Idézzünk egy színésznőtől, Urbankovics Júliától néhány mondatot, akit Nagy Ervin áldásos tevékenysége (is) segített: „Ahogy Nagy Ervin is kiállt ellenem, ez igazi döbbenet. Nem volt köztünk kémia, ezt nyilatkozta. Egyébként mi már játszottunk együtt a Katona József Színházban” – és kiírták a színésznőt a sorozatból.
Nagy Ervin, Katona József Színház… és a filmipar.
Na, meg a kémia!
Erre jön a Nagy hőbörgés. Legyen az útszéli, mint ahogy Ervin tette, vagy finomkodó, esetleg fenyegetőző, valahogy máris elsikkad a lényeg.
Az, hogy a budapesti színházak költségvetésének nagyobbik(!) része állami pénz. Az enyém, az öné, aki olvassa ezt, sőt (útszéli) Nagy Erviné, Gothár Péteré, mindenkié. Márpedig, ha valaki állami pénzen zaklat valakit, azért a kormány a felelős. Hadd mondhassa már rá az állam – bármekkora útszéli banda is ordítozik ellene, hisz megszámlálhatatlanul többen vagyunk zaklatás ügyben a normálisak oldalán –, hogy eddig, ne tovább!
Joga ez, de kötelessége is, hisz ha igaz, a Katonában az én pénzemen zaklattak, amit nem tűrök!
És nyithatja mocskos száját Nagy Ervin nagykapunyira, a törvénynek akkor is tiltania kell a zaklatást, büntetnie a zaklatókat és védeni a tisztes komédiásokat.
Már csak azért is, mert az emberek többsége nem Gothár, nem is Nagy Ervin… nem zaklat senkit és nem is szeretné a zaklatók cehjét állni!
Csak hab a tortán, hogy miért ekkora a csönd a zaklatások okán. Megfejthetjük Urbankovics Júlia egy másik mondatából:
„Kellesz, amíg úgy gondolják, ha viszont nem, akkor egyik napról a másikra kilök a rendszer, és bezáródik mögötted az ajtó. Ha kussolsz, még lehet, hogy kapsz valami munkát, ha szembeszállsz velük, akkor viszont háborút indítanak, és véged.”
