Ciki magyarnak lenni? Szerintük igen!

A hazai dollárbaloldal politikusai mellett a hozzájuk közel álló megmondóemberek és újságírók is gyakorta leszólják, sértegetik, alávalónak tekintik a magyar embereket. Ezúttal ennek az elitista, fölényeskedő szemléletnek a legirritálóbb megnyilvánulásait vettük sorra.

Forrás: Facebook/ Lakatos Márk

Nyomorult, semmit sem értő emberek

Csáki Judit, a HVG újságírója két nappal a választások után állt elő egy hosszabb Facebook-bejegyzéssel, amelyben az eddigieknél is visszataszítóbb sértésekkel illette a vidéki magyar embereket. „Ma láttam Orbán magyarországát. nyomorult, semmit sem értő, a nevüket leírni alig-alig tudó embereket, akik megkérdezték, hogy a három lap közül melyikre kell húzni a négy nemet. Ez a tömeg – mert ez tömeg – az a bázis, ami a kétharmadot biztosítja neki. Orbán népének nincs perspektívája, nincs iskolája, foga kevés, szemüvege eltörött vagy nincsen, rosszul lát, elhízott és tönkrement. – elképedtem, amikor a névjegyzékben láttam, hogy mennyi idősek, és mennyivel néznek ki többnek annál” – írta a dollármédia egyik oszlopos tagja. Aztán a hazai cigányságot is becsmérelte, szerinte „kevésért megvehetőek, meg is veszik őket, a szavazatukat is.”

Tóta W. Árpád a tőle megszokott ordenáré módon szállt bele a magyarságba, amikor a HVG publicistája azt írta a közösségi oldalán: 

„Orbán érti a néplelket. Az ellenzék bezzeg nem érti. És mi van, ha a néplélek téved? Mi van, ha a néplélek ostoba, mint a s…gg?”

Alattvaló és ostoba

A Népszava újságírója, Dányi Tamás már a 2018-as választások után vérlázítóan fogalmazott egy cikkében, amikor azt írta: „Igaza volt Kertész Ákosnak, amikor azt mondta, hogy a magyar nép genetikusan alattvaló. Ezt kiegészíteném azzal, hogy ostoba is, mert aki képes a Fideszre szavazni, annak gondjai lehetnek az értelmi képességeivel.”

Az ellenzéki influenszer és LMBTQ-aktivista Lakatos Márk a 168 Órának adott interjúban egyenesen arra a következtetésre jutott, hogy a magyar nemzetben van a hiba. Ennek alátámasztására viszont egy hibásan Széchenyinek tulajdonított idézettel állt elő, amely valójában csupán egy regényből származik.

Úgy fogalmazott: volt benne remény, hogy lehetnek itt változások, de végül azzal a „Széchenyi István-idézettel" kellett zárnia a napot, hogy „minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha egy hitvány kormány huzamosan megmarad a helyén, akkor bizonyos, hogy a nemzetben van a hiba.” 

Szerinte évek óta zajlik

„az emberek elpusztítása és megbetegítése, és ez arról szól, hogy minél sötétebb és minél rosszabb egészségű emberek alkossák a nemzet nagy részét, mert azokat lehet szinte bármilyen alantas eszközzel manipulálni.”

Magyarság=bőrbetegség

Meghökkentő írás jelent meg 2018 márciusában a brit Guardian véleményrovatában egy bizonyos Karáth Kata tollából, aki magát szabadúszó tudományos újságírónak nevezi. Hosszú, zavaros és néhol szürreális fejtegetésében olyanokat írt, hogy

„Orbán Viktor bigott elképzelései miatt szégyellem, hogy magyar vagyok” (…) „Mostanában nem igazán szeretek magyar lenni. Az elmúlt években a magyarságom egyfajta csúf bőrbetegséggé vedlette át magát, amit zavartan igyekezek levakarni magamról.”

Azzal is hivalkodott, hogy külföldön megpróbálja elnyomni az akcentusát és egyszerűen csak „világpolgárnak” vallani magát. – Megfogadtam, hogy sosem lesz magyar párom és semmiképpen sem fogok letelepedni a szülőföldemen – fokozta a tempót Karáth. Aztán beleszállt minden magyarba, szerinte ugyanis

„a világ számára nem vagyunk mások, mint egy apró ország csordulásig tele szűkagyú emberekkel, akik egyenesen élvezik az elharapódzó zsarnokságot.”

A baloldali tüntetéseken is főszerepet vállaló színész, influenszer, Nagy Zsolt egy közelmúltbeli lapinterjúban az utóbbi években egyes körökben divatossá vált „magyarozás” tipikus közhelyével állt elő, amely szerint „nem lehet büszke saját országára.” Úgy fogalmazott: 

„Szégyellem magam Ausztriában, Németországban, Franciaországban vagy Szicíliában, amikor megkérdezik, hogy: Where are you from? A válasz után mindig rögtön hozzá kell tennem, hogy nem értek egyet Orbánékkal. Mindenhol. Nem lehetek büszke a saját országomra Magyarországon kívül. Azt érzem, hogy meghalt egy részem.”

Nagy Zsoltnak és hasonszőrű pályatársainak, rendezőknek akkor persze nincs szégyenérzetük, amikor a magyar állam tíz-, vagy százmilliókkal támogatja az alkotásaikat, filmjeiket.

Borítókép: Lakatos Márk és Nagy Ervin (Forrás:Lakatos Márk Facebook-oldala)