– Tied a dicsőség és imádás, felemeljük kezeinket, így dicsérjük szent neved – éneklik kört alkotva, tenyerüket az ég felé emelve a boldvai Egy csepp reménység elnevezésű hívő cigány közösség tagjai.
A csoport, mint legtöbbször, ezúttal is a közösség vezetője, Gáspár Ferencné Rózsika otthonában gyűlt össze, ahol hetente két alkalommal imádkoznak együtt és dicsőítik az Urat a jelentős részben cigányok lakta Borsod megyei településen. Mint szinte mindig, közben ezúttal is Lakatos Bálint gitározik halkan és adja a hangszeres kíséretet, a hívők pedig csillogó tekintettel, mosolyogva éneklik a vallásos énekeket.
A dicsőítés után a szintén cigány származású Balázs József római katolikus pap, az Egri Főegyházmegye cigánypasztorációs lelkésze mesél arról, hogy az Egy csepp reménység közösség öt éve jött létre, és ő a lelki vezetője.
A csoportnak tizenkét tagja van, de ez a véletlen műve, nincs ahhoz köze, hogy az apostolok is éppen tucatnyian voltak. A közösségnek tizenegy roma származású tagja van és egy magyar, Imre, de ahogy mondják, ő is fogadott cigány ember lett náluk. A tagok között vannak idősek és fiatalok, családosak és egyedülállók. Balázs József megjegyzi: szükség volt arra, hogy a csoport nevet válasszon, mert így könnyen be tudják őket azonosítani, ha vidékre mennek szolgálni. A közösség erejét az adja, hogy mindenki önkéntesen, szívvel-lélekkel végzi a szolgálatát.
A tagok szegénységből érkeztek a közösségbe, de ami fontos volt a plébános szerint, nyitottak voltak a vallásos lelkületre. Hittek és hisznek abban, hogy fel tudják ébreszteni a cigányságot és a nem cigányságot is. Mindenkihez szólnak, aki nyitott Jézus Krisztusra, egymást is erősítve formálják a másikat és másokat is.
A gyerekekre is jó hatással vannak, akik a csoport tagjainak véleménye szerint így nagyobb esélyt kapnak a tisztességes életre. Vagyis a közösség erősít és megtart.
A csoport lelki vezetője egy hónapban egyszer látogat Boldvára. Olvassák és együtt értelmezik a Bibliát, előtte és utána pedig imádkoznak vagy énekelnek. Később megosztják egymással a gondjaikat-bajaikat, majd kötetlenül beszélgetnek.
Balázs József katolikus pap (balról a második) lelki vezetése mellett hetente kétszer tartanak a boldvai tagok spirituális összejövetelt
Fotó: Havran Zoltán
Általában délután öt órától este nyolcig, kilencig vannak együtt, olyan is előfordul, hogy József atya misézik a közösségnek. Sőt szilveszterkor és újévkor a templomban évzáró és évkezdő szentmisét is tartanak a többi cigány testvérrel együtt. Ha József atya személyesen nincs jelen Boldván, telefonon akkor is bármikor elérhető, ha a csoport tagjainak tanácsra vagy vigaszra van szüksége.
Behálózzák a romákat a szekták
Balázs József kiemeli, hogy a cigánypasztoráció során fontos a bizalom kiépítése, arra lehet alapozni, és lényeges az is, hogy ő is közülük jövő cigány ember, aki egykor hozzájuk hasonlóan mélyszegénységben élt. A többséggel ellentétben azonban volt egy pillanat az életében, amikor eldöntötte, hogy tanulni fog, Istennek szenteli az életét és pap lesz.
– Több mint három éve kaptam a cigánypasztorációs megbízást, felszabadított papként csak a cigányokat szolgálom az Egri Főegyházmegyében. Működik itt cigánypasztorációs tanács is, amely segíti a munkámat, de én vagyok a gyakorlati kivitelező. A központunk a mezőszemerei plébánián van, de inkább a terepen vagyok az emberek között – mondja a katolikus plébános.
Az olyan csoportok, mint az Egy csepp reménység közösség, fő feladata a cigány emberek megtérésének, az egyházhoz való fordulásának elősegítése. A boldvai csoport néhány tagja már elvégezte a cigánypasztorációs lelkipásztori kisegítői képzést, amelyet az ügyért felelős Székely János püspök indított el. A szolgálatot vállaló hívők ezzel a tudással és az istenélményeikkel látogatnak el más településekre és állnak oda az emberek elé mint közösség. Tanúságot tesznek Istenről, imádkoznak, énekelnek és beszélgetnek az emberekkel.
Tavaly adventkor négy településen is jártak: Tarnaörsön, Alsóvadászon, Rudabányán és Selyeben. A cél az, hogy a szolgálatuknak köszönhetően egy működő közösség jöjjön létre ott, ahová elviszik az Urat. Nagyon fontos, hogy ahová elmennek, oda ők viszik az inni- és ennivalót, mert nem akarják megterhelni a vendéglátóikat.
Egy-egy ilyen alkalommal a legkisebb eredménynek is örülnek, ha egy ember megtér, azt már sikerként könyvelik el, mert ő lehet a bázisember, a jövőbeni helyi közösség magja. Éppen ezért, ha tudnak, akkor visszamennek egy-egy induló csoporthoz, hogy erősítsék őket. József atya elmondása szerint több ilyen új társaság van kialakulóban, és persze más lelki vezetők irányításával is működnek erős hívő közösségek a cigányságon belül.
