időjárás 30°C Ibolya 2022. augusztus 7.
logo

Húsz évvel ezelőtt tért haza az utolsó hadifogoly

Forrás: Országszerte
2020.08.12. 08:44
borítókép

1945. január 11-én esett hadifogságba, a mai Szentpétervár közelében lévő bokszitogorszki táborba vitték.

Húsz évvel ezelőtt, egészen pontosan 2000. augusztus 11-én 21 óra 32 perckor tért haza Toma András, az utolsó magyar hadifogoly, aki 53 éven át élt elmegyógyintézetben.

Toma András 1925. december 5-én született Újfehértón. A Nyíregyháza melletti Sulyánbokor volt a lakóhelye, onnan sorozták be 1944-ben az I. magyar hadseregbe, amellyel a Felvidéken átvonulva, Auschwitz és Krakkó környékére ment. 1945. január 11-én esett hadifogságba, a mai Szentpétervár közelében lévő bokszitogorszki táborba vitték.

1947 januárjában beutalták a kotyelnyicsi elmegyógyintézetbe. Egy cseh nyelvész jelzése alapján találtak rá, ahol Tamás András néven tartották nyilván. Dr. Veér András utazott ki megvizsgálni, aki megállapította, hogy Toma minden kétséget kizáróan magyar.

A Toma Andrásra rátaláló és a hozzátartozókat felkutató Vujity Tvrtko televíziós újságíró elmondta, a bácsi másfél napig csak összefüggéstelenül gajdolt, annyit tudtak róla, hogy vegetáriánus, és 1947-ben került az intézetbe. Már-már feladták, amikor elhangzott a lesoványodott férfi szájából a híres magyar mondat: „…75 méteres házat gyártottunk, s egy téglakemencét Nyíregyházában…”

– Toma András és a testvére számomra nem egy riport­alany, és nem egy filmtéma volt, hanem az életem része, egy misszió. Nem véletlenül kért fel a család, hogy a temetésén is én búcsúztassam.

Toma Anna, a húga a híradóban látta meg, hogy találtak kozákföldön egy beteget, és amikor meglátta, azonnal a szívéhez kapott, mert bizonyos volt abban, hogy a testvérét látja.

– Édesapámék soha nem mondták azt, hogy a fiuk meghalt, még gyertyát se gyújtottak érte, s még a gyermekeikbe is belenevelték, hogy András él – mondta korábban lapunknak Toma Anna.

– Amikor hazaért, a felújított családi házon kiszúrta, mi volt másképpen. A régi iskolájába belépve pontosan tudta, hol a „szárnyas tábla”, hol lakott a leventetársa. Sokáig gyötörte a félelem, hogy amit kap, azt elveszik tőle. Mindent berakott a feje alá, a párna mögé, mert csak ott érezte biztonságban a dolgait. Számára egy vászon­ zsebkendő is hatalmas értéket képviselt. Mindennap tisztát kapott, de a nála lévőt egy ideig alig lehetett elvenni tőle. Mindennek hihetetlenül örült.

Toma András 2004. március 30-án hunyt el Nyíregyházán.