A református egyházi közösség változását úgy összegezte: „a közép erősödik, a szélek töredeznek”. Csökkent azok száma – fejtette ki –, akik családi okból vagy hagyomány alapján, de intenzív kapcsolat nélkül tartoznak a református közösséghez, ugyanakkor nőtt a reformátusságukat tudatosan megélők száma. Erre konkrét, anyagi következményekkel járó számai is vannak az egyháznak:
az elmúlt 13 évben megduplázódott, 150 ezerről több mint 300 ezerre nőtt a személyi jövedelemadójuk egy százalékát a református egyháznak felajánlók száma.
Balog Zoltán szerint ugyanakkor fontos, az egyházak életében a vészcsengőt megszólaltató adatnak nevezte, hogy több mint kétszázötvenezerrel csökkent a magukat vallástalannak tartók száma. Értelmezése szerint ez jelzi, hogy úgy csökkent az egyházak tagjainak létszáma, hogy közben – ahogy egész Európában, úgy Magyarországon is – nőtt a hit, a vallás, a transzcendens kérdések iránti érdeklődés. Ez arra biztat, hogy ne csak a „mit mondunk”-ra, hanem a „hogyan kell mondanunk”-ra is fordítsunk energiát, hogy azzal a mai kor emberét is megszólítsuk.
Jó lehetőségnek nevezte erre a református iskolákat és az állami iskolákban végzett hitoktatást, ahová többségében az egyházzal kapcsolatban nem lévő fiatalok járnak, akik kíméletlenül felteszik az őket foglalkoztató vagy a médián keresztül az egyházi iskolákba, hittanórákra is beszüremlő kérdéseket.
Ez bennünket napi szinten arra indít, hogy átgondoljuk a válaszainkat és azt, hogy ugyanúgy kell-e azokat elmondani, mint 150 évvel ezelőtt
– fogalmazott.
Nincs kompromisszum az eutanázia ügyében
Az elmúlt hónapokban az eutanáziáról kibontakozott vitában Balog Zoltán úgy foglalt állást: „azt szeretnénk, ha a törvényi szabályozás életpárti maradna a haldoklás tekintetében is”. Az államnak nemcsak szabályozni, hanem biztosítani is kell az emberhez méltó meghalás feltételeit, ahol erre az érintett családok nem képesek.