A nem prostitúció céljából elkövetett emberkereskedelemre példaként említette azt, amikor a gyermeket a szüleik kiveszik az állami gondozásból, kiképzik zsebtolvajnak, majd elküldik egy nyugat-európai országba, ahol egy hasonló életmódot folytató családhoz kerül és új nevet kap. Egy ideig nekik dolgozik, majd ismét országot, nevet és családot vált. Ha pedig elkapja őt a rendőrség, szinte lehetetlen beazonosítani, hiszen a gyermek, aki megpróbál beilleszkedni új családjába, a hatóságoknak már az új nevét fogja megadni.
Légrádi Gabriella, a prostitúcióra kényszerített nők támogatására létrejött Solwodi egyesület magyarországi szervezetének elnöke elmondta: az egyesületet 1985-ben alapította egy szerzetes nővér, Lea Ackermann, aki tanítani ment Kenyába, és ott szembesült a jelenséggel, hogy az afrikai lányokat Európába utaztatják, és ott prostitúcióra kényszerítik. Azóta a szervezet Németországban, Ausztriában, Rómában és 2017 óta Magyarországon is működik. A magyar egyesület elsődleges célja az „érzékenyítés, a prevenció és hálózatépítés”.
Elmondta: különösen fontosnak tartják, hogy az egyházon belül legyenek a segítésben elkötelezett papok, szerzetesek, hitoktatók, ifjúsági közösségek, szociális és egészségügyi területen dolgozók. Képzéseik, ismeretterjesztő és figyelemfelkeltő programjaik célja, hogy az egyházon belül megismertessék a probléma súlyosságát, mert munkájuk kezdetén azt tapasztalták, hogy Magyarországon – európai összehasonlításban – kevésbé ismert a probléma, illetve mintha „nem mernénk beszélni róla”.
A szerzetes nővérekből álló magyar egyesület tagjai emellett iskolákba is járnak prevenciós programjaikkal, előadásokat tartanak, illetve segítik a külföldi védett házakban élő magyar áldozatokat – tette hozzá.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!