannak.
Ma az európai polgárok bizonytalanul, egzisztenciális félelemmel tekintenek a jövőbe. A most felnövő generációk a második világháború utáni Európában az első olyan generációk lesznek, amelyeknek szerényebb anyagi és érvényesülési lehetőségekkel kell szembenézniük
– mondta Navracsics Tibor. Úgy fogalmazott:
„Nehéz időket él tehát Európa, de ez nem az Európai Unió ellen szól, hanem mellette".
A bajban össze kell fogni, és az unió elmúlt hetven évének tanulsága éppen az, hogy minden akadályt és válságot le tud győzni, ha az uniós intézmények nem azt keresik, ami szétválasztja őket egymástól, hanem azt, ami összeköti – hangoztatta Navracsics Tibor.
A miniszter kifejtette: ma már abszurd az a kérdés, hogy létezhet-e Európa európaiak nélkül, hiszen a kérdésre a válasz „nem”. Ugyanakkor az európai integráció második világháború utáni indulása „elitvállalkozás” volt, és alapvetően nem a polgárok, hanem az államok együttműködéseként alakult ki.
Navracsics Tibor szerint az első fordulat az 1960-as években kezdődött, ekkor merült fel először a polgárok részvételének igénye. A politikatudományban megjelent a „megengedő konszenzus” fogalma, amely már kinyitja az európai integrációt a polgárok felé, és amely már kedvezőtlen tényezőként említi, hogy a polgárok nem vesznek részt az együttműködésben.
Felidézte, hogy az 1970-es években már megindulnak azok a politikai folyamatok, amelyek az első közvetlen európai parlamenti (1979) választáshoz, valamint az 1974-ben induló Eurobarométer felméréshez vezettek. Ezek a felmérések jelzik: a társadalomtudomány és a döntéshozók is felfigyeltek arra, hogy szükség van a polgárokra, a tőlük jövő visszacsatolásra, reakcióra az európai integráció fenntarthatóságáért.
A miniszter az európai parlamenti (EP) választásokkal összefüggésben kitért az általa „frusztrációsorozatnak” nevezett jelenségre is. Azt mondta, folyamatosan csökkent a részvétel az európai parlamenti választásokon, azt sugallva, az európaiakat nem érdekli a „politikai tér”. Ezt támasztotta alá az is, hogy a pártok időről időre a nemzeti tematika alapján kampányoltak – jegyezte meg.
Úgy látszott – tette hozzá –, hogy nem jön létre „páneurópai erőtér”, és ennek megfelelően a választópolgárok is „másodlagos érdekeltségű” választásnak tartották az EP-voksolásokat, amelyeken 30–40 százalékos volt a részvétel.
Ugyanakkor a 2019-es választás egyfajta fordulatot jelentett, hiszen a korábbi évek euró- és migránsválsága megmutatta, hogy „kezd benépesülni” az unió. Olyan témák jelentek meg, amelyek egyformán, de nem egyforma súllyal foglalkoztatják az eltérő geopolitikájú országokban élő polgárokat. A miniszter szerint a két hangsúlyos téma a migráció és a klímaváltozás. Mára már mindenki számára világos, hogy a „megengedő konszenzus” nem elégséges, az integráció passzív támogatása már nem elég – hangsúlyozta Navracsics Tibor.
