Ha valaki turistaként Budapestre utazik, és vallási témájú helyszínekre, látnivalókra kíváncsi, akkor a kirándulók zöme a budai Mátyás-templomot, a Szent István-bazilikát vagy a Dohány utcai zsinagógát keresi fel. A Budapest-belvárosi Nagyboldogasszony-főplébániatemplom viszont annak ellenére sokak figyelmét elkerüli, hogy az impozáns épület közel van a Duna-parthoz, az Erzsébet hídhoz, vagyis a főváros központjában, forgalmas helyen található.
Pedig ha a turisták tudnák, hogy a belvárosi főplébánia a legidősebb folyamatosan működő plébánia Magyarországon, amely idén ünnepli alapításának 975. évfordulóját, akkor bizonyára igyekeznének többen is felkeresni, bár a templomot így is több tízezren látogatják évente. Akik így tesznek, azok egy sor történelmi, kulturális és építészeti emléket, értéket és érdekességet, illetve négy ereklyét is megtekinthetnek a közel ezeréves falak között.
Vagyis a főplébánia-templom maga a történelem, némi túlzással Budapest bölcsője, ráadásul a toronykilátóból csodálatos panoráma nyílik a fővárosra.
Aranyossy Mihály, a templom kulturális és turisztikai eseményekért felelős igazgatója a bejáratnál fogad minket, és már ott előrebocsátja, hogy bár a plébániai közösséget 1048-ban alapították, de maga az épület akkor már régen állt. – Sőt, már a 2. századtól volt előzmény ezen a helyen, a rómaiak ugyanis egy ötszáz fős katonai tábort működtettek itt, amelyben termálvizes „padlófűtést” is alkalmaztak. A tábort, amelynek nyomait a lábunk alatt, az üvegen keresztül láthatjuk, 374-ben adták fel a rómaiak, akik visszavonultak Pannóniába – mondja el Aranyossy Mihály.
Arrébb akarták tolni az épületet
A rómaiak kivonulása után a tábor az enyészeté lett, majd a terület Szent István király idejében került vissza a térképre, amikor háromhajós, román stílusú bazilika épült itt, az egykori római tábor köveit is felhasználva. Ezt a templomot vette birtokba az 1048-ban alapított plébániai közösség. A bazilika sokáig királyi kápolnaként működött, mígnem IV. Béla uralkodónk Pest városának adományozta az ingatlant.
A templom egészen 2022. májusig a főváros kegyúri tartományában volt, akkor átvette az Esztergom–budapesti Főegyházmegye.
Fontos megjegyezni, hogy a török hódoltság idején, 1541-től a templomban dzsámit alakítottak ki, ebből az időből fennmaradt a mihráb (falifülke), amelyet az ide látogató iszlám hívő turisták is rendre megkeresnek. Aranyossy Mihály szavai szerint a templomban valósággal ünnepel a művészet, ahol nagyon sok stílus, építészeti korszak jegyei megjelennek. Utóbbira többek között az a magyarázat, hogy a templom az eredeti bazilika többszöri átépítése után nyerte el mostani formáját. Ezeknek az átalakításoknak nemcsak a fel-, hanem az altemplomban és a toronyban is láthatók a bizonyítékai, például egy 12. századi külső falmaradvány. Él egy legenda is, amely szerint a templomot a szomszédos Erzsébet híd építése miatt görgőkön arrébb tolták, de ez nem igaz. Ötlet szintjén 1901-ben valóban felmerült ez a lehetőség is, de inkább úgy döntöttek, hogy a hídhoz vezető útba tesznek kanyart, és nem mozgatják az épületet.
