A negyvennapos böjttel arra emlékezünk, hogy Jézus, miután a Jordán folyóban megkeresztelkedett, negyven napra elvonult a puszta magányába, és ott nemcsak böjtölt, hanem eközben az Atyára figyelt csendben és imádságban.
Bakos Tamás atya, az Egri Főegyházmegye Ifjúsági Bizottsága tagja lapunknak elmondta: ezért is fontos, hogy a mi böjtölésünk se csak az ételtől vagy más anyagi dolgoktól való tartózkodást foglalja magába a húsvéti előkészület idején, hanem találjuk meg a magunk csendes pusztáit, amikor kicsit visszavonulunk a világ zajától. Próbáljunk tehát több időt szentelni az imádságnak és az Istenre való odafigyelésnek. A negyvenes szám többször visszatér az Ószövetségben is: Izrael népe negyven évig vándorolt a pusztában, míg Mózes negyven napot töltött a hegyen, mielőtt Istentől megkapta a tízparancsolatot.
Nagyböjt kezdetén, hamvazószerdán a pap a megáldott hamuval rajzol keresztet a hívő ember homlokára, és azt mondja: „Emlékezzél, ember, hogy porból vagy és porrá leszel.” A hamuval való meghintés már az Ószövetségben is megjelenik mint a bűnbánat jelképe. Az ősegyházban is így élt tovább a a hagyomány: megtérésre hív és az elmúlásra figyelmeztet. Bakos Tamás szavai szerint fontos, hogy a böjt mellett az imádságról és a jótékonykodásról is beszéljünk, hogy a lemondással keletkezett űrt az életünkben vagy az azzal felszabaduló anyagi lehetőségeinket jól használjuk fel, és ezzel lelkiekben is erősödjünk.
Tamás atya elmondta, nem gondolja, hogy neki mint papnak más lenne a böjt, mint a többi hívőnek. – Tőlem is odafigyelést és következetességet követel, hogy több időt szenteljek a lelki olvasmányoknak vagy az elcsendesülésnek, mint például egy sorozatnak vagy az internetnek. Ugyanazok a kísértések érnek a hétköznapokban, mint bármelyik embert, a mindennapok apró történései észrevétlenül elsodornak minket Istentől – fejtette ki a káplán.
Az imádságban visszatalálhatunk Istenhez és önmagunkhoz
Fotó: Kurucz Árpád
Anselm Grün bencés szerzetes írja a böjtről, hogy az nem öncélú, hanem a lelki aszkézis jól bevált eszköze, a testtel és lélekkel végzett imádság legősibb és legátütőbb formája. – A testi böjtölés nagy önfegyelmet és következetességet kíván az embertől. Ez már önmagában hordja a kitartásban és az önuralomban való növekedést, ilyen értelemben lelkileg is erősíti az embert – hívta fel a figyelmet a káplán.
– Ugyanakkor a böjtben levetkőzzük, elengedjük azokat a dolgokat, amelyekbe a mindennapokban kapaszkodunk – tette hozzá. – Ez olyan, mintha Jézussal kivonulnánk a pusztába, ahol nincs semmi anyagi, amiben biztonságot látunk: nincs más, csak Isten és én. Vagyis ebben a pusztaságban saját magammal és Istennel is szembenézhetek, ami a mindennapok zajában és rohanásában nem igazán valósul meg – fogalmazott Bakos Tamás.
Tamás atyának az a tapasztalata, hogy a vallásukat gyakorló emberek igyekeznek ebben az időszakban jobban odafigyelni a lemondás, az imádság és a jótékonykodás gyakorlására. Persze ez nem mindig könnyű és nem mindig sikerül, de a szándék sok ember szívében ott van. Lapunknak arra a kérdésére, hogy a fiatalok mennyire tartják a böjti napokat, Tamás atya azt válaszolta: ott, ahol a család, a szülők fontosnak tartják és figyelnek arra, hogy húsvét előtt a böjti napokat betartsák, ott a fiatalok is hajlandók erre.
– Ugyanakkor az a tapasztalatom, hogy nem igazán vannak tisztában a böjt vagy a lemondás lényegével, igazi céljával – mutatott rá a káplán. Mint mondta, ennek az is az oka lehet, hogy nem beszélünk róla eleget, vagy nem tudjuk a fiatalabb generáció nyelvén elmondani az üzenetet, ugyanakkor egy olyan korban élünk, amelyben minden a fogyasztásra hív és értelmetlennek tartja a böjtöt. A lényeg, hogy mindenből minél többet vegyél, egyél, mert ez tesz boldoggá – hirdeti a világ.
A fogyasztói szemlélet túl nagy szerepet tulajdonít az anyagiaknak, miközben megfeledkezik arról, hogy a lelki igényeket nem lehet vásárlással és fogyasztással betölteni. – Azt tudom tanácsolni a fiataloknak, hogy bármennyire ijesztőnek is látszik, merjenek kisebb-nagyobb lemondásokat, áldozatokat hozni ebben az időszakban, és az így felszabadult idejüket, anyagi lehetőségeiket használják jó célokra – mondta Tamás atya. – Ebben a negyvennapos időszakban tehát a böjt, az ima és a szeretet gyakorlása szorosan összekapcsolódik, és ha ezt együtt gyakoroljuk, akkor a hatásai sem maradnak el az életünkben – összegezte a káplán.
