Aranykor volt az elmúlt több mint tíz év a nemzetiségek történetében Magyarországon

Új korszak, egy aranykor kezdődött a nemzetiségek történetében 2014-ben Magyarországon. Soha nem volt ennyi forrás és soha nem volt ennyi intézménye a közösségeknek – hangsúlyozta a Magyar Nemzetnek adott interjúban Alexov Lyubomir, a magyar Országgyűlés szerb nemzetiségi szószólója. Kiemelte: a magyar–szerb megbékélési folyamat eredményeként ma már a két országot érintő ügyeket együttes kormányülésen vitatják meg évi rendszerességgel, a határon túli magyar közösségek közül a szerbiai magyarok helyzete problémamentes, megszűntek az előítéletek, sőt már Belgrádban is „dicshimnuszokat” hallani Magyarországról.

Fotó: Ladóczki Balázs

– Olyan családban nőttem fel, ahol két dolog sosem volt kérdéses. Az egyik, hogy tartjuk a hitünket, a másik pedig, hogy otthon szerbül beszélünk – mondta lapunknak Alexov Lyubomir, aki csaknem ötven éve van jelen a nemzetiségi közéletben. Felidézte: ­1978-ban – amikor még nem voltak a mostanihoz hasonló intézményesített keretek – nemzetiségi klubok alakultak, s ő egyetemistaként került be az Óbudai Klubház délszláv klubjába. 
– Minden csütörtök este összegyűltünk, a saját nyelvünkön beszélhettünk, voltak előadások, amelyeken érdekes dolgokról hallottunk, és jártak Jugoszláviából újságok.
Akkor a horvátok, szerbek, szlovének még hittek abban, hogy a délszlávok valódi gyűjtőfogalom, és ott mindenkinek van helye. A klub „lelke” névrokona, Lásztity Lyubomir egyetemi oktató, a délszláv mozgalom „motorja” volt. – Engem ő „fertőzött meg”, ő hívott meg a klubba, ő keltette fel az érdeklődésemet, tehát ő indított el ezen az úton – emlékezett egykori mentorára a nemzetiségi vezető.

A dilemma

A szószólói intézményről elmondta, azt egy alkotmánybírósági ítélet nyomán hozták létre, mivel annak értelmében biztosítani kellett a nemzetiségek részvételét az Országgyűlés munkájában. Megjegyezte, 

a 2014-es választások előtt a nemzetiségek számára még nagy dilemma volt, hogy egyáltalán részt vegyenek-e ebben, mi lesz ennek a szerepe az országos nemzetiségi önkormányzatok mellett.

 – El tudunk-e érni bármit is szavazati jog nélkül, vagy csak mi leszünk a virág a kitűzőn? – fogalmazott Alexov Lyubomir. Hozzáfűzte,

 Orbán Viktor miniszterelnök elismerése, megbecsülése súlyt adott a nemzetiségi bizottságnak. 

Úgy véli, a három ciklus közül talán az első volt a legsikeresebb.
– A nemzetiségi intézményrendszert akkor kellett „kistafírozni” – folytatta a szószóló. – A Miniszterelnökség belátta, hogy vannak jogos igények, ha komolyan vesszük a nemzetiségi politikát. 

Magyarországon a nemzetpolitika példaértékű, egész Euró­pában nincs ilyen, mint itt, ennek pedig a másik lába a hazai nemzetiségek. Tehát nemzetpolitikai kérdés is, hogy Magyarország megadja a lehetőséget az itt élő nemzetiségeknek a boldoguláshoz, az identitásuk megőrzéséhez. Ehhez kell intézményi háttér, ahhoz pedig források. 2014-től ezeknek a forrásoknak a biztosítása elindult, és a ciklus végére egy kiegyensúlyozott, kiszámítható feltételrendszer alakult ki,

 egyrészt a jogszabályi háttér, másrészt a finanszírozás tekintetében, hogy a jogszabályokkal élni is lehessen. A gyakorlati megvalósításhoz így már muníció is volt – magyarázta Alexov Lyubomir.
Hangsúlyozta, a bizottság nagyon aktívan vett részt a törvényalkotási folyamatban, azoknál a jogszabályoknál, amelyek a nemzetiségeket érintették, mindig volt javaslatuk, módosítási kezdeményezésük, érdemben részt vettek a vitákban, és ez a bizottságnak is rangot adott.
 

