A jó ítélkezés erősítheti a tekintélyt

– Most, hogy a Kúria elnökeként a hónap elején kilencévi időtartamra hivatalba lépett, indokolt lehet a kérdés: ön szerint jelenleg milyen az igazságszolgáltatás legfelső fórumának tekintélye?
– A tekintély – általánosságban – olyan érték, amely roppant sérülékeny. Tennivalóink között tehát az első az lehet, hogy vigyázzunk a megszerzett tekintélyre, óvjuk és igyekezzünk minél inkább megerősíteni. A részleteket illetően abból indulok ki, hogy a Kúria alkotmányos intézmény, a bíróságok működését meghatározó négy felső bíróság egyike – a Kúria mellett egyaránt a felső bíróságok közé sorolom az EU luxembourgi bíróságát, az emberi jogok strasbourgi bíróságát és a hazai Alkotmánybíróságot (AB). Tekintélyünk összességében pontosan annyi, amennyit az ítéleteinkkel, a végzéseinkkel, az egyes ügyekben hozott döntéseinkkel folyamatosan kivívunk.

A jogász reméli, hogy hivatala néhány éven belül visszatérhet a Kossuth téri Igazságügyi Palotába
Fotó: Bach Máté

– Eddigi megnyilatkozásaiban ön hangsúlyosan beszélt arról, hogy milyen fontos helyet foglal el a Kúria mint az igazságszolgáltatás legmagasabb szintű hazai fóruma az állami szervek rendszerében és nemzetközi összefüggésben, de kiemelten utalt az előzményekre, a hagyományokra is. Felfogható ez úgy, hogy közlése a programjának konzervativizmusára utal?
– Valóban fontos a kezdet, a múlt, már csak azért is, mert Magyarország alaptörvénye előírja, hogy a jelenlegi alkotmányos szabályokat, ennek megfelelően a jogszabályokat is a történeti alkotmányunk vívmányaival összhangban kell értelmeznünk. Márpedig történeti alkotmányunk egyik vívmánya maga a Kúria. 1911-ben a Kúria teljes ülésén mondta el az akkori elnök, hogy a Kúriához hasonló múltú bíróság Európában nagyon ritka. Talán csak az angol bíróságok ilyen régiek. Ez – hogy visszakanyarodjak korábbi kérdéséhez – nyilván történeti tekintélyt és nagyon stabil alapot ad. Nekünk nem kell kitalálnunk, hogy mi az a Kúria, és nem kell kitalálnunk azt sem, mi a dolga egy ország legfelső általános hatáskörű bíróságának. Nekünk az a kötelességünk, hogy a múltbéli hagyományokat alapul vegyük, nekivessük a hátunkat az elért eredményeknek, és a mindennapi új feladatain­kat az alaptörvényhez, a törvényekhez ragaszkodva, a legjobb tudásunk szerint oldjuk meg.

– A nyilvánosság, az ítélkezés gondolatmenetének megismerése szintén örök téma. Várható-e változás ebben, leszámítva a mostani járványos időszakot?
– Mindenekelőtt megemlítem, hogy a Kúria a pandémia idején is tárgyal. Mindenféle védekezőeszközöket, például plexifalat használunk a tárgyalótermekben, illetve kötelező a maszk viselése és a kézfertőtlenítés. Magyarázatként hozzáteszem: a bíróság nem magáért, hanem a felekért van. Akármennyire félünk és féltjük a kollégáinkat, az ügyfelek ügyében döntést kell hoznunk. A bírósági tárgyalások nyilvánossága egyébként változatlanul alapelv, a járvány ezen elég sokat rontott, de magát az elvet nem szüntette meg. Ez az elv azt próbálja elérni, hogy a társadalom, amely elénk hozza az ügyeit, pontos visszajelzést kapjon a bíróságtól. Persze nem vagyok naiv, tudom, hogy egyre bonyolultabb a jogrendszer, rá­adásul több jogrendszer működik egymás mellett, és mi hol az egyiket, hol a másikat – hol a hazait, hol az európait – alkalmazzuk. Tehát ezt kommunikálnunk kell, ez nagyon fontos.

– A függetlenség kérdése is lépten-nyomon felvethető, hiszen a pereskedők olykor úgy érzik: az európai főbíróságok indirekt módon, szinte kérés nélkül is beleszólnak az ügyeikbe.
– Ha egy konkrét ügyben az európai jogot kell alkalmazni, akkor abban a perben az európai jognak természetesen elsőbbsége van. Az AB ugyanakkor az egyik határozatában egészen világosan leírta, hogy az euró­pai jog a magyar alkotmány alapján kötelező Magyarországra. Tehát amikor az euró­pai jogot alkalmazzuk, ezt nem az európai jog saját ereje, hanem a magyar alaptörvény rendelkezése alapján tesszük meg. Ebből feltétlenül levonható, hogy számunkra a magyar alaptörvény az elsődleges. Az már bonyolultabb kérdés, mit kell tenni akkor, ha úgy látszik, hogy az európai jog ütközik a magyar alaptörvénnyel. Ezt majd eldöntik a bírák, ez minden ügyben az eljáró bíró feladata. Éppen azért van az alkotmányjogi panasz, hogy ha előfordul, hogy a Kúria nem a megfelelő jogot választotta, vagy az euró­pai jogot választotta, és az sérti az alaptörvényt, akkor a pervesztes fél kérésére az Alkotmánybíróság megvizsgálja a döntést.

– Ön a Kúria teljes ülésén arról beszélt, hogy mód lehetne öttagú bírói tanácsok bevezetésére is. Jelenleg itt többnyire háromtagú tanácsok ítélkeznek. Mi ennek az indoka?
– Részben a hagyomány. A háború előtt a Kúria nem kis-, hanem nagytanácsokban ítélkezett, és a külföldi tapasztalat is azt mutatja, hogy a felső bíróságokon célszerű nagyobb tanácsok elé tárni az ügyeket. Több szem többet lát alapon nagyobb a garancia arra, hogy a jó döntések közül a legjobbat sikerül megtalálni. Egyébként nem véletlen, hogy az Alkotmánybíróságon is öttagú tanácsok dolgoznak a teljes ülésen kívül.

– Az elmúlt napokban kormányrendelet és -határozat jelent meg arról, hogy a Kúria régi, Kossuth téri épületében el kell végezni az előkészítő munkálatokat a bírák fogadására. Készülnek a költözésre?
– Remélem, hogy néhány éven belül a Kúria visszatérhet a Kossuth téri épületbe, nem lesz ennek semmi akadálya. A bíráskodás céljaira épült 125 éves Igazságügyi Palotát természetesen fel kell újítani. Egyrészt azért, mert az elmúlt évtizedekben múzeumnak használták, másfelől a modern bírósági működésnek megvannak a maga feltételei. Éppen a járványhelyzet mutatta meg például, hogy az informatikai háttérnek nagyon stabilnak kell lennie. Igen, végül is közölhetem: készülünk vissza.