A megfelelő intézkedések tehát segítenek, és a gyermekmolesztálások esetében mára a katolikus egyház zéró toleranciát vezetett be. Ha egy pap ilyen bűncselekményt követ el, minden esetben el kell tiltani a lelkipásztori szolgálattól. A szexuális visszaélések ugyanakkor köztörvényes bűncselekmények, amelyekben az állami szerveknek kell ítélkezniük.
Az egyház tehát világszerte azt szeretné elérni – és ez irányú kánonjogi változtatások léptek életbe –, hogy minden ügy, takargatás nélkül, az állami hatóságok elé kerüljön.
Tovább nehezíti a helyzetet, hogy előfordul, húsz, harminc év is eltelik, mire egy áldozat jelentkezni mer. Az egyházban ezért az elévülési időt húsz évre emelték, és még ez alól is lehetséges felmentés, hogy lefolytathassák az ügyeket. Azonban vannak még államok, ahol az elévülés komoly jogi akadálya lehet a visszaélések megfelelő kezelésének.
Robert W. Oliver a megelőzés fontosságát hangsúlyozza. – Ellenőrizzük a papságra jelentkezők hátterét, pszichológiai tesztek is vannak, és különösen figyelünk arra is, hogy az illető vajon alkalmas-e a sokszor magányos papi életre – mondta lapunknak az atya, aki felhívta rá a figyelmet, hogy a cölibátus és a gyermekek molesztálása között semmiféle tudományos kapcsolatot nem lehet találni.
Felvetésünkre, hogy a paphiány miatti kevésbé szigorú felvételi követelmények gondot jelenthetnek, a szakértő úgy reagált: – Ma már minden püspök tudja, hogy sokkal komolyabb gond lehet egy alkalmatlan személy felszenteléséből, mint a paphiányból.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!