Még mindig a legkedveltebb a hagyományos magyaros ízvilág

Hódítanak a hazai, minőségi alapanyagok az élelmiszervásárlás során, a legújabb trend szerint pedig a hagyományos elkészítési módokat is újból felfedezzük. A magyaros ízekhez kulturális alapon is kötődünk: egy bográcsozás nem hiába tudja összehozni a közösséget. Egy téliszalámikat összehasonlító kutatásból az is kiderül, hogy a hagyományos, érlelt, füstös ízjegyek verhetetlenek a magyarok szerint – írja a mindmegette.hu.

A klasszikus és hagyományos ízek felé fordulásra, mint újonnan hódító trendre a Kantar Hoffman 2020-as trendkutatása hívja fel a figyelmet. Eszerint az étkezés- és élelmiszer fogyasztási trendeket befolyásoló négy tényező egyike a hagyomány és a megszokottság, az ismerős ízek, alapanyagok, eljárások felé fordulás. Ezt a trendet egy úgy nevezett „ellentrend” szülte, melynek gyökerei a rendszerváltás utáni időszakra nyúlnak vissza: ezekben az években volt ugyanis jellemző az, hogy a külföldi számított trendinek, egzotikusnak. Mindez az élelmiszerekre is igaz volt: népszerűségben a hazai árucikkek háttérbe szorultak.

Természetesen ez az új fordulópont nem jelenti azt, hogy a különlegességek, egzotikumok már nem hódítanak, mindössze az figyelhető meg, hogy az újdonságot már a hagyományosban is egyre inkább megtaláljuk. Ilyen például az, hogy újból felfedezzük nagyszüleink tartósítási módszereit, vagy a saját térségünkre jellemző alapanyagokat és ételeket. Ez alapján az is megfigyelhető, hogy a helyi alapanyagok és az ezekből elkészített ételek egyre inkább a minőség jelképeivé válnak. A hagyományos elkészítési-tartósítási eljárások, a természetes alapanyagok mellett pedig a helyi ízvilág (a tájjellegű ételekkel együtt) és a hagyományos húsfeldolgozás is a reneszánszukat élik napjainkban.

Mindez hatással van arra is, hogy mi alapján készülnek a bevásárlási listák, milyen főzőműsort követünk, vagy éppen milyen gasztrofesztiválra látogatunk el. Az ízek összehozzák a magyarokat: a kutatás arra is rávilágít, hogy a hazai ízek a közös kulturális örökségünk részei, az együvé tartozás érzését közvetítik, amelyhez ragaszkodunk. Elegendő, ha a közös bográcsozásokra, szalonnasütésekre gondol az ember.

A hagyományos magyar ízek még mindig a legkedveltebbek hazánkban. ( A képen: szalonnasütés)
Fotó: MTI/Máthé Zoltán

MIT JELENT A MAGYAROS ÍZVILÁG?

A Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége szerint a „magyaros” ízvilág alatt elsősorban a gazdagon fűszerezett, azaz a paprikás, borsos, hagymás-fokhagymás ízeket, ízkombinációkat értjük, valamint általában zsírban gazdag elkészítési módokkal és alapanyagokkal dolgozunk. A húsfogyasztási szokásokat elemezve az látszik, hogy gyakran kerül sertéshús a magyarok asztalára. Régen a húsokat füstöléssel, sózással tartósították, és a népszerű húskészítmények (kolbászok, szalámik) ízében ez ma is megjelenik. Az íz és állag kialakításában nagy szerepe van ugyanakkor az érlelési folyamatnak.

A 2019-es Európai lakossági egészségfelmérés (ELEF 2019) adataiból az is kiderül továbbá, hogy a lakosság egyharmadának (30%) kerül legalább naponta egyszer valamilyen feldolgozott húskészítmény (például szalámi, felvágott, szalonna, sonka vagy kolbász) az asztalára.