Szemléletbeli változás, hogy már nem kisebbségről, hanem nemzetiségről beszélünk, és annak is külön jelentősége van, hogy maga a miniszterelnök-helyettes van megbízva kormányon belül a nemzetiségi ügyekkel 

– hangsúlyozta a szószóló.

A templom és az iskola

Kijelentette, 

2014-től új korszak, egy aranykor kezdődött a nemzetiségek történetében Magyarországon. Soha nem volt ennyi forrás és soha nem volt ennyi intézménye a közösségeknek 

– oktatási, kulturális intézmények, illetve saját sajtó.
 

Arra vagyunk a legbüszkébbek, hogy sikerült a való élethez igazítani a nemzetiségi törvényt, és a nemzetiségi támogatás 2014-től csaknem hatszorosára nőtt 

– mondta Alexov Lyubomir.

Fotó: Ladóczki Balázs

Szószólóként nagy sikerként tekint arra, hogy 

a Szerb Ortodox Egyház Magyarország területén működő önálló püspöksége, a Budai Szerb Ortodox Püspökség összes nyitott kérdését rendezték. 

Kormányhatározat szintjén oldódtak meg a problémák, például a Váci utcában volt egy egyházközségi épület, ami fokozatosan visszakerül az egyház tulajdonába. A vidéki templomok zöméhez az állam nagyon komoly anyagi támogatást nyújtott, Szentendrén pedig megépült a budai egyházmegye múzeuma, amelyhez hasonló csak Belgrádban van.
– Sok nehézség után elkezdődött a ráckevei kolostortemplom felújítása. Ez Magyarországon a legrégebbi, több mint ötszáz éves ortodox templom. Gótikus, de a falfestészete bizánci, ami egyedülálló. Kiemelt műemlék – mondta Alexov Lyubomir. Megjegyezte, hogy a statisztikák szerint a nemzetiségek jobban őrzik a vallást, a szerbeknél pedig ez kifejezetten az identitás része. – Évszázadokon keresztül a vallás őrizte a nemzeti identitást és a nyelvet is. Az ortodoxoknál a nemzeti nyelven való misézés ezeréves hagyomány – hangsúlyozta a szószóló.
 

A világi intézmények tekintetében is nagy lépéseket tettek, öt helyen van olyan iskola, ahol a tanítás nyelve a szerb: Budapesten, Battonyán, Deszken, Szegeden és Lóréven. 

Ezek 2010 után kerültek a Szerb Országos Önkormányzat fenntartásába, és sok támogatás jutott az épületek felújítására is. A legnagyobb oktatási intézményük Budapesten a Rózsák terén van, a Nikola Tesla Szerb Tanítási Nyelvű Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium, amelynek megtörtént a teljes körű felújítása, illetve bővítése. Lóréven vadonatúj iskola épült, ellátva a Csepel-sziget szerb nemzetiségét. Szegeden is működik óvoda és általános iskola, és elkezdődött egy épület felújítása, ami pár éve sajnos megrekedt különböző problémák miatt, de remélik, hogy születik megoldás.

Stratégiai szövetség

A szószóló kiemelte, hogy

 a magyarországi szerbeknek is nagyon fontos a magyar–szerb megbékélési folyamat. A közeledés mára kiváló kapcsolathoz vezetett, a két országot érintő ügyeket együttes kormányülésen vitatják meg évi rendszerességgel. A közös kormányüléseken stratégiai megállapodások is születnek, és a minisztereken kívül a tárgyalásokon részt vesznek a szerbiai, vajdasági magyar szervezetek, valamint a magyarországi szerbek képviselői.

