Hiába reménykedett még az eljárás elején a több mint ezer károsult, gyakorlatilag semmit nem kaptak vissza a befektetett pénzükből – többek között ez is elhangzott az elmúlt évtizedek nagy csalássorozatának tárgyalásán. A milliárdokat beszedő, majd a pénzt külföldre menekítő „fejeseknek” ugyanis alig volt zárolt vagyona, amiből kártérítést lehetett volna fizetni.
A milliárdokat azóta sem találja a hatóság. A pénz útját persze nehéz is lett volna követni, hiszen a beszedett összegekről semmiféle hivatalos szerződés nem készült, ezek nagy részét ugyanis papírok nélkül vagy kölcsönszerződésbe „öltöztetve” könyvelték.
Egyedül az ötödrendű vádlott volt „precíz”, aki egy adatlapon rögzítette az ügyfelek nevét és azokét is, akik ajánlóként léptek be a rendszerbe. Ezért aztán azt is nehéz volt felmérni, hogy mekkora volt valójában a hálózat.