Ma is beszédtéma a helybeliek körében a Tisza-tavi régió egyik legszomorúbb története – írja a Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei hírportál.
Tiszahalász vagy, ahogy a helyiek nevezik, Óhalász már az Árpád-korban is létezett. Nagy szerepet játszott az 1800-as években, hiszen a környező települések egyik halban kiemelkedően bővelkedő területe volt.
Esély sem volt az őrjöngő Tiszával szemben
1876. március 24-én a Tisza morotvájában lévő Tiszahalászt és mellette még 23 települést elöntött a Tisza, átszakadt a taskonyi védőgát, aminek következtében 1200 ház romba dőlt.
A Tisza-tó közepén, a Tisza-tó Sarudi- és Poroszlói-medencéjének találkozásánál található egy patkó alakú sziget, ahol a falu maradványai nyugszanak.
A sziget a Tisza-tó egyik legmagasabb pontja, megközelítése csak csónakkal vagy kenuval lehetséges. A helyszínekről képek is készültek, amelyeket a lap szerkesztőségébe egy olvasó juttatott el. A képeken fellelhetők egy út nyomai és az egykori temető helye.
Az egykori falut körülölelő terület a mai óhalászi holtág. Ez valójában nem is holtág, hanem morotva, hiszen összeköttetésben van az élő vízzel, de nincs vízcsere, és még a szél sem tud hullámokat verni, annyira szélvédett terület.
