Szánthó Miklós kiemelte: ennek a törekvésnek az a célja, hogy a döntéshozatal lokális szintről demokratikus legitimációt nélkülöző „szuperstrukturális szintre” kerüljön. Mindennek pedig végső célja az állami szuverenitás letörése, valamilyen nemzetközi globális alkotmány létrehozásával – tette hozzá.
Mint mondta, e törekvés eszközei a nemzetközi szervezetek, mint például az Egészségügyi Világszervezet vagy a Velencei Bizottság, illetve az NGO-k, vagyis a civil szervezetek; támogatást jelent mindehhez a „jurisztokrácia”, a nemzetközi jogászi elit, amelynek tagjai már elszakadtak az államoktól.
Ugyanakkor eszközként használják ezek az erők az emberjogi fundamentalizmust, ami a liberális jogértelmezés szerint azt jelenti, hogy bármiféle emberi igény olyan joggá transzformálható, ami érvényesíthető az állammal, a közösséggel szemben – jegyezte meg Szánthó Miklós.
Kijelentette: e törekvés képviselői univerzális értelmezési monopóliumot akarnak kialakítani az olyan fogalmak tekintetében, mint a jogállamiság vagy a demokrácia; saját, liberális kánonjuk szerint értelmezik ezeket a fogalmakat és ekként is kodifikáltatják. Példaként említette, hogy eszerint csak egytípusú, liberális demokrácia létezik, és ami nem liberális, az már nem is demokrácia.
Molnár Balázs, a kutatás vezetője arról szólt, hogy a globális döntéshozatal képviselői felsőbbrendűnek tekintik a nemzetközi jogot, hitet tesznek a világállam, a nyílt társadalom, a patrióták elleni harc mellett, illetve mindenhatónak tekintik a nemzetközi szervezeteket, illetve az NGO-kat.
Továbbá olyan alapelveket, például a gendertanokat vagy a globális migrációs paktumot tekintik dogmának, amiről soha nem született demokratikus döntés – fűzte hozzá.
A döntéshozatal kiszervezésére szerinte jó példa az Európai Unió hatalmi túlterjeszkedése, amikor például Gyurcsány Ferenc családi cégének adott megbízáson keresztül a pártját, a DK-t támogatják, illetve amikor birodalmi, föderális szemléletű médiát támogatnak – mondta a kutatásvezető.
Végül hangsúlyozta: Magyarország különleges hely abból a szempontból, hogy más országokkal ellentétben erről a kérdésről nyílt vitát lehet folytatni.
A kutatás megállapítja, hogy az elmúlt évtizedekben rendszeressé váltak azon törekvések, melyek célja, hogy alapvető társadalmi viszonyokat változtassanak meg az állami főhatalmat gyakorló, legitim népképviseleti fórumok megkerülésével, kihagyásával. A szuverén államok pedig szépen lassan azt „veszik észre”, hogy hatalmukat, mozgásterüket és a nemzeti létük kereteit külső erők folyamatosan korlátozzák, csökkentik.
Az Európai Unióban az Európai Bizottság egyre inkább átpolitizálódott az elmúlt évtizedekben, az Európai Bíróság működése első évtizedétől erősíti jogköreit, „kvázi alkotmányos” szintre emelve a szerződéseket. Így a föderalisták szinte észrevétlenül és megfellebbezhetetlen módon tudtak erősödni.
Ugyanakkor a strasbourgi emberi jogi bíróság munkatársainál is jól dokumentálható a globális-liberális ideológia fennállása, mely meghatározza a bíróság döntéseit – tartalmazza a kutatás.
