Huszártelepen majdnem áldozatul estek a szegregáció elleni harcnak

A gyöngyöspatai per kapcsán ismét a középpontba került az iskolai szegregáció témája. A kártérítés híre könnyen bírósági eljárások tömegét generálhatja, akár az olyan helyeken is, ahol végül elbukták a pert a látszólag a gyerekekért harcoló érdekvédők, akiknek fontosabbak a felszínes, hangzatos kijelentések, mint a szakmai érvek. Jó példa erre a nyíregyházi Sója Miklós Görögkatolikus Óvoda és Általános Iskola esete, amely mélyszegény családok gyerekeinek nyújt oktatást és sok minden mást. Ennek ellenére őket is meghurcolták a bíróságon.

A lakóházak is csinosabbak lettek, nemcsak kívülről, de belülről is felújították őket Fotó: Kurucz Árpád

2011-ben jártam legutóbb a nyíregyházi Huszártelepen, pont abban az évben, amikor a görögkatolikus egyház újra megnyitotta a helyi iskolát. A régi huszárlaktanya épületei elképesztő állapotban voltak akkor, így most azonnal feltűnt, hogy felújították az iskolát és a hozzá tartozó épületeket, a sportpályákat, valamint számos lakóházat is, és nemcsak kívülről, hanem belülről is szépen és igényesen.

Víz és fürdőszoba került a lakásokba, csempe és járólap, soha nem láttam még cigány telepen ilyen mértékű és minőségű felújítást. A másik feltűnő jelenség, hogy hétköznap délelőtt van, mégis alig találkozom emberrel. A felnőttek dolgoznak, a gyerekek óvodában vagy iskolában vannak, ami korábban a cigánysorokon minden volt, csak nem megszokott.

Ahol törődnek a gyerekekkel

Két helybéli édesanya és egy unokáit nevelő nagymama kísér minket, közben beszélgetünk. Úgy becsülik, a felnőttek legalább nyolcvan-kilencven százaléka dolgozik a telepen. Elmondják, hogy a felújított lakásokban sokan kártyás villanyórát szereltettek fel, ami megelőzi az eladósodást, a szolgáltatás kikapcsolását, ezzel az áramlopást és a hatósági eljárásokat.

A lakóházak is csinosabbak lettek, nemcsak kívülről, de belülről is felújították őket
Fotó: Kurucz Árpád

Korábban sokan kerültek börtönbe emiatt. Hozzáteszik, hogy bár a Huszártelep még nem tudta teljesen maga mögött hagyni a rossz hírét, de aki veszi a fáradságot és eljön hozzájuk, az meggyőződhet róla, hogy egészen más már itt a közeg, mint évekkel ezelőtt. Sokkal kevesebb az agresszió, az emberek nyitottabbak, kevésbé idegesek. Amikor az iskolára terelődik a szó, az asszonyok elmondják, hogy mindegyikük rokonságában vannak olyan gyerekek is, akik valamelyik integrált városi iskolába járnak. Vannak, akik megállják a helyüket, de olyanok is, akiknek ez nem sikerült, rosszul tanulnak, és nem érzik magukat jól ott.

Azt biztosan állítják, hogy ha egy gyerek lemarad, akkor azt a pluszsegítséget, egyéni törődést, amit a helyi görögkatolikus iskolában megadnak nekik, a városi iskolákban nem kapják meg. Mert itt a tanárok tudják, milyen otthoni problémák állhatnak egy telepi gyerek magatartási és tanulási gondjai mögött. A telepiek­nek az sem mindegy, hogy a sokféle programot – korcsolya, úszás, kirándulás, kiállítás, színház –, amelyekért a városi iskolákban fizetni kell, az egyház ingyen biztosítja. Németnyelv-oktatás zajlik az iskolában, a hangszeres zeneoktatás a tanmenet része, valamint egyéb művészeti képzésekre is lehetőség van az ide befogadott két alapszintű művészeti iskola kínálatából, amiért szintén nem kell fizetniük.

Az egyik anyuka büszkén meséli, hogy a telepi iskolás gyereke több városi iskolába járó gyereket is korrepetál. Persze itt is vannak tanulási nehézséggel küzdő gyerekek, a legproblémásabbaknak tanoda működik a Huszártelepen, ahova délután négy után átmehetnek, és este 7-ig foglalkoznak még velük. Jelenleg 25 gyerek jár tanodába. Beszélgetésünk közben érződik, bíznak az itteni igazgatóban és a tanárokban, akikhez bármikor fordulhatnak. Probléma inkább, mint fogalmaznak, a balhés szülőkkel van, akik visszaélnek a „görögök” jóindulatával és türelmével.

Az alapoktól kell elkezdeni

Az iskolában Vincze Sándor igazgató és Virág László lelki igazgató fogad. Sok példát felhoznak arra, mikor és hogyan segítenek megoldani egy-egy gyerek és család problémáját, ami feltétele annak, hogy a lurkó megmaradjon náluk, és tudjon tanulni. Jellemző probléma, hogy a gyerekek általában túlzsúfolt lakásokban laknak, ahol nincs mód elvonulni tanulni, pihenni.

