A korábban használt vörös és fehér színhez a 15. században kapcsolódott a zöld, a nemzeti színeket együtt először 1608-ban, II. Mátyás király pozsonyi koronázásakor használták. Zászlón – nemzeti jelképként – a reformkorban jelent meg együtt a piros, a fehér és a zöld szín. Az 1848. évi követelések egyike volt, hogy „a nemzeti színek régi jogukba visszaállíttassanak”, amit a XXI. törvénycikk szentesített.
A címer alapelemei mai formájukban a 16. századra rögzültek, a népszerű értelmezés szerint a kettős kereszt az apostoli királyságra utal, a hármas halom a három hegységet: a Tátrát, a Mátrát és a Fátrát, a hétszer vágott mező négy ezüst sávja a négy folyót: a Dunát, a Tiszát, a Drávát és a Szávát jelképezi.
Az 1849-ben keletkezett úgynevezett Kossuth-címeren nem szerepel a Szent Korona, alakja a szokásos egyenes oldalú pajzs helyett tetején és oldalán befelé ívelt, sajátosan magyarnak tekintett pajzsforma. Ez volt Magyarország hivatalos címere 1918-19-ben, 1946 és 1949 között, majd 1956-ban.
Az Országgyűlés 1990-ben komoly vita után döntött a koronás címer alkalmazása mellett.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!