Mint utóbb kiderült, az Ungvár környékén begyűjtött férfiakat másnap ide vitték orvosi felülvizsgálatra. A magyar férfi közel egy hónapot töltött Lemberg megyében, ezt követően Zsitomirban folytatódott a kiképzése.
Február 11-én egységével együtt az orosz határ közvetlen közelébe, a Szumi várostól délkeletre fekvő Zaliznyákba vezényelték. A település nagyjából 30 kilométerre van a tűzvonaltól.
Kádas Károly ekkorra már saját fizetéséből beszerzett egy mobiltelefont, amivel a gyakorlatok után esténként tudott beszélni a rokonaival, így idős szüleivel, húgával és élettársával. A férfi ezen kívül községe egyik előző polgármesterét is rendszeresen tájékoztatta a helyzetéről.
A jelek szerint a beilleszkedéssel nem voltak problémái. A kezdeti sokk után bajtársai fokozatosan befogadták, annak ellenére, hogy nem beszélte folyékonyan az ukrán nyelvet.

Váratlan halálhír
A Zaliznyákban állomásozó egység még egy hónapig gyakorlatozott, majd közeledett a bevetés ideje: március 9-én a vezérkar arról tájékoztatta Kádasékat, hogy másnap indulnak a háborúba.
Aznap este kiosztották a frontszolgálathoz szükséges felszerelést és az éles lőszert. Ahogy szokta, a magyar férfi lefekvés előtt felhívta a családját és a korábban említett települési elöljárót. Kifejezetten érdekes, hogy forrásaink elmondása szerint
Sőt, egyikük egyenesen azt mondta, hogy bár a férfi tisztában volt a rá váró szörnyűségekkel, mégis a jövőjét tervezgette. Azt számolgatta, hogy mire költené a frontszolgálatért kapott zsoldját.























Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!