Itt van nekünk a Nagy Zsolt, a „nagy színész”, csak azt nem tudom, hogy ebben az esetben minek kellene nevezni mondjuk Darvast, Sinkovitsot és Latinovitsot?
De ez most mindegy is. Most ugyanis Nagy Zsolt van műsoron. Nagy Zsoltban az a jó, hogy okos. Ilyeneket tud mondani például: „Elmegy az embernek a kedve az élettől, elhagyja az országot, otthagyja a munkáját. […] Morálisan és erkölcsileg teljesen romokban van ez az ország, a fejétől büdösödik a hal.” Na most mondd meg, milyen igaza van! Már régóta nagy a baj azzal a fránya „erkölcsi morállal”, már a virsliujjú párttitkárok idején is azzal volt a baj. „Morálisan és erkölcsileg” – hú, te, és még hogy?
És miért van az, hogy a hülyeség pulpitusán mindenki az „erkölcsi morálról” szeret értekezni? Talán még etikusan is romokban lehet az ország, ha már egyszer erkölcsileg és morálisan romokban van. És ebben ráadásul az a jó, hogy az égvilágon nem jelent semmit.
Mert hát, hogyan is lehetne romokban egy ország „erkölcsileg és morálisan”, már ha, ugye, a Nagy Zsolt-féle morálfilozófia felől közelítve a dolgot ő nyilván úgy gondolja, hogy „de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen, és csecsszopók, akikben megnő az értelem […]”, és szerintem saját magát is a bűntelenek táborába képzeli el, már csak az a kérdés, hogy dolgozóként, költőként vagy csecsszopóként, szellemi képességeit elnézve én az utóbbira tippelek.
