El kell oszlatnunk a gulyáskommunizmusról elterjedt tévhiteket

A puha diktatúra, a legvidámabb barakk jól hangzó, de történelmietlen kifejezések. A Kádár kor valódi arcát mutatja be a Magyarságkutató Intézet a szombat reggel 9 órakor kezdődő Hamis gulyás című online konferenciáján. Horváth-Lugossy Gábor, az MKI főigazgatója lapunknak hangsúlyozta: a gulyáskommunizmus, és a hasonló kifejezések elfedik, hogy valójában egy vérben született totális diktatúra működött Magyarországon Kádár-rendszerben, legfeljebb a hatalomtechnikai eszközök változtak a Rákosi-érához képest.

Horváth-Lugossy Gábor: Magyar szemüvegen keresztül, angolul kell a világgal megismertetni, mit okozott a békeszerződés Fotó: Mirkó István

– A konferenciájuk alcíme „új megközelítések a szocialista Magyarország gazdaság- és társadalomtörténetéhez”. Rendkívül sokféle témáról tartanak előadásokat, mi a konferencia célja?

– Célunk elsősorban az, hogy a „gulyáskommunizmusról” elterjedt tévhiteket eloszlassuk. Kádárék nagyon tudatosan alakítottak ki egy narratívát a saját politikai rendszerükről, amellyel a társadalmi elfogadottságukat igyekeztek legitimációként feltüntetni, ha már a hatalomátvételük törvénytelen és illegitim volt. Máig élnek az akkor megalkotott fogalmak:

a puha diktatúra, a legvidámabb barakk, vagy a gulyáskommunizmus.

Ezek a kifejezések elfedik a valóságot, hogy egy vérben született totális diktatúra működött Magyarországon Kádár idején is, legfeljebb a hatalomtechnikai eszközök változtak.

– A Kádár-kor mítoszai – köztük a gulyáskommunizmus – élnek és virulnak a mai magyar társadalom közgondolkodásában is. Melyek azok, amelyekről végkép le kellene számolni?

– A legfontosabb talán az, hogy a viszonylagos jólét fenntartása miatt adósodott el az ország. Valójában a magyar emberek megtermelték azt, amit elfogyasztottak, sőt erőn felül teljesítettek, hogy megteremthessék azt az életszínvonalat, ami miatt a szomszédos országok irigykedtek ránk. Mondjuk ki:

a kommunista vezetők eközben rossz árfolyam- és hitelpolitikával, valamint nemzetközi pénzügyi csoportok önfeladó kiszolgálásával adósították el az országot,

és a saját bűnüket az emberek nyakába varrták, akiknek semmiféle döntési lehetőségük nem volt, mert egy diktatúrában éltek.

– Hogyan árnyalja az ezekről való gondolkodást a konferencia?

– A konferencia három blokkban tárgyalja a Kádár-rendszert. Az első a társadalom mindennapjaiba enged betekintést. Körüljárjuk az aczéli kultúrpolitika sajátosságait és az állambiztonság működését az egyházak megfigyelésén keresztül. Egy felvidéki előadónk is lesz, aki a csehszlovák sajtóviszonyokat elemzi. Ez utóbbi téma egyáltalán nem független a hazai viszonyoktól, hiszen az Aczél által tökélyre fejlesztett öncenzúra rendszerét a csehszlovák pártvezetés is igyekezett meghonosítani a prágai tavasz eltiprása után. A második szekcióban a gazdaságpolitikát tárgyalják az előadások.

Az agrárium helyzetének elemzése is tabukat döntöget, hiszen máig tartja magát az a hiedelem, hogy a nagyüzemi gazdálkodás csodákat tett a mezőgazdasággal.

Az EGK és Magyarország kapcsolatának elemzéséből az uniós tagságunk előzményeit ismerhetjük meg, és a legújabb kutatások tükrében új megvilágításba került az új gazdasági mechanizmus bukása is. A harmadik blokk már a rendszerváltás gazdasági összefüggéseit elemzi. Egyrészt bemutatjuk a nyolcvanas évek második felében megjelenő alternatívákat, amelyek a piacgazdasági bevezetése kapcsán megjelentek, és két közgazdász segítségével pénzügyi szempontból is igyekszünk megmutatni azt a kényszerpályát, amelyre hazánk került az eladósodás miatt. Fentiek miatt is mondom, hogy egy izgalmas és tartalmas konferenciára csöppen az, aki szombaton velünk tart.

A konferenciát az intézet YouTube csatornáján, vagy a honlapján lehet követni.