Az emlékezés ma különösen fontos, mert a világ most újra a békétlen arcát mutatja, a közvetlen szomszédságunkban dúló szörnyű háború mellett, egyre súlyosabb méretű újkori népvándorlásnak vagyunk szemtanúi és elszenvedői − mondta.
Hozzátette: mindezzel együtt szemtanúi vagyunk annak is, hogy Nyugat-Európában egyre riasztóbb méreteket ölt az eltörlés újkommunista kultúrájának nevében a vallási türelmetlenség, amely nem kíméli, és egyaránt fenyegeti a magukat zsidó vagy keresztény felekezetekhez vallókat.
Latorcai Csaba beszédében felidézte: a második zsidó törvény alapján a zsidóknak minősített magyar állampolgárok csak kisegítő munkaszolgálattal tehettek eleget honvédelmi kötelezettségüknek. 1944-ben, a nyilas hatalomátvétel után, több ezer munkaszolgálatost, valamint zsidó polgári személyt − nőket és férfiakat egyaránt − hurcoltak Kőszegre, az úgynevezett „birodalmi védőállás” építésére.
Voltak, akiket Budapesten a józsefvárosi pályaudvaron zsúfoltak tehervagonokba, de voltak, akiket többnapos gyalogmenetben hajtottak a térségbe. Sokan közülük már az út során életüket veszítették, és voltak, akik a nehéz fizikai munka, az éhség, a hideg és a tisztálkodás lehetőségének hiánya miatt fellépő betegségek, vagy éppen az őrök kegyetlenkedései miatt haltak meg − sorolta.
A holokauszt nemcsak a magyar zsidóság, de az egész magyar társadalom történelmének egyik legnagyobb tragédiája. Ébren kell tartanunk az emlékét, hogy a jövő nemzedékei a múlt ismeretében ne követhessék el ugyanazokat a szörnyűségeket, amelyek egyszer már megtörténtek
− fogalmazott az államtitkár.
A Kőszeg határában létesített munkatáborban 1944 novembere és 1945 márciusa között 2500 zsidó munkaszolgálatos halt meg. A vasi kisváros lakói − pártok, civil szervezetek, egyházak, a helyi zsidóság képviselői − minden évben megemlékeznek az áldozatokról, idén is lerótták tiszteletüket, elhelyezték az emlékműnél koszorúikat és virágaikat.
