– Beszédében azt mondta, az éghajlatváltozás helyett a demográfiai problémák miatt kellene aggódnunk. Miért gondolja így?
– Arra utaltam, hogy radikális tiltakozásra nem a szén-dioxid-kibocsátás ellen van szükség, hanem amiatt, mert nem vagyunk képesek elég gyermeket a világra hozni, és ez ellen a folyamat ellen kellene lázadnunk. Az éghajlatváltozás fontos probléma, de azzal szerintem meg tudunk birkózni, a drámaian csökkenő születésszám – amely alulmúlja a reprodukcióhoz szükséges szintet – viszont kezelhetetlenné válhat.
– A demográfia és a gyermekvállalás kérdése mennyire fontos az önök hazájában?
– Időről időre előkerül ez a téma nálunk is. Feltehetőleg nem annyira jelentős kérdés ez nálunk, mint itt, Közép-Európában, és nem olyan gyakran beszélünk róla, mint a bevándorlásról, de érintjük a témát, mivel minálunk is alacsonyabb a születési ráta, mint azt sokan, például jómagam is szeretnénk.
– Miért nem születik annyi gyermek, mint amennyit terveznek az ausztrálok?
– Úgy gondolom, hogy családszerető nemzet vagyunk elméletben, de nem tudnám megmondani, hogy a gyakorlatban miért nem ennek megfelelően viselkedünk.
– Előadásában óvatosságra intett a bevándorlással kapcsolatban. Milyen veszélyeket lát?
– Egy ország, amely nem kontrollálja a bevándorlást, békés invázió elszenvedőjévé válhat. Az elmúlt négy évben – úgy vélem – ténylegesen ez történt Európában. Háború nélkül, de részben elfoglalták a kontinenst. Orbán Viktor elérte, hogy ez ne történhessen meg Magyarországgal, és szerintem a többi európai ország is sokkal jobban járt volna, ha hasonló megközelítést alkalmaz.
– Ausztrália bevándorlók országa, mégis elkezdték szigorúan korlátozni a migrációt. Miért volt erre szükség?
– Minden országnak magának kell eldöntenie, hogy az adott körülmények között mennyi bevándorlót tud befogadni. Ausztráliában sokáig elég jól tudtuk integrálni a migránsokat. Ezért is van, hogy alapvetően bevándorló társadalomként tartanak számon. Az emberek döntő része korábban úgy jött hazánkba, hogy szeretett volna a közösségünk részévé válni, és azt hiszem, ez az alapvető szempont, amire figyelni kell.
„Háború nélkül, de részben elfoglalták a kontinenst”
Fotó: Teknős Miklós
– Önt szókimondó politikusnak ismerik. Most is kitért a politikai korrektség kérdésére. Miért ellenzi?
– A politikai korrektség az egész nyugati világban jelen lévő probléma. Kelet-Európa valamivel jobban ellenáll ennek, mint a kontinens nyugati fele. Mi, Ausztráliában talán egy kevéssel jobban állunk e téren, mint Nyugat-Európa, de nem tudtuk annyira elutasítani, mint Kelet-Európában. Fontos, hogy mindig azt mondjuk, amit gondolunk, és aszerint cselekedjünk, amit mondtunk. A politikai korrektséggel az a gond, hogy gyakran elfogadunk kényelmes valótlanságokat, hogy ne kelljen szembenézzünk a kényelmetlen igazsággal. Pedig szembe kellene néznünk vele, ha azt akarjuk, hogy országaink fejlődjenek.
– Azt is mondta: félő, hogy a hatalmi világrend megváltozik. Ez feltétlenül baj lenne?
– Nem jelent problémát, ha a globális erőközpontok megváltoznak, feltéve, hogy a megerősödő országok elkötelezettek a pluralista demokrácia eszménye iránt, és a többi államot a szükséges tisztelettel kezelik. Jelenleg azonban, úgy tűnik, hogy nem ez a helyzet. Az a nehézség, hogy a Nyugatra jellemző szabadság és tisztelet nem teljesen van meg sok feltörekvő hatalom esetében, ami most még nem biztos, hogy probléma a számukra, de a jövőben veszélyt jelenthet a mi országainkra nézve.
– Hazánk kormányát a külföldi sajtóban tekintélyelvűséggel szokták vádolni. Ön mégis elfogadta a meghívásunkat. Személyes tapasztalata szerint megalapozottak a vádak?
– Azt kell mondanom, hogy nem látok semmi bizonyítékot, ami alátámaszthatná – a nyugati sajtóban valóban gyakran – megjelenő vádakat.