– A határon túli magyar közösségek közül a szerbiai magyarok helyzete problémamentes – szögezte le Alexov Lyubomir. Rámutatott: ebben döntő szerepe volt a megbékélési folyamatnak, politikai tőkét ad az, hogy a szerb és magyar kormány állandó kapcsolatban van. Személyes tapasztalata, hogy teljesen megváltozott az emberek hozzáállása. 

Voltak berögződött előítéletek, sztereotípiák a szerb–magyar kapcsolatokban, de most, ha beülök Belgrádban egy taxiba, és az akcentusom miatt kiderül, hogy honnan jöttem, elindul egy dicshimnusz Magyarországról

 – mondta el a szószóló.

Azonos célok, közös harcok

Arról is szólt, hogy személyes jó kapcsolatot ápol Pásztor Bálinttal, a Vajdasági Magyar Szövetség vezetőjével – amint előtte édesapjával, Pásztor Istvánnal is –, és rendszeresen találkoznak. – Jól megértjük egymást, mert ugyanazok a céljaink: más nyelvi környezetben, más kulturális közegben, meg akarjuk őrizni az identitásunkat. Ő magyar akar maradni ott, én meg szerb itt – hangsúlyozta.
A 2025–26-os magyar–szerb kulturális évadról Alexov Lyubomir közölte, ez egy eddig példa nélküli kezdeményezés, bár eddig is voltak kulturális kapcsolatok, de ilyen, egész éven keresztül zajló eseménysorozat még nem. A két szakminiszter védnöksége alatt fut a program, és egész Szerbiára kiterjed, nem „csak” a Vajdaságban zajlik. A hivatalos zárása pedig a nándorfehérvári diadal napján, annak 575. évfordulóján lesz Belgrádban, ami jelképes gesztus, hiszen a nándorfehérvári csatában közösen harcoltak magyarok, szerbek az iszlám megállításában.
 

A nándorfehérvári vár területén végre Hunyadinak is lesz méltó emlékhelye

 – jegyezte meg a szószóló, kiemelve, hogy magyar főúr volt, de a szerb népdalok egyik kedvelt figurája, rengeteg szerb ballada, népdal fűződik hozzá, így ő is egy kapocs a két nép között.

A család nélkül nem megy

Alexov Lyubomir családja őrzi a hagyományokat és a vallást, két felnőtt fia is. Arról, hogy miként kell vagy kellene ezt átadni a következő nemzedékeknek, kijelentette: minden a családban dől el, minden onnan indul.

Ha a gyerekeket egészen kicsi koruktól úgy nevelik, hogy szerbül beszélünk otthon, együtt járnak misére, akkor ez beléjük ivódik. Hiába vannak nemzetiségi intézmények, azok csupán segítséget nyújtanak, de a család szerepét nem pótolhatják. Az iskola nagyon fontos, de a család az alapja annak, hogy az ember megtartsa a hagyományokat 

– fogalmazta meg a nemzetiségi megmaradás legfőbb alapszabályát az Ország­gyűlés szerb nemzetiségi szószólója.

Névjegy

Alexov Lyubomir
Született: Budapest, 1958. december 26.
Dolgozott középiskolai tanárként, majd a tanügyi igazgatásban nemzetiségi szakértőként, 1990 és 2014 között Lórév polgármestere, 2007 és 2014 között a Szerb Országos Önkormányzat elnöke, 2014-től – három cikluson át – az Országgyűlés szerb szószólója.
2010-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével, 2016-ban a Szerb Egyház a Szent Száva-érdemrend második fokozatával tüntették ki.

Borítókép: Alexov Lyubomir, leköszönő szerb nemzetiségi szószóló (Fotó: Ladóczki Balázs/MW)