– Azért volt szükség a Felsőoktatás-menedzsment kézikönyv című kiadvány megírására, mert az egyetemek átalakultak és sok olyan összetett tevékenységet végeznek, mellyel az előző kötet megjelenésekor, 2008-ban még nem foglalkoztak – mondta lapunknak Kováts Gergely, a Budapesti Corvinus Egyetem docense, a könyv szerkesztője. Mint hangsúlyozta, nagyjából húsz évvel ezelőtt elkezdett csökkenni a hallgatói létszám, így nőtt az intézmények közötti verseny, melynek fontos eleme a jó menedzsment és a hatékony gazdálkodás. Emellett
a pedagógia és a technológia területén is forradalom zajlik: az oktatás tanulás- és hallgatóközpontú módszerekre váltása, illetve a távoktatás és a mesterséges intelligencia rohamos terjedése.
Az elmúlt tizenöt évben sok változás történt a felsőoktatási intézmények irányításában, például a modellváltás, amellyel sok új munkatárs érkezett a felsőoktatáson kívülről adminisztratív döntéshozói pozíciókba. Fontos, hogy ők könnyen megismerhessék a felsőoktatás sajátosságait. Az akadémiai vezetőknek – például egy dékánnak – gyakran nincs menedzsmentkompetenciája. – Az a célunk a könyvvel, hogy ők a menedzsment alapjait felsőoktatás-specifikus környezetbe helyezve tudják elsajátítani – állította a szerkesztő.
Négy egyetem közös munkájának gyümölcse
A kézikönyv négy egyetem együttműködésének a gyümölcse, összeállítását a Corvinuson működő Nemzetközi Felsőoktatási Kutatások Központja végezte, ami a témával foglalkozó oktatókat és kutatókat fogja össze a különböző egyetemeken. A Szegedi Tudományegyetem, a Budapesti Gazdaságtudományi Egyetem és az ELTE munkatársai, illetve független felsőoktatási tanácsadók vettek részt az anyagok összeállításában.
Kováts Gergely szerint menedzsmentszempontból az egyik legfontosabb kihívás az oktatók szakértői helyzetéből adódik.
Egy vezetőnek, például rektornak vagy dékánnak, nehéz azt megítélnie, hogy egy másik szakterülettel foglalkozó oktató mennyire jó színvonalon kutat és tanít. Ezért különösen fontos egy olyan támogató, de egyúttal ösztönző közeg kialakítása, ami érdekeltté teszi az oktatókat, hogy hozzájáruljanak az egyetem és Magyarország eredményes működéséhez.
– Olyan működési modellt kellene kialakítani az intézményekben, amelyben az oktatók nemcsak végrehajtóként vesznek részt, hanem maguk is a döntéshozatal részesei. A könyv sok fejezeten át taglalja ennek a lehetőségeit – tudatta a szerkesztő.
Fő vonzerőnk a viszonylag olcsó, uniós diploma
A magyar felsőoktatás nemzetközi versenyképességéről szólva kiemelte: az a fő vonzerőnk, hogy európai uniós diplomákat tudunk nyújtani viszonylag kedvező áron. A versenyképességhez szükséges további fontos elem a hatékony gazdálkodás és az átlátható működés, illetve az egyensúly megteremtése a társadalmi és a gazdasági igények, valamint az intézmények tudományos működése között.
Egyszerre kell versenyképesnek és vonzónak lenni a hazai, illetve a nemzetközi piacon, ami a külföldi hallgatók és a kutatási eredmények színvonalától függ
– világított rá.
Kováts Gergely arra is kitért, hogy a könyv külön fejezetben foglalkozik az úgynevezett nemzetköziesítéssel (vagyis külföldi egyetemisták fogadásának biztosításával a magyar felsőoktatásban), amely előnyös a forrásteremtés és a nyelvileg, kulturálisan sokszínű hallgatói közeg intézményeken belüli kialakulása miatt. Ez növeli a magyar hallgatók nyelvi készségeit, kulturális kompetenciáit is, illetve az egyetemeink vonzerejét. A külföldi hallgatók toborzásánál arra is érdemes hangsúlyt helyezni, hogy könnyű legyen nekik hazánkba jönni, támogató közegbe érkezzenek, és sok lehetőségük legyen részt venni az egyetemi életben. – A nemzetköziesedés jó esetben az egész intézmény működését áthatja, amit a könyv az ebben közvetlenül nem érintett felsőoktatási szereplőknek is világosan megmutat – mutatott rá a szerkesztő.
