– Azért volt szükség a Felsőoktatás-menedzsment kézikönyv című kiadvány megírására, mert az egyetemek átalakultak és sok olyan összetett tevékenységet végeznek, mellyel az előző kötet megjelenésekor, 2008-ban még nem foglalkoztak – mondta lapunknak Kováts Gergely, a Budapesti Corvinus Egyetem docense, a könyv szerkesztője. Mint hangsúlyozta, nagyjából húsz évvel ezelőtt elkezdett csökkenni a hallgatói létszám, így nőtt az intézmények közötti verseny, melynek fontos eleme a jó menedzsment és a hatékony gazdálkodás. Emellett
a pedagógia és a technológia területén is forradalom zajlik: az oktatás tanulás- és hallgatóközpontú módszerekre váltása, illetve a távoktatás és a mesterséges intelligencia rohamos terjedése.
Az elmúlt tizenöt évben sok változás történt a felsőoktatási intézmények irányításában, például a modellváltás, amellyel sok új munkatárs érkezett a felsőoktatáson kívülről adminisztratív döntéshozói pozíciókba. Fontos, hogy ők könnyen megismerhessék a felsőoktatás sajátosságait. Az akadémiai vezetőknek – például egy dékánnak – gyakran nincs menedzsmentkompetenciája. – Az a célunk a könyvvel, hogy ők a menedzsment alapjait felsőoktatás-specifikus környezetbe helyezve tudják elsajátítani – állította a szerkesztő.

Négy egyetem közös munkájának gyümölcse
A kézikönyv négy egyetem együttműködésének a gyümölcse, összeállítását a Corvinuson működő Nemzetközi Felsőoktatási Kutatások Központja végezte, ami a témával foglalkozó oktatókat és kutatókat fogja össze a különböző egyetemeken. A Szegedi Tudományegyetem, a Budapesti Gazdaságtudományi Egyetem és az ELTE munkatársai, illetve független felsőoktatási tanácsadók vettek részt az anyagok összeállításában.
Kováts Gergely szerint menedzsmentszempontból az egyik legfontosabb kihívás az oktatók szakértői helyzetéből adódik.
Egy vezetőnek, például rektornak vagy dékánnak, nehéz azt megítélnie, hogy egy másik szakterülettel foglalkozó oktató mennyire jó színvonalon kutat és tanít. Ezért különösen fontos egy olyan támogató, de egyúttal ösztönző közeg kialakítása, ami érdekeltté teszi az oktatókat, hogy hozzájáruljanak az egyetem és Magyarország eredményes működéséhez.
– Olyan működési modellt kellene kialakítani az intézményekben, amelyben az oktatók nemcsak végrehajtóként vesznek részt, hanem maguk is a döntéshozatal részesei. A könyv sok fejezeten át taglalja ennek a lehetőségeit – tudatta a szerkesztő.