Túl a bakfiskoron – Mit tud egy retro francia autó?

Amikor a használt autók behozatalára ma is érvényes vámjogszabályok hatályba léptek, az illetékesek azzal indokolták a négyévesnél idősebb kocsikat sújtó büntetővám-konstrukciót: nem szeretnék, ha Nyugat-Európa roncstemetőjévé válnánk. Ez a veszély a hatóság atyai gondoskodása folytán elhárult fejünk fölül. Akinek nincs a valutaszámláján 10-20 ezer márka, csak kíváncsiskodni járhat a hazánktól nyugatra lévő országok használtautó-telepeire, igaz, az utazáshoz felhasználhatja a korszerű, nem rozsdásodó, környezetkímélő és keveset fogyasztó 10-20 éves Ladáját, Daciáját, Škodáját stb. Rossz nézni például a szerencsétlen kelet-német autósokat, akik most tűzbe szálló éjjeli pillangóként vásárolják fel nyugati rokonaik leharcolt Fordját, Opeljét vagy Mazdáját, minthogy hiányzik a józan észre apelláló hang, amely visszavezetné őket a praktikus Trabanthoz és Wartburghoz. De félre a gonoszkodással, tudjuk, hogy hatóságaiknak bizonyos szempontból igazuk van. Tettünk hát egy próbát, egy használtautó-próbát.

Renault 9 Automatic
Fotó: FLICKR

A Renault cég 1981 szeptemberében mutatta be 9-es modelljét, amelyet a pénzüket megfontolással költő, praktikus gondolkodású átlagcsaládok autójának szántak,

s ennek megfelelően ez a kocsi a középkategória alsó harmadába tartozó limuzin. A sorozat 11 változata külsőleg alig mutat eltérést, a C, TC, GTL stb. típusjelzéseket csak az apró extrákért is lelkesedni tudó vevő számára eszelték ki. A motorvariánsok kevésbé gazdag körébe egy 1108 és egy 1397 cm3-es benzines tartozott, később a sor kibővült egy 1596 cm3-es dízellel.

A tesztelt Renault 9-es automata sebességváltója nyomán az Automatic típusnevet kapta, s a kissé nőies 1982-es modell e szerkezeti egység mellett még néhány más extrával is dicsekedhet.

Ezek között szerepel a központi zár, az első oldalablakok emelője, a belülről állítható visszapillantó tükör, a hátsóablakfűtés, a metállfényezés és a napfénytető.

A kocsit vizsgáztatva, rendszámmal ellátva vettük át, azonban a hitelesség és a biztonság kedvéért első utunk a Magyar Autóklub I. Számú Műszaki Állomására vezetett, ahol alapos ellenőrzést kértünk. Túlzott aggályaink nemcsak a friss vizsga miatt nem voltak, hanem azért sem, mert a kocsi kesztyűtartójában a kezelési utasítás mellett ott volt az eredeti garanciakönyv, valamint a szervizkönyv, s utóbbi arról tanúskodott, hogy a Renault korábbi svájci – eddig egyetlen – tulajdonosa évente legalább kétszer felkereste a helyi márkaszervizt.

A teljes cikket ITT olvashatja tovább.