Bemutatjuk Magyar Péter nagyapjának, a kommunista bíró dr. Erőss Pálnak valódi történetét

Nevetséges, ránézésre is hamis visszaemlékezést osztott meg Magyar Péter nagyapjáról, dr. Erőss Pálról. De ki volt valójában a nagypapa, akire Magyar Péter annyit hivatkozik?

A két valóság – a forradalmár és a rendszer szolgálatában álló jogász – éles ellentétben áll egymással, és joggal vetődik fel a kérdés: vajon melyik kép az igaz?

A Tűzfalcsoport által idézett dokumentumok szerint2Dr. Erőss Pál 1979-ben a Legfelsőbb Bíróság bírája lett.

Legfelsőbb bírósági kinevezését Losonczi Pál, az Elnöki Tanács akkori vezetője, és a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) Politikai Bizottsága hagyta jóvá – ez utóbbi testületben Kádár János, Aczél György és Apró Antal is helyet foglalt. Ebből a névsorból arra következtethetünk, hogy csak a megbízható káderek kaptak bármiféle kinevezést, az ideológiailag megbízhatatlannak ítélt személyek nem juthattak ekkora hatalomhoz a jogi hierarchiában.

Ezzel szemben Magyar Péter elmondása szerint nagyapja "forradalmárként" kapott legfelsőbb bírósági kinevezést, miközben a szabadságharc más résztvevőit üldözték, bebörtönözték, vagy akár ki is végezték.

Tényként azonban csak két dolgot tudunk: Erőss Pál '56-os részvételéről semmilyen hivatalos dokumentum vagy bírósági ítélet nem elérhető, ahogy arról sem, hogy a forradalmi tevékenysége miatt meghurcolták volna, sőt '79-től már a legfőbb bizalmi pozícióba került legfelsőbb bírósági bíróként.

Ennél is árulkodóbb azonban, hogy alig egy hónappal a forradalom kitörése előtt, 1956 szeptember 6-án jelent meg a bírósági közlönyben a kinevezése a IX. kerületi bírósághoz, ettől kezdve pedig mint már említettük, meg sem állt a legfelsőbb bírói kinevezésig. Vagyis életrajzában nem lelhető fel egy forradalmi részvételhez mérhető törés.

Jogi esetek

Szintén fontos és bizalmi pozíció volt a Jogi esetek műsorvezetői széke, ahol nemcsak "népnevelői" funkciót látott el, de állambiztonsági kapcsolatokat is kiépített. Erőss Pál két volt ÁVH-s tiszttel dolgozott a Jogi esetekben. Az egyikük egyenesen a műsor szerkesztője volt: Koós Béla. Koós "polgári pályája" párttitkár volt, majd sok más államvédelmis tiszttel együtt ő is átejtőernyőzött a tévébe. A másik ex-ÁVH-s a Jogi esetekben Bárd Károly volt3 . Bárd nagyon is hírhedt főtiszt volt, akinek unokája jelenleg a CEU jogászprofesszora, és aki részt vett a Magyarországot elítélő jogállamisági jelentés összeállításában.

Szintén érdekes, hogy hogyan zárult Erőss Pál karrierje. Magyar Péter nagyapja rendszerellenes múltjának megfabrikálásához hasonlóan némileg "újrakeretezte" ezt a történetet is. A fentebb már idézett fórumon, arról beszélt, hogy "Ő volt a szocializmusban az utolsó kúriai bíró, aki lemondott álmai állásáról, mert a kommunista belügyminiszter, inkább az igazságügyminiszter bele akart szólni a bírói munkájába, és ezért lemondott, nem bíróként dolgozott."

Erőss Pál ugyanis valóban "lemondott", ahogy ezt Magyar Péter állítja, de ezt nem erkölcsi okokból tette, hanem egyszerűen azért, mert elmozdították. A Népszava 1988 december 31-i számában indulatosan nyilatkozott elmozdításának körülményeiről. Ebben arról beszél, hogy miután 1988 december 13-án közölték vele, hogy megszűnik az igazságügyi minisztériumi főosztályvezetői megbízása, szolgálataira pedig- Erőss nyilatkozata szerint- a továbbiakban semmilyen formában, így bíróként sem számított a rendszer. Technikailag azonban egy bírót nem lehetett kirúgni, így Erőss kényszerűségből beadta a felmondását.

Erőss Pálról tehát egy nagyon eltérő képet próbált meg vázolni Magyar Péter, mint ami a valóság. Magának egy legitimációs forrásként a rendszerrel kényszerűen együttműködő, de azzal harcban álló eredettörténetet próbál bemutatni, miközben a tények erősen más irányba mutatnak.

E tekintetben Magyar Péter valóban Erőss Pálra utaló jegyeket visel, hasonlóságukat pedig egy másik újságcikk is megerősíti. Az Ország-világ folyóirat 1985. január-júniusi számában egy rajzfilm apropóján kérdezték Erőss Pált a magánéletéről és habitusáról. Válaszában a jogász máig visszhangzó kijelentést tett, miszerint "magánéletemben gyakran elragadtatom magam, erről talán a feleségem, a gyerekeim tudnának vallani. De remélem, hogy azért mégsem vagyok kiállhatatlan ember". A párhuzam magáért beszél.

Magyar Péter tehát egy erősen pozitívra színezett képet mutatott be nagyapjáról, amely csak érintőlegesen találkozik a valósággal. Erőss Pál az '56-os forradalomban résztvevők sorsától élesen eltérő karrierutat járt be, forradalmi részvételét semmi sem bizonyítja, ellenben éppen 1956-ban kezdődött, szinte a rendszerváltásig töretlen bírói karrierje. Annak végével kapcsolatban is a valóságot megszépítve nyilatkozott Magyar Péter, hiszen valójában minisztériumi megbízásának megszüntetése miatt hagyott fel bírói tevékenységével, nem erkölcsi okokból.