Sokan csupán hétévesen válnak igazán iskolaéretté

Nem szabad kudarcként megélni a szülőknek, ha hatéves gyermekük még nem áll készen az iskolára, a túl korai kezdés komoly károkat okozhat — figyelmeztetnek a szakemberek. Az iskolaérettség megállapításakor nem feltétlenül mérvadó, hogy a gyerek milyen okos, sokszor a már írni-olvasni tudó nagycsoportosokról is kiderül, hogy érdemes még egy évet óvodában tölteniük.

A szakember szerint kulcsfontosságú, hogy a gyerek jól érezze magát Fotó: Kurucz Árpád

Minden év tavaszán családok ezrei­nek okoz fejtörést az iskolaválasztás. A kérdés nemcsak az, melyik intézménybe írassák a gyermeküket, hanem sokszor az is, a gyermek készen áll-e egyáltalán az első osztály megkezdésére.

Ahhoz, hogy az óvodai környezethez képest szigorúbb rendszerben megállják a helyüket a kicsik, mindenképp iskolaérettnek kell lenniük, ám ez nem következik be varázsütésre hatéves korban. Jó, ha az érintettek tudják, a beiratkozás szükség esetén egy tanévvel eltolható.

A szakember szerint kulcsfontosságú, hogy a gyerek jól érezze magát
Fotó: Kurucz Árpád

– Jogszabály szerint az a gyermek, aki az adott év augusztus 31-ig betölti a hatodik életévét, tanköteles korú. Arról, hogy elkezdi-e az iskolát, az óvoda vezetője önállóan dönt, a szülővel és az óvodapedagógussal való egyeztetés után.

Ha az álláspontok eltérők, akkor az illetékes pedagógiai szakszolgálatnál szakértői bizottsági vizsgálatot kell kezdeményezni, és ez a döntés lesz a mérvadó – magyarázza lapunknak Tompa Gyöngyvér gyermekpszichológus, a Heves Megyei Pedagógiai Szakszolgálat Hatvani Tagintézményének vezetője.

Elmondása szerint gyakran találkoznak azzal, hogy a szülők a még éretlen óvodásokat szeretnék iskolába vinni, pedig a siettetés a gyermeknek és a szülőnek is megterhelő.

– A szülők gyakran egyetlen szempontot mérlegelnek, leginkább azt, hogy elég okos-e a gyermekük, de előfordulhat, hogy a jó eszű, akár már olvasni-írni is tudó gyermek egy kortárs közösségben visszahúzódik, feladathelyzetben elsírja magát, nem mer megszólalni vagy az izgalomtól fáj a hasa, nem akar enni.

Ilyen esetben javasolt a további egy év óvodai nevelés, amit nem szabad kudarcként megélni. Kulcsfontosságú, hogy a gyermek érezze jól magát. Ha nagyon izgul, ha a büntetéstől vagy akár a piros pont, a jutalom elmaradásától fél, akkor nem tud a képességei szerint teljesíteni – fogalmazott a szakember, hozzátéve: kutatások igazolják, hogy biztonságos érzelmi környezetben jobb eredmény elérésére vagyunk képesek.

Az iskolaérettségi vizsgálat egy komplex eljárás, amely egyszerre nézi a testi, szociális, értelmi és érzelmi érettségét. – A tapasztalatok szerint gyakori probléma a szabályokhoz való alkalmazkodás hiánya. Ezért fontos, hogy az óvodában és otthon is legyen napirend. Előfordul az aktivitás hiánya, a mozgás összerendezetlensége is.

Az a gyermek, aki nem szaladgál, nem hintázik, nem gyurmázik, ragaszt vagy rajzol, nehezebben tájékozódik majd a vonalközben, nehezebben kanyarítja a betűket, a számokat a füzetben.

A figyelemkoncentráció és a nyelvi-kommunikációs készségek fejlesztése érdekében pedig nagyon fontos, hogy minél több mesét halljon a gyerek – hangsúlyozta a szakszolgálati vezető, aki kitért arra is, hogy az elmúlt években csökkentek az elvégzett iskolaérettségi vizsgálatok, ami azt jelzi, hogy kevesebb a vitás eset, javult az óvodák és a szülők közti kommunikáció.

Így látja Bódor Andrea Ágnes, a Nemzeti Pedagógus Kar szakszolgálati tagozatának vezetője is. – Míg 2013 előtt az iskolaigazgató mondta ki a végső szót, ma már az óvodavezető kezében van a döntés, ez is hozzájárult ahhoz, hogy kevesebb a bizonytalan helyzet.

A szakszolgálatok munkatársai ráadásul tanév elejétől folyamatosan szűrik az iskolába készülő ötéveseket, és akinek kell, az már ekkor kapja a szükséges fejlesztéseket, így senkit nem ér meglepetésként a végső döntés – hangsúlyozta.