Több családban napi probléma a drog és a prostitúció, a szülők zöme aluliskolázott, testi és lelki betegségekkel terhelt. Az ilyen környezetből érkező gyerekek oktatása egészen más pedagógusi és iskolavezetési hozzáállást igényel, mint a többi intézményben – mutatnak rá. Nagyon fontos a szülőkkel való folyamatos kapcsolattartás, ezért a tanárok is aktívan keresik őket. Ez azért is fontos, mert tudják, honnan jön egy-egy gyerek, ezért sokkal adekvátabban tudnak reagálni a problémákra. Ezzel sok balhét, konfliktust kerülnek el, megelőzhetik a gyerek lemorzsolódását.

Megtudom, hogy az iskola épüle­tében működik a családsegítő szolgálat is, így a szociális munkások is bármikor segítségükre vannak. Ez pedig nagy jelentőségű egy olyan környezetben, ahol sok gyereknél megjelennek öngyilkosságról, agresszióról szóló fantáziák.

Míg más intézményben ilyen helyzetben csak jelezni tudják a hatóságoknak a problémát – ami akár a gyerek családból való kiemelésével járhat –, itt több lehetőség van a megoldásra úgy, hogy ne kelljen elszakítani őt a szüleitől.

Az ingyenes iskolai étkeztetésnek köszönhetően már nem kell a pékségekből adományba kapott élelemmel várni reggelente az éhes gyerekeket, a tipikus mélyszegénység ezen tünete sem jellemző ma már. Persze még most is előfordul, hogy egy-egy család anyagi válságba kerül, hogy elfogy a tüzelő. Egy legutóbbi ilyen esetben az építkezésen felgyülemlett hulladék faanyagot adta oda a családnak az igazgató, hogy átvészeljék a krízist.

Az integrációs, szocializációs programok is nagyon fontosak egy ilyen iskolában, amelyeken keresztül a gyerekek találkoznak a többségi társadalom tagjaival, elsajátítják szokásaikat és a szabályokat. Ilyen például, amikor bankba mennek, hogy megismerjék az ügyintézést, vagy csak beülnek egy cukrászdába, hogy minél többször kerüljenek a gyerekek olyan helyzetekbe, ami a szerencsésebb kortársaiknak természetes.

A 2011-ben újra megnyitott huszártelepi iskolából 2019-ben ballagott el az első hét tanulóból álló végzős osztály. Mind szakiskolába mentek tovább, de az majd csak később derül ki, hogy mindenki képes lesz-e integrálódni a középiskolába, és szakmát szerezni. Az intézmény óvodájába jelenleg hatvan gyerek jár, az iskolába 104, de ha a jogvédőkön múlt volna, akkor őket most innen messzebbre, integrált iskolába kellene hordaniuk a szülőknek.

A nyuszika megküzd az oroszlánnal

„Ez olyan, mint amikor a nyuszikát és az oroszlánt beengedjük az arénába, és azt mondjuk, rajta, küzdjetek, egyenlők az esélyek.” A mondatot Ádám Anetta oktatási szakértő mondta még 2013-ban a nyíregyházi bíróságon, ahol az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) citálta be több alperessel együtt a Sója Miklós Görögkatolikus Óvoda és Általános Iskolát, amiért megnyitotta kapuit a Huszártelepen élő gyerekek előtt. 2007-ig működött itt egy önkormányzati iskola, de a CFCF, szegregációra hivatkozva, már ellene is eljárást indított. Az önkormányzat meghátrált, bezárta az iskolát, a gyerekeket más helyekre vitték reggelente iskolabusszal.

Amikor a görögkatolikus egyház 2011-ben újra megnyitotta a telepi iskolát, a gyerekek kisebb hányadát íratták be ide, a többiek maradtak a távolabbi, integrált intézményekben. A CFCF szinte azonnal megint elindította a pert az iskola bezáratásáért, mert számukra egyértelmű volt a szegregáció és annak általános tilalma, az nem érdekelte őket, mit nyújt az intézmény a gyerekeknek.

A per megindítása után egy évvel látogattak csak el az iskolába, majd visszafogottan ugyan, de elismerték, hogy ez bizony nem a megszokott szegregált iskola, ahova a gyerekek csak melegedni és a tankötelezettség miatt járnak.

A helyi görögkatolikus iskolában a gyerekek pluszsegítséget és törődést kapnak

Ádám Anettát a görögkatolikus egyház kérte fel tanúskodni. A szakértő szerint a szülő bizalma az iskolában kulcsfontosságú, ám ez a hátrányos helyzetű családok gyermekeinél a korábbi iskolai tapasztalatok miatt sokszor eleve nagyon nehezen érhető el.

Enélkül azonban biztosan nem működik az integráció. A helyzetet nehezíti, hogy a súlyos problémákkal küzdő szülők gyerekeit befogadó iskolákat is alkalmassá kell tenni az együtt tanulásra, ami érinti az iskola rendjét, szokásait, így a többségi szülők együttműködése is elengedhetetlen. Ez pedig akkor is évekbe telik, ha minden szereplő együttműködő.

A felperes CFCF azonban nem foglalkozott a „Hova integrálunk?” kérdéssel, szociológiai kutatásokra hivatkozva, mindenfajta előkészítés nélkül erőltették volna az összes huszártelepi gyereket városi vegyes iskolákba.

A huszártelepi iskola perében első fokon helyt adott a bíróság a felperes CFCF álláspontjának, és az alpereseket eltiltotta a szegregáció gyakorlatától. A másodfok helyben hagyta az első fok döntését, majd végül 2015 áprilisában a Kúria semmisítette meg az ítéletet és adott lehetőséget a további munkához a telepi iskolának és esélyt a hátrányos helyzetű gyerekeknek a valódi felzárkózáshoz.