A szalonnát akár kiolvasztva, akár húsok tűzdelésére (húsok, vadhúsok) is gyakran használja a hagyományos magyar konyha. Jellemző a zsiradék és a vöröshagyma, fokhagyma, valamint a fűszerpaprika párosítása a főzés során.

A magyaros ízjegyek kedveltségében egy másik kutatás újabb részleteket tárt fel. A PICK Szeged Zrt. és az InsightLab közös kutatása téliszalámikat vizsgált, és az ízek összehasonlításában résztvevők többsége egy „békebeli téliszalámi íz” mellett tette le voksát. Ez alatt a hagyományos ízvilágra, a kellően fűszeres és pikáns, ugyanakkor füstös és érlelt ízre utaltak. Az íz mellett pedig illatban is a füstös, nemespenészes illatot kedvelték a válaszadók, míg állagban, ha a termék kellően húsos. Az összehasonlításban ez mind közül a Szegeden gyártott téliszalámira volt messze a legjellemzőbb, melynek előállításában fontos szerepet töltenek be a hagyományos eljárások (füstölés, hosszan tartó érlelés, fűszerezés).

HOGYAN FOGYASSZUK?

A Magyar Dietetikusok Országos Szövetségének ajánlása szerint a változatosság az egyik kulcsszó: „A szalámi és egyéb húskészítmények mértékletes fogyasztása része lehet a változatos, vegyes étrendnek, ha az összességében (tápanyagtartalom, összetétel) megfelel a táplálkozási ajánlásoknak. Kirándulásra jó választás lehet a téliszalámis szendvics, de időnként az iskolai tízórai része, vagy közös családi vacsorák fogása is lehet” – osztotta meg gondolatait Moharos Melinda, az MDOSZ dietetikusa.

A dietetikus javaslata szerint, amennyiben téliszalámit eszünk, akkor más, zsírban gazdag élelmiszert (pl. margarin, majonéz) lehetőleg már ne fogyasszunk mellé, de egy teljeskiőrlésű pékáru, vagy bőséges adag nyers zöldség, saláta ideális kísérője lehet. Így beilleszthető a kiegyensúlyozott táplálkozásba, figyelembe véve az ajánlásokban szereplő mennyiségeket.

Az eredeti cikket, recepteket és még több információt IDE KATTINTVA talál.

Blaha Lujza esküvői tortája, a diós-málnalekváros csoda

A nemzet csalogánya, Blaha Lujza szakácsnőnek is kiváló volt, a nevét viselő tortát azonban nem ő találta ki.

A Reindl Ludovikaként anyakönyvezett Blaha Lujza (1850–1926) gyermekkorát egy vándor színtársulattal töltötte, melynek tagjai közül Prielle Kornélia is dajkálta. Az édesanyja után dalos Lujzinak hívott kislány már ötévesen apróbb szerepeket kapott, majd apja halálát követően gyámapja családnevén, Kölesi Lujzaként lépett fel. Tizenöt éves korában szerződtette a szabadkai színház, ahol az előadásokat katonazenekar kísérte. Ennek idősebb karmestere, a cseh származású osztrák Jan (Johann) Blaha felismerte az ifjú művésznő tehetségét, s taníttatta, majd feleségül vette pártfogoltját. Blaháné még két ízben házasodott, de hálából élete végéig az első férje nevét viselte.

Három házassága alatt folyamatosan vezetett háztartást és gyakran voltak híres vacsoravendégei. Jóízű, de egyszerű, magyaros fogásokat főzött. Pl. Munkácsy Mihály rajongott a szegedi paprikásáért és kapros-túrós lepényéért, az újságírók pedig feldicsérték a báró Splényi Ödönnel kötött házasságakor ünnepi ebédként feltálalt, füstölt húsos lencsefőzelékét. A társaságban sikert aratott különlegességei közül több is felkerült nívós éttermek étlapjára. Így a libamájas-gombás bélszínszeleteit szívesen fogyasztotta Újházi Ede és asztaltársasága a városligeti Wampetics vendéglőben (a Gundel elődjében).