– Minden embert foglalkoztat a járvány, meg ami körítésként vele megjelenik. De a dolgok mögé is kell néznünk és látnunk. Nemcsak az számít, hogyan alakulnak a megbetegedések, meg hogy mikor lesz vége, hanem az is, mit tesz ez az egész az életünkkel mélyebb és magasabb értelemben. A helyzet tragikus lehet a gazdaságra nézve, de ott a lelki, szellemi, erkölcsi életünk is. Mi lesz a közösségeinkkel, másként gondolkodunk-e ezután a jövőről? Az önvizsgálatban is segíthetjük egymást. Aki közösségi kötelékben, hálóban él, annak nagyobb esélye van arra, hogy jó válaszokat találjon. A közösséghez tartozás abban is segít, hogy ne azt érezzem, egyedül vagyok ezzel a hatalmas média-áradattal szemben, s ez agyonnyom. Nincs esélyem, hogy mást gondoljak vagy tegyek, mint amit kívülről sugallnak. Ha vannak társaim a hitben és a szeretetben, akikért imádkozhatok, és akik értem is megteszik ezt, akkor ez védelmet nyújt a külső manipuláció ellen. Nincsenek illúzióim. Az emberek többsége alig várja, hogy ugyanúgy élhessen végre, mint a pandémia előtt. De a tudatosan élő, szellemi, lelki minőséget jelentő kisebbség változhat, megújulhat. Ez nem kötött egyetemi végzettséghez. Amikor a Bibliát olvassuk, ráismerünk Isten és az ember közös történetében a hasonló megpróbáltatásokra és az ezekből kivezető utakra is. Hiszem, hogy ha az ilyen olvasó, hívő, cselekvő közösségek megtartásáért és építéséért dolgozunk, akkor az egész nemzetnek jó szolgálatot teszünk.