Történelmünk során másodszor zárult sikerrel tavaszi hadjárat, az ország minimális emberveszteséggel győzte le a Covid-19 nevű láthatatlan ellenséget. Mindannyiunk közös diadala jó alkalmat kínál megemlékezni az 1849-es dicső tavaszi hadjáratról is. Akkor elődeinknek a császári erőkkel vívott harcok csúcspontja május 21.-én Budavár visszafoglalása volt.
A krónikák szerint a 17 napos ostrom megkezdése előtt a fővezér Görgey Artúr egy elfogott osztrák tiszt közvetítésével felszólította a várat védő Heinrich tábornokot a megadásra, ő azonban válaszul inkább ágyúival rommá lövette a pesti Duna-part egész házsorát. A történethez tartozik, hogy a vár védelmében maga Heinrich is elesett. Sőt odaveszett helyettese is, aki a magyarok végső, hősi rohama közben bosszúból fel akarta robbantani a csaknem kész Lánchidat, de üzemi balesetet szenvedve, a lőporos hordókkal maga szállt el.
Szerencsére a korabeli haditechnika következtében rövid volt a várból kilőtt golyóbisok röppályája, így épségben maradtak a Dunától néhány száz méterrel távolabbi pesti házak. Mint például a mai Városháza impozáns épületegyüttese, amely akkoriban Károly-kaszárnya néven funkcionált. A Főpolgármesteri Hivatal barokk műemléképületére mostanság politikai csatározások célpontjaként terelődik a figyelem.
Karácsony Gergely ugyanis az épület egyik szárnyába – a járvány elleni intézkedésre hivatkozva – hajléktalanokat kíván telepíteni. E terv ellen viszont tiltakozik a helyi fideszes önkormányzat, és eddig kétezernél több belvárosi lakos írt alá elutasító petíciót. A tiltakozók szerint hamis a főpolgármester érvelése, hogy kevés a fővárosban a hajléktalanszálló. Állítják: éppen hogy sok a hely, esténként még telente is százával maradnak ágyak üresen. Úgy vélik, hogy nem az (ál)humánum, hanem sanda szándék vezérli a főpolgármestert, amikor célzottan fideszes kerületekbe – trójai falóként – hajléktalanokat próbál telepíteni, akik majd a következő választásnál a baloldal felé billenthetik a mérleget.
A szavazatvásárlás e módszerét már a római korban is gyakorolták, amikor a politikusok a város nincstelenjeinek – a proletároknak – a voksait kaparintották meg, némi alamizsnáért cserébe. Ez az ősrégi trükk legutóbb a Fidesz vezetésű Csepelen már nem jött be, mert a helyiek a sarkukra álltak, amikor a városközpont egyik épületéből akart Karigeri menhelyet berendezni.
Annakidején, 171 éve, a magyar hősök által elfoglalt Budai Vár egyúttal az ország szuverenitásának szimbóluma volt. Napjainkban, a világjárvány legyűrése mellett a globalizmus elleni harcban, ismét a szabadságért kell helytállni. Ez nem más, mint Dávid küzdelme a nagy pénzekkel doppingolt brüsszeli Góliáttal szemben. Ráadásul, a csupa rosszindulat ballib hazai ellenzék Dávid parittyájából, trükkök százaival próbálja kipiszkálni a kavicsot. A nem ülésező parlamentről, az örökre szóló szükségállapotról, az újságírók öt évre bebörtönözéséről, a kórházakból kipenderített halálos betegekről, Európa-szerte terjesztett hasonló hazugságokkal égetik saját országukat – és magukat.
Amikor pedig a kétharmados többség az identitászavaros, eltorzult lelkű áskálódókat hazaárulónak nevezi, vérig sértődnek. Feldúltan, gonoszsággal teli, túlsúlyos bőrönddel utazgatnak Brüsszelbe. Dobrev Klára, Cseh Katalin, vagy Ujhelyi István talán némileg lecsillapodnának, ha utazás közben időnként felidéznék magukban Kölcsey örökérvényű, szállóigévé nemesült mondását: a haza mindenek előtt! …
…
Ha az összes Poszt-traumát látni szeretné, akkor kattintson ide: magyarnemzet.hu/poszt-trauma
