Tény: az élelmiszeripari alapanyagokban – természetesen az egészségügyi határértéket meg nem haladó szinten – megtalálhatók a mezőgazdasági termesztésben használt anyagok maradványai: gyomirtók, rovar- és gombaölő szerek, talajfertőtlenítők, műtrágyák. Az élelmiszeripar ezeket feldolgozza, ezzel újabb technológiai segédanyagok kerülnek az ételbe: adalékok, színezékek, tartósítószerek, állagjavítók, kenőanyagok, a sort hosszan lehet sorolni. Sajnos van tovább is, hiszen az élelmiszereket tárolni és csomagolni kell, ezalatt újabb vegyi anyagokkal érintkeznek, nem beszélve a felhasznált csomagolóanyagok környezetromboló hatásáról.
Akkor sem nyerünk, ha csak húst eszünk: az állati élelmiszer hormonokat és gyógyszermaradványokat tartalmazhat.
És ami még fontos: a szintetikus vegyületek főleg egymással kölcsönhatásban jelenthetnek egészségügyi kockázatot, még akkor is, ha az egyes szerek mennyisége nem is okoz problémát.
Ez talán a kulcs, ezért kellene nagyon odafigyelnünk, hogy minél kevesebb káros anyagot vigyünk be szervezetünkbe. Olvassuk a címkéket, figyeljünk oda!
Fotó: Pexels
A bio termesztés során csak biológiailag lebomló és természetes szereket lehet igénybe venni. A termesztők nem használhatnak génmanipulált vetőmagokat, szaporítóanyagokat sem. A termőföldet 3 évre visszamenőleg nem kezelik vegyszerrel. Ezek a termékek nem tartalmazhatnak vegyszer használatával előállított alapanyagokat. Nincsenek bennük mesterséges anyagok, illetve azok, melyek bioval nem helyettesíthetők. Biztosan nincs a bio élelmiszerben színezék, édesítő, stabilizátor, ízfokozó.
A bio alapanyag és élelmiszer nem érintkezik nem bio élelmiszerekkel, elvben nem fordulhat elő az, hogy egy cégnél az egyik keverőtálban bio, a másikban nem bio élelmiszert állítanak elő.
A teljes cikk ITT érhető el.
Virtuális farmok, avagy A jövő a 2.0-s gazdáké?
A CrowdFarming Juliette Simonin spanyol sales szakember agyszüleménye, aki 2017-ben gyümölcsvásárlás közben megkérdezte az eladótól, hogy mennyire frissek a kitett mangók és avokádók. Miközben az eladó külön-külön műanyag zsákba rakta a gyümölcsöket, feszengve, de kötelességtudóan azt mondta, hogy aznap reggel érkeztek. Juliette-et nem hagyta nyugodni a dolog, és elkezdett utánanézni, valójában hol és hogyan termelik kedvenc vacsora-alapanyagait. Azt találta, hogy nagyüzemi termelésben aznap, amikor leszedik a gyümölcsöket, először vegyszerekkel és tartósítószerekkel kezelik, majd megmossák, és bő két hétre hűtőházba teszik. Innen kamion szállítja az eladás helyére, ahol a vevők körülbelül három hét után vásárolhatják meg azokat. Juliette növekvő környezettudatosságát és értékesítési tapasztalatát kapcsolta aztán össze a CrowdFarming oldallal, ahol lehetőséget ad a farmereknek, hogy közvetítő nélkül árulják portékáikat, így azok két, maximum három nap alatt a vevőnél vannak, és a legtöbb zöldség-gyümölcs további három-négy hétig is fogyasztható megfelelő tárolás esetén. Vásárolhatók kilós dobozok, vagy örökbe fogadhatók gyümölcsfák is, amely nyomán automatikusan érkezik a szüret idején a friss gyümölcs. A projekt olyan sikeres lett, hogy négy év múltán az egész Európai Unióban találhatók már gazdák és vásárlók is. Magyarországra leginkább a déligyümölcsöket termesztő spanyol és olasz gazdák szállítanak, de vehetünk francia sajtot vagy toszkán extraszűz olívaolajat is.
A teljes cikk ITT olvasható tovább.