A katolikus plébános azt tapasztalja, hogy nincsenek könnyű helyzetben, mert a cigányság nagyon eltávolodott a katolikus egyháztól. Tapasztalatai szerint a „különböző éneklős, tapsolós megélhetési szekták”, amelyek adományokat is osztanak az embereknek, nagyon vonzók a cigány embereknek, akiket nehéz onnan elcsábítani.
Beteg Gyerekeknek gyűjtöttek
Amikor a közösség Boldván létrejött, a helybeli plébános, Kecskés László nagy szeretettel fogadta a kezdeményezést, de nem mindenki volt befogadó, sokan kétkedve néztek a csoportra. Gáspár Ferencné is úgy emlékszik vissza, hogy nagyon nehezen fogadták el őket még a katolikus hívők is, nem bíztak bennük. Két évvel ezelőtt változott meg a hangulat, amikor a közösség gyűjtést szervezett a miskolci kórházban fekvő leukémiás gyermekek javára.
Örömmel fogadták azt is, hogy mikuláskor, illetve karácsony előtt csokit vagy éppen ruhákat ajándékoztak a gyerekeknek. A napokban pedig a helyi óvodának vittek adományokat. – Azt látták, hogy nem lopunk és kérünk, hanem mi adunk.
Ezek gesztusértékű gyűjtések, akciók voltak, de szeretettel tettük, és ezt megérezték az emberek. Ennek is köszönhetően ma már a magyarok várnak minket a templomba, ezért nagyon sokat kellett küzdenünk, de megérte. Az Egy csepp reménység közösség előtt már megnyílnak a kapuk, nekünk kiadják a művelődési házat, mert bíznak bennünk – mondja örömmel Rózsika, aki szerint ezzel együtt nagyon nehéz helyben jó útra téríteni az embereket.
A szolgálatuk során sok csalódás éri őket, de nem adják fel. Az ad nekik erőt, hogy bár külön nem tudnák leküzdeni az akadályokat, de együtt igen. Ennek köszönhetően nagyon sok élménnyel gazdagodtak, a szolgálat hatalmas erőt ad nekik. A rengeteg út közül felidézi a felsőregmeci alkalmat, amely azért kedves emlék, mert a településen tizenöt évig nem volt római katolikus szertartás.
Ők vitték el az oltáriszentséget magukkal és szentmisét tartottak a görögkatolikus templomban. A program kétnapos volt, emlékeik szerint az egész falut fel tudták rázni. A településen fáklyás körmenetet tartottak, és „úgy dicsőítették a Szűzanyát, Jézus Krisztust és az Urat”.
Kiemeli a jászsági utakat is, amelyek olyan jól sikerültek, hogy onnan eljöttek vendégségbe Boldvára. Rózsika vallja, hogy ha csak egyetlen embert is odafordítottak Istenhez, már nyert ügyük van.
A közösség egyik tagja papnak tanul
Lakatos Bálint a lelki vezetőjük fontosságára hívja fel a figyelmet. Megjegyzi: Józsi atya olyan nekik, mint levesben a só. Jézust tartja a fő támaszuknak, de szerinte a papjuk nélkül nem lennének elég erősek.
Neki köszönhetően sokat fejlődtek hitben és akaratban is. – A szolgálatokon és a közös együttléteken, a könyörgéseken mindig én zenélek. Olyankor sokszor sírás tör ki rajtunk, elgyengülünk, viszont lelkileg megerősödünk. Nagyon szeretem Jézust, mert mindannyian tartozunk neki, hiszen meghalt értünk a kereszten – hangsúlyozza a cigány férfi.
A kereszt erőt ad a hívő csoportnak a szolgálathoz
Fotó: Havran Zoltán
Az Egy csepp reménység közösség tagjainak nagy fájdalmat jelent, hogy bár a gyerekeik hiszik Istent, de a többségük egyelőre nem akar templomba járni velük. A szülők szerint talán még érniük kell hozzá, mint ahogy annak idején nekik is kellett.
Nagy eredménynek tartják ugyanakkor, hogy az egyik fiatal tag, Bálint unokája közben görögkatolikus papnak tanul, szemináriumra jár. A közösség miatt akar pap lenni. József atya szerint éppen ezért fontos minden csoporttagnak a visszacsatolás. Bármilyen alkalmon, szolgálaton vesznek részt, utólag mindig megbeszélik a történteket. – Fel kell dolgozni a sikereket is, de el kell ismernünk azt is, ha valamiben hibáztunk. Az önbizalom erősítése nagyon fontos, azt pedig mindenképpen el kell kerülni, hogy a közösség tagjai letargiába essenek – fűzi hozzá.
A boldvai közösségnek kiemelt jelentőséggel bír egy kereszt, amelyet az egyik csoporttag, Irénke állított. Ennek előzménye, hogy az asszony lánya több mint öt éve súlyos beteg lett, az orvosok már-már lemondtak róla.
A közösség nagyon sokat imádkozott, könyörgött a beteg gyógyulásáért, Irénke pedig azt mondta, hogy „Jézus Krisztus, ha a lányomat meggyógyítod, akkor a saját költségemen állítok neked egy keresztet a kapum elé a te dicsőségedre”.
Sokáig tartott a lány felépülése, de végül meggyógyult, Irénke pedig betartotta az ígéretét. Azóta ez kultikus hely a boldvai hívő cigányoknak, sokat imádkoznak ott, szertartásokat is tartanak a keresztnél, amelyet mára mindannyian magukénak éreznek. Ha szolgálatra mennek valahová, akkor induláskor mindig ott gyűlnek össze. A kereszt erőt ad nekik a folytatáshoz.
