Brüsszel visszaél a migráció szabályozásának kiskapuival

A migrációpárti erők átpolitizálják a bevándorlás szabályozását az Alapjogokért Központ konferenciájának előadói szerint.

Az 1951-es genfi egyezmény egyre kevésbé alkalmas a napjainkra jellemző, tömeges irreguláris migráció okozta problémák kezelésére – állapították meg az Alapjogokért Központ (AK) és a Migrációkutató Intézet közös szerdai online minikonferenciájának előadói. Az AK stratégiai igazgatói, Tóth Norbert és Kovács István, valamint José-Luis Bazán nemzetközi jogász, jogtanácsos arról értekeztek, hogy a nemzetközi menekültügyi szabályozás legfontosabb eleme, a menekültek helyzetére vonatkozó genfi egyezmény egy olyan korszakban született, amelynek viszonyai jelentősen különböztek a jelenlegi globalizált világétól. Az előadók felhívták a figyelmet: az így fakadó ellentmondásokat egyre több szereplő igyekszik kihasználni, illetve visszaélni az egyezmény adta lehetőségekkel. Mint megállapították: bár kiterjedt vita zajlik a szabályozás felülvizsgálatáról, ugyanakkor ez élesen eltérő perspektívákból történik: egyesek szűkíteni, míg mások tágítani szeretnék annak hatályát (például a klímamenekültek fogalmának az egyezménybe emelésével). A rendezvényen azt is bemutatták, hogy a koronavírus-járvány milyen új perspektívákkal bővítette a vitát.

Tóth Norbert arra is felhívta a figyelmet, hogy a migrációpárti nemzetközi szereplők sok esetben nem írásos, szerződésben rögzített módon próbálják áttematizálni az egyezményt, hanem például különböző gumifogalmak bevezetésével. José-Luis Bazán ilyenként említette az Európai Bizottság (EB) migrációs csomagja és a különböző liberális jogvédő szervezetek által is használt „korai elhalálozás” terminusát, amely teljességgel relatív, hiszen a különböző országok lakosainak várható élettartamában évtizednyi különbségek is lehetnek. Szavai szerint a migránsok vélt vagy valós igényeire alkalmazott „kulturálisan megfelelőség” kritériuma is nélkülöz minden egzaktságot. A jogász hangsúlyozta, hogy például a nemi identitás különböző aleseteinek axiomatikus rögzítésével és különböző jogokkal való felruházásával valójában nem az embereket védik a téma átpolitizálói, hanem a saját érdekeiket maximálják. Kovács István egyebek mellett arra mutatott rá, hogy az EB migrációs paktuma nem hoz lényegi változást a korábbi, kötelező betelepítési kvótákat szorgalmazó változathoz képest, hiszen ahhoz egy hatékony visszatelepítési szisztéma kidolgozására is szükség volna. Szavai szerint a visszatelepítés jelenleg a tagállamokat terheli, holott az EB van felruházva az ahhoz szükséges anyagi, adminisztratív és diplomáciai eszközökkel.